Szabadnap

Csodálatos napra ébredtem ma! 

Ja, hogy te nem tudod... OK, szóval, tavaly nyáron rosszul lettem abban a fantasztikusan emberbarát konténerben. Kitámolyogtam a parkolóig (cirka 30 perc gyalog, mert bár kifelé találkoztam az egyik főnökömmel - 3 volt, hogy egyem a zúzájukat -, nem kérdezte, hova megyek munkaidőben civilbe öltözve), ahol párom és egy kollégája várt. Bevittek a háziorvosomhoz. A doktornő készített egy EKG-t - ami nem lett jó, de nem fibrilláltam -, majd megkérdezte, hogy hívjon-e mentőt, vagy kapok egy sprayt és egy beutalót, ha gond van, irány a kórház.  Mielőtt felháborodnál: az orvosom nagyon jól ismer engem, a konok székelységemet, ezért kérdezett meg és nem rögtön a telefont emelte.

Ez, ha jól emlékszem, augusztus 28-án volt. Na, azóta állandóan fáj a fejem. Hol jobban, hol kevésbé. Persze, mikor alszom, nem érzem, de volt már, nem egyszer, hogy felébredtem rá. Plusz, hogy még nagyobb legyen az öröm, a szokásos gyógyszerek hatása is gyengébb ezzel a fájdalommal szemben, lassabban hatnak és rövidebb ideig.

Szóval, csodálatos napra ébredtem ma, mivel reggel nem fájt a fejem. Ritkán, de előfordul ilyesmi. Ajándékként élem meg, így rögtön tudtam, hogy a mai nap különleges lesz. Nos, ha csodák nem is történtek, de jó nap volt.

Először is - miután elvittem a srácokat iskolába, óvodába, majd bevásároltam - kimostam és kiteregettem a színeseket és a törölközőket, s még mindig nem fájt a fejem! Közben el is mosogattam, lazításként. Nem volt sok, a reggelihez használt evőeszközök, tányérok.

Másodszor, felbuzdulva azon, hogy nem lüktet és hasogat a kobakom, úgy döntöttem, valami olyasmit teszek, amit eddig még soha: vajas csigát fogok sütni. Jó, jó, még nincs kész, holnap állok neki, ma csak megvettem a hozzávalókat. Persze, kérdezheted, mi lesz, ha megint fáj a fejem... Semmi, hogy tömör legyek. Megszoktam már. Nem öröm, de ennyi idő alatt már a részemmé vált. Szóval, holnap sütni fogok, de csalok ám! Édesanyám profi a konyhaművészet terén (számomra legalább is a mesterek mestere), az ő receptjét szeretném formába önteni enkezemmel. Ehhez pedig a receptje és némi szóbeli tanácsa szükségeltetik. Ebből vagy telefon, vagy Skype lesz. De még az is előfordulhat, hogy átmegyek hozzá, ám szigorúan csak szóban segíthet!

Harmadszor, mivel nem fájt a fejem, s mivel így elég jó kedvem kerekedett, kedves, csendes és jó kedélyű lehettem egész nap. Kriszta szóvá is tette, aminek őszintén örültem. Boldogságomban bedobtam egy citromos Gössert is a pocakba (ha most fanyalogsz, tedd nyugodtan, nem érdekel).

Az élet apró örömei. :)