Az elmúlt napok szinte eseménytelenül teltek. Azért mondom, hogy szinte, mert egy-egy bosszantó vagy éppen örömteli nagyobb esemény mindannyiunknál becsúszott... Kezdjük talán a kellemetlenségekkel.
Kriszta kontaktlencsét rendelt egy helyi optikában, ahol elfogadják az Üdülési Csekket. Egy hét szállítási időt ígértek, több lett belőle, ráadásul volt más kavarodás is a dologban, így a Csekk szépen lejárt. Bár kifizethette volna előre is, de nem volt nála a tömb, mikor megrendelte a lencséket. Ebben hibázott, de úgy hiszem minden másban az üzlet. Ugrott a lencse. Közben megnéztük az interneten is ezt a típust. Amit itt helyben akciósan adtak majdnem 10ezerért, azt a kontaktlencse honlapján 7ezer alatt árulták. :S (Meg ne kérdezd milyen lencse és mi a cím, Kriszta tudja.)
Jómagam egy elnézett lemezkezelési művelet során 200GB-nyi adatnak mondhattam búcsút körülbelül 3-4 óra erejéig. Ennyi időmbe került, amíg szinte vért izzadva helyreállítottam az elveszett "kincseket". Hajnali 1 óra után feküdtem le. Pár dolog így is odaveszett, de a fontosabbak megvannak.
Benike megint takonygyáros. Hogy lusta-e kifújni az orrát, vagy megfázott-e, azt nem tudom, nála könnyen lehet, hogy mindkettő. Nem köhög, nem beteg, csak tukma. Egyelőre csak fújatjuk vele az orrát, enyhén sós vízzel lazítjuk a nyálkát.
Végére maradt a jó hír, ami - nem nehéz kitalálni - Sebestyénhez kötődik: bár nem túl stabilan, de rendszeresen feláll, s ma teljesen egyedül, az ágyba kapaszkodva, támaszkodva tett pár bizonytalan lépést először jobbra majd vissza.
Megszakítjuk műsorunkat, friss hír érkezett: Sebike megtanult hisztizni! Nem engedtem neki, hogy kapcsolgassa a számítógép indítógombját. Most itt fetreng a földön és torka szakadtából ordít. Mint egy malac.
Kriszta kontaktlencsét rendelt egy helyi optikában, ahol elfogadják az Üdülési Csekket. Egy hét szállítási időt ígértek, több lett belőle, ráadásul volt más kavarodás is a dologban, így a Csekk szépen lejárt. Bár kifizethette volna előre is, de nem volt nála a tömb, mikor megrendelte a lencséket. Ebben hibázott, de úgy hiszem minden másban az üzlet. Ugrott a lencse. Közben megnéztük az interneten is ezt a típust. Amit itt helyben akciósan adtak majdnem 10ezerért, azt a kontaktlencse honlapján 7ezer alatt árulták. :S (Meg ne kérdezd milyen lencse és mi a cím, Kriszta tudja.)
Jómagam egy elnézett lemezkezelési művelet során 200GB-nyi adatnak mondhattam búcsút körülbelül 3-4 óra erejéig. Ennyi időmbe került, amíg szinte vért izzadva helyreállítottam az elveszett "kincseket". Hajnali 1 óra után feküdtem le. Pár dolog így is odaveszett, de a fontosabbak megvannak.
Benike megint takonygyáros. Hogy lusta-e kifújni az orrát, vagy megfázott-e, azt nem tudom, nála könnyen lehet, hogy mindkettő. Nem köhög, nem beteg, csak tukma. Egyelőre csak fújatjuk vele az orrát, enyhén sós vízzel lazítjuk a nyálkát.
Végére maradt a jó hír, ami - nem nehéz kitalálni - Sebestyénhez kötődik: bár nem túl stabilan, de rendszeresen feláll, s ma teljesen egyedül, az ágyba kapaszkodva, támaszkodva tett pár bizonytalan lépést először jobbra majd vissza.
Megszakítjuk műsorunkat, friss hír érkezett: Sebike megtanult hisztizni! Nem engedtem neki, hogy kapcsolgassa a számítógép indítógombját. Most itt fetreng a földön és torka szakadtából ordít. Mint egy malac.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!