Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. február 5., péntek

Elbocsátó, szép(?) üzenet

Rég jártam erre. Nem mintha, nem lapoztam volna néha vissza, hogy s mint volt régen, de aktívan, szavakban, betűkben régen jártam erre.

Nem tudom, hogy jövök-e mostanában újra, de a héten olyasmi történt, amit muszáj leírnom. Kiírnom, ha úgy tetszik.

Tegnap (csütörtökön) közölte a közvetlen főnököm, hogy a a cég tulajdonosa a továbbiakban nem tart igényt a munkámra.

2006 ősze óta itt dolgozom, 3 cég alkalmazottja is voltam ez idő alatt. Ha nem értenéd: adtak-vettek minket, annak megfelelően, épp kinek fújt jobban a szél a politikai támogatók felől. Így megy ez...

Nem akarom hosszúra nyújtani, a lényeget már úgyis elmondtam. 

Csak annyit még, hogy ne merüljön feledésbe: elmondtam a közvetlen főnökömnek (részlegvezető, vagy mi a pontos megnevezése), hogy mi a véleményem a - korábban általa is kialakított és támogatott - rendszerről. Nem dicsértem meg, de nem is mondott rá semmit. Vagy tudta, hogy igazam van, vagy úgy vélte, nem érdemes, már nem számít(ok).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!