Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2010. február 11., csütörtök

Ha a lustaság fájna...

Letelt az 5 nap pihenőm, mától éjszakás vagyok újabb 5 nap erejéig. Így könnyen kiszámolható, hogy kedd reggel jár le a mostani dekádom. Ma kiderül, kapunk-e valamit az adózás miatt elvileg megvont étkezési utalványok helyett (béremelést a bankszámlánk szerint nem).

Nem mondhatnám, hogy túl sok szalmaszálat tettem keresztbe. Valószínűleg az ismét vérző fekélyem miatt ismét kicsit vashiányos vagyok, s így állandóan fáradt, kedvetlen. Ez évek óta így van minden télen, így nem csodálkozom most sem, csak több, mint kellemetlen.

Igaz, tegnap elvittük a gyerkőcöket sétálni, közben Beni csúszott is párat a közeli nagy dombról. Mindenáron gatyaféken akart, ami nála a kitömött zsákot jelenti. Hogy miért, nem tudom. Csúszott párat, általában legurult róla, vagy keresztbe fordult. De végül is élvezte és ez a lényeg. Sajnos fényképezőgépet nem vittem, a telefonnal meg nem lehet olyat képet készíteni, amin csúszás közben nem csak egy elmosódott paca látszik.

Leszámítva ezt a nagy sétát, illetve hogy hétfőn én vittem-hoztam Benit az óvodából és dajkáltam Sebit, nem igazán voltam hasznos tagja kicsiny bolyomnak. Mondhatnám úgy is, hogy ezen a héten inkább tunya here voltam, semmint szorgos dolgozó. De mit tehetnék, végül is valakinek ezt a feladatot is magára kell vállalnia?! :D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!