"Kiccsalád"

Benikémnek megkezdődött az óvoda. Ezt hol örömmel, hol ellenkezéssel fogadja, ma reggel az utóbbit választotta. Mivel szeretnénk Krisztával bevásárolni és meglepetés ajándékot venni a nagyfiúnak - egy bicajt -, nem lett volna jó megoldás, ha velünk jön. Úgy egyeztünk meg, hogy ebéd után elhozzuk. Hogy addigra kész lesz-e az új jármű, még kérdéses. S mivel holnap apósékhoz megyünk, így könnyen lehet, hogy csak pénteken ülhet fel először a kétkerekűre. Mivel eddig nem tanítottam meg kerékpározni - igen, nyugodtan kövezzetek meg -, így a hétvégén ez lesz a harci feladat. Amellett persze, hogy éjszakás műszakban leszek.

Szigorúan a tervrajz szerint!

Sebestyénünk vigyorog, nevetgél, gügyög, olykor sír, de jó gyerek. A pénzét azonban ő is bőven megéri. Épp pár perce tüsszentettem egy nagyot, mire a csendes kéznézegetéséből és kóstolgatásából felijedt, sírni kezdett. Megsajnáltam szegénykémet - tényleg nagyot tüsszentettem -, de mire odaléptem volna hozzá, már visszatömte a hüvelykujját a szájába és halkan nyöszörgött. Megsimogattam a buksiját, mire felnézett rám, kirántotta az ujjacskáját a szájából és pontosan ugyan úgy kezdett ordítani, mint mikor megijedt. Büdös kölke... :D

Itt egy hogyishívják valami, hadd kóstoljam csak!

Krisztának új frizurája van! Kicsit furcsa még, de összességében nem rossz. Egyetlen apró gond az, hogy amúgy is hullik a haja a szülés utáni hormonoktól - illetve azok hiányától -, de ennek is vége lesz egyszer, szóval a dolog ígéretesnek látszik. Nem mellesleg utoljára 16 évesen volt rövid haja, így a bátorságot - vakmerőséget - mindenképpen díjaznom kell ezzel a nem túl jól sikerült fotóval. :D

Rövid haj, hosszú ész!