Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2016. április 7., csütörtök

Harmadik lépés - türelem

Jól van, szeretem magam, meg rendet is raktam, legalább is igyekszem, de mikor fogok végre fogyni? Ugye, ez jár a fejedben? Meg hogy elég a humbug lelkizésből, meg a szócséplésből!

Van egy rossz hírem: nem tudom, mikor fogsz fogyni. Ha egyáltalán fogyni fogsz... Nem az a cél, hogy leadj 10-20-30 kilót. Illetve, lehet ez a cél, csak épp a gondot nem oldod meg. Mert a gond nem a súlyod, hanem a gondolkodásod és az érzéseid. Önmagaddal és a világgal szemben -  a sorrend nem véletlen!

Kimondom, bár te is tudod: tartós eredményhez türelem kell.

Igen, türelem!

Vegyük a szeretet, például. Hamar megszeretni valakit, valamit, nem több, mint fellángolás, kívánás. Lehet belőle tartós érzelem, de sokszor csalódás, kiábrándulás a vége. Akkor is, ha egyébként kitartóak vagyunk. Mert, akárhogy is fáj, az ember képes kitartani egy rossz döntés mellett, csak mert nem akar szembenézni önmagával és a következményekkel. (De erről majd máskor.)

Aztán említhetnénk a gyors takarítást, rendrakást. Tudod, bedobálok mindent a szekrénybe, s csak ott mosok fel, ahol a "papok táncolnak"... Kényelmes? Igen, nagyon, hiszen LÁTSZÓLAG rend és tisztaság van. Látszólag az van, aztán ha kinyitod a szekrényajtót, állj félre az útból. Látszólag az van, de ha benézel a sarokba, láthatod, hogy porcicák verekednek a legsötétebb zugokért.

Gyorsan akarsz változást? Van egy jó és rossz hírem! Melyiket mondjam?

Kezdjük a jóval, hátha segít: nem vagy egyedül! Mindenki gyorsan akar mindent. Nem csoda, ezt kódolják belénk már születésünktől fogva. Már akkor leírják, hogy percre pontosan mikor születtél, hány kiló voltál és hány centi. Ettől a pillanattól kezdve számok halmaza vagy: nőjél, hízzál, ügyesedjél, kússz-mássz, légy szobatiszta, állj fel, járj, beszélj... stb. Később pedig beraknak egy mókuskerékbe, elnevezik életnek és az orrod elé akasztanak egy órát, ami beszabályozza minden pillanatodat. Gyorsan sokat kényelmesen, ez korunk mottója.

Ha ez a jó hír, mi a rossz?

Az, hogy bármennyire is akarod, nem tudod becsapni sem a lelked, sem a tested. Rövid ideig igen, de az is csak látszat. Isten (vagy az evolúció, ha abban hiszel), nem így rakott össze minket. 

Nem tudsz gyorsan változni, vagy ha valamiképp mégis sikerülne, nem lesz tartós. Illetve de, egy-két dolog tartós lesz: a sérülések, amiket közben összeszedsz. Legyenek lelkiek, vagy testiek. Hosszú-hosszú ideig kísérni fognak.

Gondolkodtál már azon, miért írom le mindezt? Ha nem, elárulom: rengeteg sebet, sérülést hordozok magamon, s remélem, hogy amit most teszek, a gyógyulásomat szolgálja. 

Emlékszel még, mit írtam az első lépésről szóló bejegyzésemben? Ha nem is szó szerint idézem, de azt, hogy egy kövér ember sem szeret kövér lenni. Ne lepődj meg, de én sem! 

Kicsi korom óta küzdök a súlyommal, így nőttem fel, így voltam tinédzser, így kerestem párt fiatalként, így élem a napjaimat most is. Bizony, én sem vagyok különb a Deákné vásznánál. 

Jártam konditerembe hónapokon át. Pikk-pakk ledobtam 15 kilót, miközben a fizikai teljesítőképességem megháromszorozódott. Élveztem, hogyne élveztem volna. Aztán a szervezetem benyújtotta a számlát: ízületi gondok, gerincfájdalom, izomproblémák. A szervezetünk MINDIG benyújtja a számlát, nincs menekvés, nincs bocsánat, efelől ne legyenek kétségeid! Mikor abbahagytam az edzést, szépen feljött 20 kiló. Mert türelmetlen és meggondolatlan voltam.

Éveken át gyötrődtem, ostoroztam magam, amiért képtelen voltam lemondani a jó falatokról, s leadni pár kilót, hogy végre észrevegyenek a lányok. A "Legyünk barátok!" megvan neked is? Dobj egy ötöst tesó!

Viszont most már tudom, hogy valójában soha nem a súlyommal küzdöttem, hanem az emlékeimmel, a gondolataimmal és az érzéseimmel. S hogy ne legyen elég, mindezt türelmetlenséggel tetéztem.

Szereted magad? Rendet raktál magadban és magad körül? Máris várod a leadott kilókban kifejezhető eredményét? Ha így van, kezd elölről az egészet, mert valahol kisiklott az igyekezet!

De, hogy egy kis erőt is adjak e mellé a nehéz útravaló mellé, ha igaznak érzed magadra a fenti sorokat, hatalmas lépést tettél előre. Erről legközelebb... ;)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!