Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. február 13., szombat

Bakancs

Szinte eltelt az első hét is, már szombat van. Az első eufória csitulni látszik - az öröm, hogy végre megszabadultam attól a helytől, amitől az elmúlt tíz évben minimum tizenhármat, de inkább tizenöt évet öregedtem. Átvette a helyét a nyugalom, a csend és némi szorongás a jövőre pillantva. Vannak terveink, hogyne volnának, de egyre szűkül a kör, s egyre inkább látszik, hogy a mai énem és (lak)helyem nem felel meg annak, amilyen lenni szeretnék.

Egyfajta bakancslista következik, ha nem érdekel, ne olvasd tovább, valószínűleg számodra lényegtelenek, vagy talán nevetséges "célok", nekem az álmaim.

- Szeretnék egy saját házat, jó nagy telekkel.
- Szeretnék eljutni Japánba. Nem a nagyvárosokba, hanem vidékre.
- Szeretnék megtanulni lovagolni - szegény állatok, nem vagyok vékony gyerek :) .
- Szeretnék megtanulni íjjal elfogadható szinten lőni, s venni is egy íjat.
- Szeretnék a falamra vagy asztalomra egy katana, wakizashi, tanto készletet.
- Szeretnék 1-2 saját nevelésű kutyát (labradorok rulez!).
- Szeretnék leadni pár kilót.
- Szeretnék megtanulni autót vezetni.
- Szeretnék egy analóg karórát.
- Szeretnék egy kalapot és bőrdzsekit.
- Szeretnék egy arany pecsétgyűrűt.
- Szeretnék olyan ember lenni, akire a gyerekei büszkén, de legalább is örömmel gondolnak vissza.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!