Esti ima helyett

Ma leültünk Krisztámmal, s összeadtunk, kivontunk: bevétel, kiadás, mérleg, egyenleg, majd az ítélet. Végső soron, ha egy cseppet odafigyelünk, előreláthatóan nem lesz gondunk még az iskolakezdéssel. Sebi elsős lesz, így nem két fillért kell majd erre költeni. Mondhatnám, hogy számítunk a nagyszülőkre, de, egyrészt, ez olcsó húzás lenne, másrészt, ezt előre beárazni nem lehet.

Az biztos, hogy picit beljebb kell húzni a féket, s várni a május végét, mikor lejár a lakáshitelünk. Az elég sok pénzt felszabadít havi szinten. Igen, a legrosszabb lehetőséggel számoltunk, hogy még akkor sem lesz másik munkám. A dolgok jelenlegi állása szerint eszemben sincs erre pörögni. Március végéig a felmondási időmet töltöm, addig, hivatalosan amúgy sem dolgozhatnék. Ki Eltartott lettem, na! :D

Arról pedig, hogy az április mit hoz, talán csak a jó isten tudna többet mondani. Ki kell pihennem magam, ez biztos. Te nem tudod, de elég komoly fizikai tünetekben jelent meg a stressz, ami az elmúlt években ért. Jó, nyilván voltak jobb időszakok is, de miután már a Pécsi Szívklinikát is megjártam, s jelenleg is pszichiáterhez járok, nem kockáztatnék a pénzért egy újabb etapot a "jóból".

(Fanyaloghatsz, ha akarsz, én nem csinálok titkot abból, hogy segítségre szorulok. Igen, pszichiáterhez járok. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Égjen a pofája annak, aki emiatt elítél, lenéz, vagy kevesebbnek gondol! Akkor vagyok erős, amikor gyenge vagyok.)

Jól van, elég a sírásból, nincs nagy baj, s ez jó hír. Pontosabban: nincs baj. Sőt, minden rendben van. Ott vagyok, ahol lennem kell, s azt teszem, amit tenni akarok. Nem az a boldogság egyik kulcsa? :) A többit meg Istenre bízom.