Hol legyek őszinte, ha nem itt?
Lassan egy éve lakunk az új lakásunkban. Magát a helyet már megszoktam, lassan kialakultak a rutinok, szokások egyénileg és családilag is. Belakjuk a helyiségeket, mindennek megtaláljuk a helyét, új holmikat hozunk, régieket kidobunk. Megismerjük a szomszédokat, gondozzuk a kertet, alkalmazkodunk az új szabályokhoz. Alakul a költözés utáni életünk.
Ennek ellenére és emellett is, még mindig és jelenleg megváltoztathatatlanul gyűlölök itt lakni. Nincs honvágyam, nem ismerem ezt az érzést (sok mást se, ami egy átlag embernek természetes, de ez más tészta), egyszerűen az a biztonságérzés hiányzik, amit egy társasház ad. Itt mindenben magunkra vagyunk utalva, akármi gondunk, bajunk, problémának van, magunknak kell helytállni.
Láttam, hogy a kazán eléggé rozsdásodik, foglalkozni kell vele, de nem értek hozzá. Jövőre fürdőszoba felújítás, csak addig bírják ki a csövek és a bojler.
Miután Sárinak mennie kellett, hiányérzetet hagyott maga után. Sokáig nyusziban, tengerimalacban gondolkodtam, aztán vettünk két törpehörcsögöt. Természetesen kellett nekik lakhely, lelkiismeretesen gondoskodunk róluk,
foglalkozunk velük, így már kezes mindkettő, mint egy ma született bárány. A terráriumok miatt át kellett rendezni a nappalit is, meg a srácok szobáját is. Lett újabb hangyaboly és formikárium is.
Rengeteg új dolgot próbáltam ki az elmúlt hónapokban. Társasjátékos szakkört vezetek a fiaim iskolájában, ehhez pályázati anyagot is írtam az iskola pedagógusaival. Tudtommal nyertünk, a pénz majd érkezik és ebből vehetünk játékokat a srácoknak, addig saját példányokat használunk. Elkezdtem vezetni, írni egy családi társasjátékokkal foglalkozó Facebook oldalt Kapujátékok - Gateway Games néven. Jelenleg 141 olvasóm van, plusz 5 követőm. Nagy örömmel írok új és új játékismertetőket, fotózok játékokat, igazi kikapcsolódás a lelkemnek. Ehhez vásároltunk új játékokat is, ehhez új polc is kellett. Persze, mindenből az olcsóbbakat, időnként külső segítséggel.
Vettünk új asztalt az ebédlőbe, ágyat a hálószobánkba. Erről kiderült, hogy az mégsem jó a gerincemnek, túl puha, úgyhogy egy másik ágyra kellett cserélni.
Beni nyolcadikos, nyakunkon a továbbtanulás, de még mindig nem döntötte el, mit szeretne az elkövetkezendő időben tanulni. Talán villamosipar, talán gépipar, talán számítástechnika, de nem kizárt a gimnázium sem... Egy biztos, nem akar másik városba utazni reggelente, úgyhogy helyi suli lesz. Ez legalább biztos.
Ne értsd félre, vannak jó dolgok is, nem vagyok negatív, csak belefáradtam abba, hogy félek a saját magam által elképzelt jövőtől. Olyan típusú ember vagyok, aki szeret mindent a kezében tartani, szeret mindent átlátni, felkészülni. Tervező, elemző vagyok, akinek az a "dolga", hogy lássa ezeket, de ez frusztráló is, ha nem látja a lehetséges gondokra a megoldást. Tudom, hülye vagyok. Ez van.
Majd jövök később, vigyázz magadra és ne aggódj (annyit mint én)!
