Előző éjjel azt álmodtam, hogy Kriszta leesett édesanyámék erkélyéről - ők a negyedik emelten laknak -, így nagyon kellemetlen érzéssel fogadott a reggel. Sírhatnékom volt, elgyötört voltam, s valami jeges szorítást éreztem a mellkasomban. Pár pillanatig nem tudtam, hogy hol az álom és a valóság határa. Nem kívánom senkinek ezt az érzését.
Ma éjjel meg Sebi döntött úgy, hogy kismalacokat meghazudtoló módon visít fel minket álmunkból többször is. Szegénykém taknyos, jön a foga és hőemelkedése is van. Egyébként vidám, de estefelé - s most már éjjel is - nagyon neki tud keseredni. Csak ordít, még enni sem akar. Muszáj lesz elvinni orvoshoz.
Ezzel szemben a reggel egészen jól kezdődött. Ébredés után nem sokkal Benivel a szokásos reggeli ceremóniánkat gyakoroltuk: birkóztunk és csiklandoztam. Aztán anya is kapott ebből egy adagot, hangos ellenkezése ellenére. Ki is menekült a szobából, Beni meg utána.
"Ha már lúd, legyen kövér!" - gondoltam, s kikiabáltam:
- Itt jön az apaszörny! A vérapa!
- Jaj, jaj! - hallottam Krisztát.
- Inkább engem apa, ne anyát! - kiabálta Benike.
Igazi paladin! :-D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!