Három napja melózom az új géppel. Maga a rendszer nem egy erőmű, de jó pár évig megleszünk vele: ASUS M4A78 Pro alaplap, AMD PhenomII AM3 545 processzor, 4*1GB DDR2 memória, 500Gb-os Sata2 Hitachi merevlemez, Samsung DVD-író és egy fekete számítógépház. Meg persze a korábban említett ASUS monitor.
Kezdődött azzal, hogy a boltban - kérésemre - feltolták rá a Windows 7 operációs rendszert. Körülbelül 4 órát bírtam idegekkel, s végül úgy döntöttem, fejbelövőm azt a taknyot. Semmit nem lehet megtalálni benne, bármit szerettem volna beállítani... 4 óra alatt nem sikerült egy épkézláb rendszert összeraknom az alaplapi meghajtó programokból és a kedvenc alkalmazásaimból. Ott dobtam el az agyam, mikor az alaplaphoz adott CD-ről nem ette meg a Vista-hoz írt hálókártya vezérlőt, így nem volt internet se, így nem tudtam letölteni a Win7-es meghajtókat sem... Áááááááááááá... Úgy döntöttem, itt feladom. Ubuntu Live CD-vel megoldhattam volna, de ekkorra már 180/110-es vérnyomásom volt, így megkíméltem magam ettől.
Kezdődött azzal, hogy a boltban - kérésemre - feltolták rá a Windows 7 operációs rendszert. Körülbelül 4 órát bírtam idegekkel, s végül úgy döntöttem, fejbelövőm azt a taknyot. Semmit nem lehet megtalálni benne, bármit szerettem volna beállítani... 4 óra alatt nem sikerült egy épkézláb rendszert összeraknom az alaplapi meghajtó programokból és a kedvenc alkalmazásaimból. Ott dobtam el az agyam, mikor az alaplaphoz adott CD-ről nem ette meg a Vista-hoz írt hálókártya vezérlőt, így nem volt internet se, így nem tudtam letölteni a Win7-es meghajtókat sem... Áááááááááááá... Úgy döntöttem, itt feladom. Ubuntu Live CD-vel megoldhattam volna, de ekkorra már 180/110-es vérnyomásom volt, így megkíméltem magam ettől.
Másnap mosolyogva löktem be a lementett Windows XP rendszerem CD-jét a meghajtóba, majd nyomtam egy "risztorét". Szépen vissza is másolta a dolgokat a Win7 helyére, ahogy azt megszoktuk. Reboot... és majd összef**tam a bokámat. Megállt a rendszer az "Üdvözöljük!" képernyőnél. Elsőre is, másodszorra is, harmadszorra is...
Ubuntu Live elő, meghajtóba helyez, bootol... és sírva fakadtam. Se WinXP, se Win7... valami kutyulék köpött arcon. A meghajtóim betűjelei is összevissza, egy 40GB-os partícióra meg egyenesen azt írta, hogy formázatlan. Hm... hm... hm...
Van énnékem egy WinXP Pro idehaza. Maga a program legális, csak épp egy barátomé, aki ideadta a telepítőt, hogy integráljam bele az SP3-at és a többi javítást, frissítést. Újraírható CD-n próbáltam ki, s még nem formáztam a lemezt. Nosza, itt az idő, hogy egy kicsit segítsen nekem a munkámért cserébe. Boot, meghajtók formázása, XP telepítése. Szépen felment, elindult, csucsu...
Ha már így esett, ne az én XP-men próbáljam ki az új hardvereket. Feltoltam hát a meghajtóprogramokat, kipróbáltam mindent, futtattam tesztprogramokat. Stabil! Örültem, mint majom annak a bizonyosnak. Ez volt tegnap este.
Ma reggel pedig saját eredeti XP-ről indítottam el a telepítést, s mostanra értem el oda, hogy 90%-ban olyan, amilyennek megszoktam. Simán vette a regisztrációs akadályt is, egy nyikkanás nélkül. WinXP forever!!! :-)
2 megjegyzés:
"Maga a rendszer nem egy erőmű"
Na ne viccelj már :D
"WinXP forever!!!"
Így van! :D
Hidd el, ez nem erőmű. Sokkal gyorsabb (mérésem szerint 3x), mint a korábbi gépem, de koránt sem az a konfiguráció, mint amit időtállónak és elfogadhatónak válogattam össze. Azonban létezett egy keretösszeg, ameddig nyújtózkodhattam, s ez jött ki a helyi bolt(ok) kínálatából, illetve a pénzmagomból - általánosan elmondható, hogy minimum 10% az árkülönbség Budapest javára. Sajnos annyira meg nem vagyok bátor - botor(?) -, hogy webshopból rendeljek és futár hozza ki. Ez sajnos még mindig Hungarisztán.
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!