Most értünk haza. Dunaföldváron voltunk, anyósoméknál. Illetve, anyósomnál. Drága apósom, második apám, még tavaly előtt nyáron itt hagyott minket. :( Ám a mai napig úgy gondolok és beszélek a dunaföldvári házról, mint anyósomék, apósomék házáról.
Régen jártunk arra, mindig készülünk, de hol nekünk akadnak egészségügyi gondjaink, hol anyósomnak... Vagy más miatt, de mostanában inkább a mama járt nálunk, mint mi nála. Végső soron nem baj, nekem nincs gondom vele. Illetve azzal igen, hogy dohányzik.
Éppen ez adta a mai nap egyik "sztoriját", amit évek múltán is emlegetni fogunk. Kérésünkre, sógorom segítségével, egy ideje elektromos cigarettát használ. Örömmel mondta, hogy sokkal kevesebb dohányból készült cigarettát szív, körülbelül az ötödére csökkent a napi fogyasztása. Sógorom meg is kért, rendeljünk a mamának egy újabb adag folyadékot. Semmi akadálya, csak tudni kéne, milyet. Előveszi anyósom a kis műanyag fiolát, nézzük a márkát, típust, az erősséget. Németül van rajta minden szó, de annyit értünk belőle, hogy a nikotinmennyiség 0mg/ml... Igen, nikotinmentes folyadékot sikerült vásárolnia sógoromnak, pedig nem ő választotta, készletben vette, kifejezetten erős dohányosnak. :D
Isteni érzés úgy hazajönni, hogy nem kell minden ruhánkat a szennyesbe dobni, mert füstszagúak!
De a lényeget meg majdnem elfelejtem: felmértük a házat. Négyzetméter, belmagasság, helyiségenként. Mint írtam korábban, vannak terveink, s ezek között szerepel, hogy eladnánk a lakásunkat, az árából felújítanánk párom szülői házát, s odaköltöznénk. Sógorom azonnal felajánlotta, hogy akkor lemond a részéről. :)
Plusz lefotóztam minden helyiséget, hogy ne emlékezetből kelljen beszélgetni, akár magunk között, akár barátokkal, ezekről a dolgokról. Ki tudja, még jól jöhetnek ezek a fotók.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!