Mikor először hallottam róla, nem foglalkoztam vele túlzottan, még annyira se, hogy a vállamat megvontam volna. Egyszerűen azért, mert a történetek alapján készült játékot - The Witcher - se vettem meg. Bőven elég volt a videomegosztó oldalakon megtekinthető képanyag, hogy lássam, ez nem nekem való szórakozás. Nem a történet, vagy a szereplők, hanem az irányítás miatt.
Nem olyan - magát istenfélőnek tartó - ember vagyok, aki egy történetet, filmet, játékot csak azért félredob, mert abban nyílt vagy burkolt erőszak, szex, varázslás van. Mellékesen jegyzem meg, volt már olyan könyv a kezemben, amit évek óta szerettem volna elolvasni, de pár oldal után letettem, mert olyasmit találtam benne, ami már nekem is összeegyeztethetetlen volt a lelkiismeretemmel. Ilyen is akad.
Egyszóval: egyáltalán nem szippantott be a Witcher világa.
Aztán megjelentek az első hírek, hogy a játék alapjául szolgáló történetek nemsokára magyarul is napvilágot látnak. Gondoltam, milyen jó, még egy szemét a könyvesboltok polcain, amit majd nem győz az ember kerülgetni, ha érdemes szórakoztató irodalmat keres. Aztán egyre csak erősödött a hype, az ember gyereke lépten-nyomon belebotlott. Akkor keltette fel igazán az érdeklődésemet, mikor kiderült, hogy az eredetileg lengyel író, Andrzej Sapkowski angolra lefordított történeteiben witcher-ként aposztrofált főhőst a magyar fordításban vajáknak nevezik, s ez a játék magyar rajongótáborának 99%-át mélységesen felháborítja.
Fórumokat, híreket, blogokat, hozzászólásokat olvastam végig vigyorogva, mert egyszerűen nem lehet másként feldolgozni azt a szellemi - mentális - sötétséget, amit a hazai játékostársadalom bemutatott - és teszi ezt azóta is folyamatosan - a witcher vajákra történt fordítása miatt.
Mert hogy milyen kiábrándító már, hogy nem hagyták meg az ANGOL witcher elnevezést a MAGYAR fordításban, hisz mindenki így ismeri. Úgy vélem, a magyar épp oly szép nyelv, mint a többi, s ha a lengyel-angol fordításban a wiedźmin-t witcher-re honosították, akkor édes anyanyelvünk is megérdemel egy magyar elnevezést. Az, hogy a vaják, mint kifejezés mennyire alkalmas erre - szerintem nagyon is -, már egy másik vita tárgya lehetne, de a szememben nem kérdés, hogy a witcher-t igen is honosítani kellett.
Van aki egyenesen petíciót indított, hogy a könyvekben a witcher szót használják a vaják helyett. :facepalm: Gondolom úgy értette, hogy a további kiadásokban illetve a regénysorozat későbbi részeiben, mert az aláírók két szép szeméért nem fogják zúzdába küldeni a már megjelent és megvásárolt könyveket.
Innentől kezdve éreztem, hogy engem ez a könyv érdekel. Végül úgy döntöttem, hogy az előrendelés keretein belül (20%-kal olcsóbban) megveszem a Libritől.
Röviden: nem csalódtam! Eszméletlen jó a könyv, hangulatos a világ, szerethető, de nem legyőzhetetlen főhős, fanyar és csípős humor és... és... egyszerűen JÓ! Így, nagybetűkkel! Dombornyomott puha kötés, 280 oldalnyi irodalom. Mikor letettem az utolsó oldal végeztével, elhatároztam, hogy bármi is jelenik meg ezután ettől a lengyel embertől, azt megveszem.
Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy a könyv mellé kapott 1000 Ft-os Witcher2 kuponnal mit kezdjek...
