Úgy, mint aki tud

Ezt muszáj megosztanom. Ha nem is azonnal, hiszen délelőtt történt, de még ma. Nem tűr halasztást!

Kapaszkodj meg jól! Megvan?

Nem fogod elhinni, főleg, mert még én sem hiszem el...

Ma se egy félreváltás, se egy lefulladás! :D

Nem tudom, mi volt a levegőben, de összehoztam.

Sőt, a Rákóczi-Kapisztrán utca kereszteződésénél, a piros lámpát követően jobban jöttem el, mint a mellettünk álló autós. Ő sorolt be mögém, nem fordítva. Mondhatod, hogy biztos elengedett, vagy elbambult. Lehet, hogy így volt. Nekem másként nézett ki a helyzet. Akárhogy is, örültem.

Ráadásul csak egyszer fordult elő, hogy kissé elkapkodtam a kuplung felengedését és rántott egyet az autó. A tolnai elágazót követő körforgalomnál történt, ötösből kettesbe.

Nem, nem vezettek hibátlanul, annyira nem szálltam el agyilag, hogy ezt állítsam. Még mindig figyelnem kell a fékezésre, ha nem akarok túl intenzíven pedált taposni, hamarabb kell kezdenem. Illetve, az egyik zebránál nem adtam meg az elsőbbséget egy idősebb hölgynek, akit, jegyzem meg csendesen, nem is láttam, mivel a zebrától nem messze egy kisebb csoport ácsorgott, s közülük, mellőlük lépett ki, a járda széléhez. Ráadásul ő balról jött, én meg a négysávos út jobb szélén haladtam. Volt köztünk vagy 7 méter. Ettől függetlenül elsőbbsége lett volna. Ez van, jobban kell figyelnem. Emellett kanyarban kissé túlpörgetem a motort, mielőtt felkapcsolnék kettesbe. Nem eget verő gond, de nincs szép hangja.

Egy kellemes órát vezettem Szekszárdon, majd hazafelé nagyon odafigyelve soroltam be, ahová kellett, így nem ragadtam be, mint a múltkor. Végül gond nélkül hazahoztam az autót, s még a tanulótársakat is kiraktam, ahol kellett. 

Szülővárosomba érve tényleg másként kezdtem vezetni, itt nincsenek lámpák, a helyi sofőrök kevéssé toleránsak, így elővettem az totyogósabb énemet. Inkább megálltam, ha lehetett és jobbnak láttam, mintsem belemenjek olyasmibe, amiben nem voltam biztos. "Elóvatoskodtam". De inkább ezt, mint hogy bárkinek, bárminek baja legyen. Tudom, tapasztalt pilótaként nektek ez felesleges tötymörgés, nézzétek el, nem azért teszem, hogy bosszantsalak titeket.

De félre minden aggályt, hibát, mert fantasztikusan jó kedvem van!

Nem váltottam félre és nem fulladtam le. Sőt, pöpecül beálltam a benzinkútra is, s úgy jöttem ki onnan, majd hajtottam fel a Tartsayra, mint aki tudja mit csinál, mint aki tud vezetni. ;)

Szeretek vezetni. Erre jöttem rá az elmúlt időben. Sőt, némileg bosszant, ha a hátsó ülésre kényszerülök. Nem, nem vagyok beképzelt, nem hiszem magamról, hogy jó vagyok, de amikor ott ülök elöl, azt nagyon élvezem. Akkor is, ha hibázom éppen. Csak akkor kevéssé őszinte a mosolyom.

Persze, ebben sok szerepe van az oktatónak is, egy agresszívabb típussal nem jutottam volna dűlőre.

Csendben mondom csak, mert nem tudhatom teljesen biztosan, hogy így történt, de, szerintem, az oktatónk hazafelé elszenderedett pár percre, miközben én 90-es tempóban kormányoztam hazafelé a négykerekűt. Ha így történt, vagy nagyon fáradt volt, ami természetes, vagy ennyire már bízik bennem, vagy mindkettő. A fáradtság biztos, a másodikban csak erőst reménykedek.

Összegezve: csak magamat tudom ismételni, ez egy szuper nap volt, új és pozitív élményekkel. Amúgy is, de ilyenkor kifejezetten szeretek élni!