Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. december 28., hétfő

Vajon Krisna ehhez mit szólna?

Ma este megnéztem James Cameron Avatar című sci-fi eposzát. Nagyon ünneplik, s mivel épp oly ritka a jó sci-fi, mint az a bizonyos fehér madár, valamint Mr. Cameron neve garanciának tűnt... Igen, annak tűnt.

Klisé klisé hátán... ezerszer látott és olvasott történet... mégis van benne valami.

Az őslakos Neytiri és Jake Sully (avatarja)

Adott egy érdekes faj egy messzi bolygón, Pandorán. Magasak, légiesek, ügyesek, kékek, farkuk van és már-már tökéletes harmóniában élnek a természettel. A fejükből sarjadó sötét hajat befonva hordják, mely egyben idegi csatlakozást is magában rejt és biztosít kapcsolatot oly sok mindenhez - állatokhoz, növényekhez - a bolygón. Egy hatalmas fában élnek, hatlábú lovakat és repülő gyíkokat lovagolnak. "Istennőjüket" a magyar szinkronban Évának hívják, angolul talán Eywa lehet. Klisé 1.

Emellett adott ugyebár az emberi faj, mely ki szeretné aknázni a bolygó rejtett ásványi kincsét, mely azonban sajnos pont az falunak otthont adó fa alatt található a legnagyobb koncentrációban. Adott tehát a cél és a konfliktus forrása: a pénz. Klisé 2.

Első lépésben tudósok által létrehozott avatarokon keresztül szeretnék megismerni és befolyásolni az őslakókat. Ezek az avatarok vegyes DNS-ű lények: ember és na'vi (az őslakos faj) örökítőanyagot is magukban hordoznak. Egy koporsószerű dobozba fektetik az alanyokat, akik rákapcsolódnak az avatarok idegrendszerére, s "távirányítással" bebarangolhatják általuk a bolygót és bejuthatnak az Otthonfába is. Oly annyira, hogy a főhős avatarja még meg is nősül, befogadják a törzsbe. Klisé 3.

Természetesen kudarcot vallanak, s ekkor jöhet a lovasság: egy kellően militarista és céltudatos tiszt, valamint a katonái. Kitör a háború. Az őslakosok - mint mindig - vesztésre állnak, de cefetül: az Otthonfa elpusztult, s a katonaság a teljes megsemmisítésre készül... Aztán főhősünk - avatarja segítségével és kihasználva az őslakosok babonaságát - az ellenállás vezetőjévé lépteti elő magát, összefogja az őslakosok törzseit, s ellentámadást indítanak, de kudarcot vallanak. Klisé 4, 5, 6...

Ám a legvégén, mikor már minden veszni látszik, bekövetkezik a csoda is egy "váratlan" fordulat képében: maga Eywa is harcba száll. Innen pedig már nincs kérdés: az emberiség elbukik és bucira vert fejjel hazakullog. Azon kevesek pedig, akik az avatarjaikon keresztül elnyerték a na'vik bizalmát, maradhatnak. Sőt... de ezt már nem árulom el. Klisé 1246.

Az ugrott be, miközben néztem a filmet, hogy ezt már láttam. Rémlik valakinek az Utolsó Szamuráj, vagy a Farkasokkal Táncoló című film? Vagy a World of Warcraft éjtündéi? Ergo: a történet fő szála unalmas, csak a körítés adja el a filmet.

Ugyanis James Cameron fantasztikus látványt hozott össze, nem véletlenül várt a film leforgatásával addig, míg a technika képessé tette őt arra, amit az arcunkba kapunk látványként. Egyszerű laikusként azt mondhatom, hogy tökéletes. Mind a táj, mind az avatarok, mind a gépek és minden élőlény. Olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt kilépnek, kirepülnek a vászonról a szereplők. A cselekmény pörög, s a film látványvilága lenyűgöző.

Az azonban szomorú, hogy nem véletlenül nyomtak rá 16-os korhatárt. Nem, a vér nem fröcsög - volt benne egyáltalán? -, de van benne durvaság, hiszen végül is egy háború közepébe csöppenünk. (Gyorsan megnyugtatnálak: ha a Ryan közlegény megmentése nem okozott gondot, ez végképp nem fog.)

Körülbelül két és fél órát adtam James Cameronnak az életemből. Egyszer biztosan megérte, de csak a látvány és a technika miatt. A történet... felejtős, de nem vagyok annyira szőrösszívű, hiszen az Utolsó Szamurájt is többször megnéztem. Meglátjuk! :)

Végezetül az én avatárom:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!