Az asszony helye

Először is, hadd kezdjem azzal, hogy Beni volt iskolában. Nem azért nem vettünk részt a szülői tiltakozásban, mert nem látom, hogy vannak hibák az oktátásban, hanem mert épp elég napot kell amúgy is igazolnunk a gyereknek. Három nap nem sok egy tanévre.

A mai napom, egyébként, elég kétoldalúra sikerült. Egyrészt mostam, teregettem, porszívóztam, gyerekeket rendeztem, mosogattam ugyan, másrészt viszont hasogatott és zsibbadt a derekam. Igen, zsibbadt. Fura érzés, de létező. Meg a fejfájásom is vissza-vissza harapott.

Késő délután fent volt Csabi barátom, beszélgettünk, filmrészleteket néztünk, nosztalgiáztunk. Ezt nagyon élveztem. :)

Később megvacsoráztunk (Krisztám nagyon finom rántott karfiolt és tokányt készített), majd mikor leraktuk a srácokat (mese után) aludni, megkérdeztem tőle:

- El tudnál képzelni engem a volánnál, hogy vezetek?

- Igen, nagyon jól vezetnél! Miért kérded, félsz?

- Magától a vezetéstől, egyelőre, nem. Majd fogok attól is, ha úgy döntünk, belevágok a jogosítványba. Nekem a KRESZ-től szorul össze a gyomrom.

- Azon gyorsan túl vagy. Mindig csak azt a részt kell kifizetni, ahol tartasz, nem szabad egyszerre. Velem még a jogosítványt is kifizettették előre.

- Te keresed a pénzt, te vagy a családfenntartó! Ahogy mondod, úgy lesz. - válaszoltam mosolyogva.

Közben a mosógép adagolófiókját babráltam, ki kéne pucolni. Végre sikerült kiszabadítani, s a csap alá tartottam. Kriszta kivette a kezemből.

- Inkább pakold el a kaját a hűtőbe! Ezt majd én megcsinálom, rosszul áll a kezedben.

- Értem, az asszonynak a konyhában a helye... - sóhajtottam lemondóan.