Utolsó munkanap

Hétfőn reggel bementem dolgozni, ahogy rendesen. Nem tudtam, hogy van-e értelme, ezért át sem öltöztem. Utcai ruhában üldögéltem, s fáztam. Tudod, egy konténerben volt a tartózkodóm, amiben a fűtőtest teljesítménye már igen csak meggyengült az elmúlt 8 év alatt. Többször szóltunk (mikor még többen voltunk ugyanott), s szóltam (mikor már egyedül), de sosem törődtek vele. Ez nem lakás, nem szálloda, itt nem kell 20 fok! - ezek voltak a válaszok.

Hogy értsd: körülbelül térdmagasságig majd le fagyott az ember lába egy hidegebb napon, miközben a fűtőtest melege fejmagasságban keringet. Így, amikor felálltam, a lábujjaim, bokám, térdem fázott, a fejemnek meg melege volt. Igazad van, átlagban pont jó, csak épp amikor leül az ember egy ilyen helyen, a belső szervei (köztük a férfiak amúgy is érzékeny prosztatája) pont abba a magasságba esnek, ahol nem kellemes a hőmérséklet. Ezt olyan munkakörrel összeegyeztetni, ami tulajdonképpen ügyelet, kissé nehéz. Persze vittünk pokrócot, két gatyát, két zoknit, forró tea... de az igazi megoldás egy normális fűtőtest lett volna. Vagy normális vezetőség. Sajnos ezek színvonala is egyre lejjebb süllyedt az idő múlásával. Még abban az esetben is, mikor az előléptetett ember korábban egyetértett velünk, majd széket kapva értetlenkedni kezdett. Gerinc, ugyebár, az a csodás emberi gerinc...

De a hidegért cserébe, amivel ősz végétől, s egész télen szenvedtünk, nyáron legalább iszonyatosan meleg volt ez a fémfalú, belül műanyag borítású "légkeverős tepsi". Napkeltétől napnyugtáig sütötte a nap a konténert, főleg, miután életvédelem címszóval az összes fát kivágták a környéken. Addig még csak-csak kiültünk napközben az árnyékba, utána már sehova, mert a tűző napon nem barátságos a hőmérséklet. Megint magyarázatként: egy nyári napon 2-3 fokkal melegebb volt bent, mint kint, s éjjel sem hűlt le, sőt, akkor lehetett igazán élvezni a bent létet. Éjszakás műszakban kint már jó hűvös (és rengeteg szúnyog, lévén, a Duna mellett voltunk), bent meg a felmelegedett fém és műanyag aszalta a dolgozót. Vittünk ventilátort, hogyne vittünk volna, de a megoldás ekkor sem ez lett volna. Egy normális klíma, amihez persze megint csak egy normális vezetőség kellett volna, de hogy a szavaikkal éljek: "Ha mi is kibírjuk, ti is!". Arról feledkezett meg a drága, hogy ők egész nap egy vastagfalú téglaépületben ücsörögtek, illetve klímás autóval mászkáltak fel-le. Örök emlék marad, mikor egy iszonyat forró héten dolgoztunk más cégekkel együtt egy szintén meleg, gépekkel telepakolt épület előtt, illetve odabent. A főnököm napjában többször elautózott mellettünk, szép lassan, széles vigyorral az arcán. Megint a gerinc...

Fentiekhez tedd hozzá, hogy a legközelebbi WC, mosdó 450 méterre. Igen, a konténernél se illemhely, se ivóvíz, se mosakodási lehetőség...

Szóval, hogy el ne feledjem, mit is akartam igazából (nem odasz@rni, ahol korábban ettem), hétfőn bementem, de utcai ruhában vártam, mi lesz. Nemsokára szóltak is, hogy 9-re megyünk az új ügyvezetőhöz. Nem részletezem, odaértünk, bementem, köszönés, leültem, beszélgetés az okokról, lehetőségeimről, olvasás, egy telefonhívás a kérdéseim miatt, majd aláírás és elköszönés. Nem tartott sokáig. A törvényben előírtakat kapom, egy fillérrel vagy egy baráti kézfogással sem többet.

Tegnap bementem a cuccaimat összepakolni, a februári jelenléti ívet leadni, elköszönni, akiktől el akartam... stb. Egyik nap majd egy kolléga segít hazafuvarozni a 4 nagy táska holmit (legtöbbje ruha, kabátok, bakancs, gumicsizma).

Mától meg háztartásbeli leszek. Pihenek. Regenerálódom.

Ui: Nem, nincs még ötletem, hová, merre. Emlékszel, hétfőn írtam alá a papírt, ma meg szerda reggel van?! (Mindenki ezt kérdezi.)