Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. szeptember 16., szerda

Dö Gáme Óver

Korábban játszottam egy online játékkal - AMOS - amit be is fejeztem, mikor fizetőssé vált. Eltelt több hónap, s nem sokat foglalkoztam a dologgal. Nemrég visszatévedtem az oldalra, ahol is bejelentették, hogy reformok várhatók, többek között bevezettek egy értékelési rendszert, mellyel a játékosok - anonim módon - egymást minősíthették pozitív és negatív számokkal. Pár nap múltán - puszta kíváncsiságból - visszakukkantottam, hogy vajon mi lett azokból a reformokból.

Legnagyobb megdöbbenésemre az értékelési lapomon három negatív pontszám szerepelt. Mint mondtam, hónapok óta az oldal felé sem néztem. Nem titkolom, hogy volt nézeteltérésem mind a játék alkotóival, mind több játékostársammal, de ahogy a régiek mondták: hol van már a tavalyi hó?! Ezek szerint valakik képtelen voltak túltenni magukat azon, hogy a véleményemet soha nem rejtettem véka alá egy-egy témában. Keserű szájízzel, de úgy döntöttem, törlöm a regisztrációmat.

Nemrég kiderült, a játék ismét ingyenes lesz. Nekem ez már így sem kell... Mikor tanulom meg végre, hogy jobb mosolyogva alakoskodni, mint nyíltan őszintének lenni? Vagy azt, hogy könnyebb bántani, mint megbocsátani? Hogy egyszerűbb ütni, mint beszélni?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!