Szombat délelőtt van, rám tört az írhatnék. Igazából nem tudom még, hova lyukadok ki a mai bejegyzéssel, de valahol el kell kezdeni. Legyen ez itt és most. :)
Csütörtökön folytattam az óvóbácsi projektet. Fura ez a betegség Sebinél, ahogy közeledik a hétvége, s vele az új hét (hétfő), egyre "súlyosbodik". :D Sebaj, majd kikúráljuk pipamocsokkal... ha lenne itthon, de így marad a vitaminkúra, a gőzölés és az infralámpa. Mondom is neki, hogy kiscsibe. ;)
Ehhez hasonló az itthoni infralámpa is.
Délután elmentem a pszichomókusomhoz, elégedett volt az állapotommal, teszem hozzá, én is. A lelkemre kötötte, hogy a gyógyszert (igen, csak egy fajta, mert a doktorbácsi, hál'istennek, nem a mennyiségre, hanem a minőségre fókuszál) pontosan, időben vegyem be, 10 perc is számíthat. Nekem mondja, doki? Megkaptam az új receptet, ki is váltottam. Másfél hónap múlva kontroll.
Anyósom is meglátogatott minket délután, ő is orvoshoz jött (másik városban lakik a mama). Jaj, te... Nem miatta járok orvoshoz, egyem a zúzádat! :P Elbeszélgettünk kicsit, meg egyéb családi dolgok, ami ilyenkor szokás. Vacsora után ment haza. Srácok kérésére palacsinta volt. Rajonganak érte.
Pénteken megkértem édesanyámat, vigyázzon Sebire. Mi, mármint Kriszta meg én, felutaztunk a mamához (igen, annyira hiányzott, tegnap óta), segítettünk elrendezni ezt-azt. Pontosabban Kriszta, én csak gardedám voltam. (Irigykedj bátran, még 41 36 évesen is dögös csaj!) Este még főztünk egy nagy adag maszatos tésztát (mi így hívjuk a makarónit), a maradék darált húsból meg bekevertem egy kis fasírtot, s kisütöttük.
Ma pedig már szombat van, mint fent is említettem. Reggelire a fasírt (picit sótlan lett, Kriszta is mondta, hogy ezzel a sóval van valami). Porszívózás, mosogatás, takarítás, mosás Krisztával, szimultánban. Gyerekeket is bevontuk a saját szobájuk rendbetételébe, persze kisebb sikerrel, mint reméltük, hamar vonzóbbá válik a játék. Nemsokára ebédelünk. Majd utána folyt. köv. ;)
[Kicsit később]
Megtömtük a bendőnket. Finom volt, mint mindig. Ahogy Beni mondja, mikor megkérdezzük tőle, finom-e az étel: Ti nem tudjátok elrontani a maszatost! :) Hogy ez az jelenti, mindegy, milyen, csak maszatos legyen, vagy hogy jól főztök, nem tudom. Mindegy is, tele a pocak, ráadásul házi, nem bolti kajával.
Apropó, étel!
Te ezt sem tudod, így elárulom: kisebb életmódváltásban vagyok éppen. Nem, nem lettem vega, s nem járok gyúrni se (lehet, kéne). Egyszerűen máshogy táplálkozom. Kicsit paleósan: se kenyérfélék (se édes, se sós), se feldolgozott cukor. Illetve de, csak nagyon, nagyon módjával. Például, a nemrég sütött vajascsigámban is volt porcukor, s ettem belőle, de nem sokat. Teába is mézet rakunk (persze, abban is van cukor, tudom), körülbelül 2 evőkanállal 1,5 liter teához. Meg a fent említett ebédhez is tészta dukált, de más arányban: több szósz, kevesebb tészta (az is durum). ;)
Az egy dolog, hogy ennek következtében sokkal jobban érzem az ízeket. De tényleg, fantasztikusan kiélesedett az ízlelésem (jó, túlzok, annyira nem fantasztikusan, de ahhoz képest, amilyen volt, ez robbanásszerű változás), ráadásul sokkal kevesebb mennyiséggel is beérem. A cukor étvágyat csinál. Nem megyek bele, előttem sem teljesen világos minden, de étvágyat csinál, s mióta jelentősen csökkentettem a napi bevitelt, kevesebbet eszem minden másból is. Azt már nem is taglalom, hogy jobban is érzem magam, kevéssé fáradok és jobban bírom a terhelést.
Jaj, te drága, persze hogy nehéz. Legalább is eleinte. Aztán átáll a szervezet. Persze fontos a rendszeres étkezés, napi ötször, de kevesebbet, körülbelül a felét, mint korábban. Pár hét és már le se menne a korábbi adag...
Hoppá, most jut eszembe, "hazudtam", eszek kenyeret: Obst Graham! Ebből 2-3 szelet egy bőséges reggelit jelent.
Lengyel termék
Persze a srácok kedvéért veszünk "normálisat" is, a közeli pékségből: rozs (nem rozsos!) kenyeret. Ebből egy fél elég 3-4 napra.
Hogy mit eszek, ha rám tör az éhség? Nem Snickerst! :D Alma, banán, dió, natúr mogyoró (saját kezűleg pucolva, nem marokszám betömve), esetleg sajt, főtt rizs, párolt vagy nyers zöldségfélék... Ilyesmiket. Tél lévén igen csak korlátozott a friss gyümölcs beszerezhetősége, ami van, az meg aranyárban kapható. Hála édesanyámnak, a fagyasztóból azért előkerül ez-az. :)
Már látom, forognak a fogaskerekek: miért és miből csinálom ezt?
A miért, szerintem, egyértelmű: egészség, testsúly, önbecsülés. A mibőlre pedig azt tudom mondani, amit fentebb is taglaltam: sokkal kevesebb étel is elég. Mivel Kriszta is segít nekem, ő is betartja a fentieket (néha egy kis csalás belefér, nem fogyókúrázunk!), nincsenek az étkezés miatt anyagi gondjaink. Oda kell figyelni, számolni (nem a kalóriákat, ott egye meg a franc az összes ilyen táblázatot, én élvezni akarom az életemet), de ebbe is belejön az ember, hamar. Nagyon hamar.
Mi, hogy testmozgás? Van, de nem sportról beszélünk: séta, házimunka. A szülővárosom nem hatalmas település, ahová eddig busszal mentünk, oda gyalog is elérünk. Majd ha jobb idő lesz, előkerülnek a bicajok is, ne aggódj!
Persze, hogy van eredménye, különben csinálnám? Leadtam pár kilót. Pontosan nem tudom mennyit, az biztos, hogy a nemrég vásárolt nadrágom több centivel kisebb derékbőségű, mint az, amelyiket addig hordtam. Jól van, konkretizálom: 10-12cm-ről beszélünk jelenleg. Rég nem látott pulcsik, pólók kerültek elő a szekrény mélyéről, s ami eddig szoros volt, most majdhogynem lötyög. :)
Legközelebb, ha van kedved, beszélhetünk a számítástechnikáról! Addig is, élvezd a hétvégét... ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!