Nyolcadik lépés - büszkeség

Nem azzal kezdem a mai bejegyzést, amivel eredetileg akartam. Ennek az az oka, hogy összefutottam egy ismerőssel az orvosnál. (Semmi komoly bajom, egyszerű havi vizit.)

Korábban már beszélgettünk a túlsúlyról. Mivel ő ülőmunkát végez, ráadásul embereket szolgál ki, így, egyrészt, igen hektikusan tud étkezni, másrészt, igen kevés a mozgástere. Már a szó legszorosabb és tágabb értelmében is.

Már a munkahelyén is megosztottam vele néhány gondolatot, kizárólag az étkezési szokásaimról, de, mint mondtam, ilyen helyen jönnek-mennek az emberek, se idő, se lehetőség nincs mélyebb beszélgetésre.

Szóval, hogy egyik szavam a másikba (ne) öltsem, összefutottunk ma, s ismét tudtunk néhány szót váltani egymással. Újságolta, hogy lefogyott két kilót, s bár az étkezése átalakítása eleinte nehéz volt, ma már sokkal könnyebb és reméli, hogy még többet sikerül fogynia.

Eddig, alapvetően, minden rendben, nem?

De!

Ami viszont nagyon megütötte a fülemet, az az egyetlen szócska volt, ami többről árulkodott, mint az a pár mondat, amit addig elmondott a jelenlegi állapotáról, s az elmúlt hetekről.

Idézném: "csak". Egészen pontosan: "csak két kiló".

Neki is elmondtam, de le is írom: NINCS CSAK!

Ez szuper eredmény! Egy kiló is az lenne. De két kiló, egy hónap alatt! És nem csinált semmit magával, csak másként étkezik. Gondolj bele, ez fél év alatt 12, egy év alatt 24 kiló is lehetne.

Jó, persze, emberek vagyunk, nem matekpéldák...

De akkor sincs olyan, hogy "csak"!

Minden pici eredmény, a maga nemében, hatalmas lépés afelé, hogy az ember jobban érezze magát a bőrében, hogy egyre szimpatikusabb legyen az a személy, aki visszanéz rá a tükörből.

A túlsúly nem úgy jön, hogy hopp, rám ugrik (még ha úgy is tűnik). Szépen, grammról grammra, dekáról dekára, kilóról kilóra. Ne higgyük és ne várjuk azt, hogy ha így nőtt meg, akkor olvadni majd kilószámra fog, csupán azért, mert mi azt akarjuk. Apró lépések, csosszanások visznek előrébb.

Türelem, mint mondtam, korábban. ;)

Legyünk büszkék minden kis eredményre!

Sikerült rossz érzés nélkül a tükörbe nézni? Légy büszke magadra! Sikerült ellenállni az üzletben egy csokinak? Légy büszke magadra! Inkább vettél egy kiló almát, mint egy üveg üdítőt? Légy büszke magadra! Sikerült az ebédből, odafigyeléssel, valamivel kevesebbet enni, mint amennyit korábban? Légy büszke magadra! Megvártad, míg tényleg éhes lettél, s nem nassoltál? Légy büszke magadra! Légy minden apró, pici lépésért nagyon, nagyon büszke magadra!

Dicsérd meg magad, meríts erőt az örömből, amit a teljesítményed adott! Állj a tükör elé, mosolyogj magadra, mondd el hangosan, hogy büszke vagy, hogy örülsz, hogy így tovább! Megérdemled!

S ha netán olyan emberekbe futnál bele, akik szintén "csak" szóval illetnek téged, ne foglalkozz a szavaikkal! Kibicnek semmi nem drága, nem tudják min mész keresztül, nem is érdekli őket igazán. Ők csak a felszínt látják, s ez alapján ítélnek meg téged. Ha van valami, amit az emberek nagyon szeretnek, az az ítélkezés, tudatlanul. Pipafüst minden szavuk, tartsák meg az ostoba sablonjukat saját maguknak.

A lényeg te magad vagy, hogy te mit gondolsz, te mit érzel önmagaddal kapcsolatban. Ha van, mondd el valakinek, mit értél el, olyannak, aki értékeli az erőfeszítéseidet, s örüljetek együtt! Élvezd, szégyentelenül, az elismerő szavakat, jöjjenek bárkitől is! Mosolyogj, húzd ki magad és hagyd, hogy a feléd irányuló szeretet egyre erősítsen!

Mert fantasztikus erő lakik benned. Olyan erő, ami bárkié lehetne, a legtöbb ember mégis ellöki magától. 

Én is büszke vagyok rád!