Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. december 17., csütörtök

Öröm az ürömben

Tegnap megemlítettem, hogy esett a hó, s betakarta a várost. De nem csak azt. Éjszakás vagyok a héten, s így reggel, mikor hazaindultam, érintetlen - szűz - hóban jöhettem. Már ha szűz hónak lehet nevezni, amikor nyúl és rókanyomok keresztezik az utat. Ropog a hó, szikrázik a gyér fényben, s minden sokkal, de sokkal világosabb, mint máskor. A Hold és a csillagok fénye elég ahhoz, hogy mindent láss. A fekete-fehér minden árnyalatát felvonultatja a természet. Varázslatos! :)

Apropó csillagfény: mikor láttad utoljára az éjszakai égboltot a maga természetes szépségében, fényszennyezés nélkül? ;)

Vannak kevéssé marginális, spártai munkahelyek és sokkal jobban fizető állások - csak olyan van -, de ez megfizethetetlen. Se benzingőz, se zajterhelés, se idegeskedés. Rengeteg gyönyörű állatot és növényt láthatok, ráadásul ilyen friss levegő még falun sincs. Napjában 2-3 autó, ha arra jár, s a munkát is el lehet végezni 1 óra alatt. A többi ügyelet. Néha unalmas, de olyankor elég, ha csak kilépek az ajtón, s körbenézek. Mindig van valami szép, valami figyelemreméltó (vagy egyszerűen csak potyog a sörét).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!