A mai napom igen hasznosan telt. Remélem, kiérzed az iróniát...
Reggel, ahogy szoktam, elvittem a srácokat iskolába, óvodába, majd már itthon tettem-vettem, ahogy épp jól esett. Aztán lesétáltam az óvárosba, az Allianzhoz, bejelenteni a beázást. Igen, ne nézz ilyen furán, beázás a harmadikon. Nem, nem a felső szomszéd áztatott el, hanem az eső folyt be valahol, s az előszobai fal egy szakaszán tönkretette a "friss" festést.
Öt-hat teljes tenyérnyi folt
A legrosszabb az egészben az, hogy már nincs tartalék, s nem gyári szín volt, hanem itt, a helyszínen kevert. Így, ha javítani kell, márpedig kell, elvileg az egész előszobát újra le kellene kenni (meg a konyhát is). Szép pénz. Emiatt voltam lent az Allianznál. Ahol közölték, hogy inkább jelentsem be telefonon, vagy interneten, gyorsabb. Sóhajtottam egyet, megköszöntem a segítséget és irány az utca.
Visszafelé rendeltem anyu nyomtatójába patronokat. Beugrottam Krisztámhoz a hivatalba, megebédeltünk, aztán bevásárlás a DM-ben, meg postai ügyintézés. Hazafelé már nem volt erőm gyalogolni (teli hassal hegynek fel...), így busszal jöttem haza. Újabb háztartási elfoglaltság, majd elmentem a srácokért.
De nem volt rossz nap! Sikerült venni egy új porszívót, s még házhoz is hozta húgom (párjának van "némi" köze a háztartási gépekhez), illetve Kriszta öccse is telefonált, hogy kapott anyósomnak újabb adag nullás nikotintartalmú folyadékot az elektromos cigarettába. Ennek kapcsán hangzott el az a mondat, immár másodszor, ami a mai bejegyzés címe is! Merthogy, eszembe jutott, ugye... :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!