Új barátom, Géza

Úgy volt, hogy pénteken (délután) és szombaton (reggeltől kora délutánig) elsősegély oktatásban veszek részt a helyi művelődési házban, pontosan ott, ahol a KRESZ-t is belénk verték.

Ebbe a tervbe az egyik, nagy, helyi cég kissé belekavart. Ugyanis, hiába voltunk ott péntek délután, hiába nem zavartunk volna senkit sem, a cég kibérelte az egész művelődési házat és zárt körű rendezvényt tartott. Így, csak arra az időre juthattunk be az épületbe, míg az oktatást tartó mentőtiszttel megbeszéltük, másnap mikorra jöjjünk, valamint kitöltöttük a jelentkezési lapot és befizettük az oktatás díját.

Én, biztos, ami biztos alapon, vettem egy könyvet is. A könyv jó, szép, okosság van benne, bármikor fellapozható, annak is hasznos, aki nem akar vizsgázni, én meg később is felfrissíthetem a tanultakat... Egyszóval, láttam értelmét, hogy kiadjak rá 1600 kemény magyar forintot.

Másnap, tehát szombaton, 8:30-ra megjelentünk, a mentőtiszt is megérkezett, nagy pakkal. Mint kiderült, ez csak a fele volt a csomagjának. Egyelőre a különféle, sebellátáshoz szükséges gézlapokat, kötözőanyagokat, fertőtlenítőket hozta be. Meg egy bukósisakot. Amit később el is rakott, volt bent már egy másik, a KRESZ oktató cégé. Gyakorolni és vizsgára az is tökéletes.

Elkezdtük a fejtágítást, zúdultak az információk a szürkeállományba. A mentős egyébként szuperül csinálta. Folyamatosan magyarázott, ismételt, kihívott egyet-egyet közülünk, megmutatta amit épp mondott, színészkedett, figyelmeztetett, dicsért, viccelt, visszakérdezett. Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy mi most oktatáson veszünk részt, inkább egy jó kedélyű beszélgetés, társasjáték részese voltam. Nincs módom szakmailag megítélni, de emberileg jelesre vizsgázott előttem.

Óránként tartottunk szünetet, amire szükség is volt a dohányosok és az olyan hugyosjózsik miatt, mint én. Jó ideje több vizet iszom, mint az átlag ember. Erről már beszéltem korábban, így nem kezdem el újra, nyugodj meg! ;)

Dél tájban megérkezett Krisztám és a két fiam, ebédet hoztak nekem. Mentős meg is jegyezte, elismerően, ilyet még nem látott, pedig jó ideje tart oktatást. Nem titkolom, jól esett, amit mondott. Bár nem kérdeztem, de feltételezem, Krisztámnak is.

Ebéd után megérkezett a tiszt csomagjának második fele, Géza. Nem, igazából nem így hívják, én neveztem el. Valahogy személyesebbé vált ezzel a kapcsolatunk, főleg, hogy amúgy is igen bensőséges közelségbe kerültünk. Itt van róla egy fotó (nem saját, Google):

Délután, sajnos, elkezdett csepegni az eső. Addig nem is értettem, mitől sajog a fejem már késő délelőtt óta, s miért erősödik egyre jobban, míg a végén már meg is szédültem egyszer (Itthon kiderült, magas a vérnyomásom és pulzusom. Nem vészesen, de aki ehhez nincs hozzászokva, azt könnyen kikészíti. Mint például engem.). Emiatt nem voltam túlzottan aktív részese a gyakorlatoknak.

Persze, amikor kihívott az oktatónk, kimentem hozzá, illetve ugyanúgy végigcsináltam a stabil oldalfekvés, majd az újraélesztés protokollját, mint a többiek. Nekem, szereplésként, a hajszáleres vérzés jutott, én volt a sérült apuka, aki a játszótéren, a gyermekei hintázása közben, felsértette a kézfejét. Szó szerint testközelből volt módom megfigyelni a kötözést. 

Illetve, egyszer a bukósisak levételekor én volt a B jelű segítő, aki a sérült nyakát rögzítette, míg az A jelű társam levette a sisakot. Magyarázatként: az A azt jelenti, ő ad utasítást, vizsgán ez az ő tétele, a B csak engedelmeskedik. De ez még délelőtt történt.

A végén, aki akart, még maradhatott. Én az utolsók között jöttem el, nem sokkal este 6 előtt, mikor már tényleg nem bírtam tovább a fejem állandó lüktetését. Ismét végigcsináltam két újraélesztést, részt vettem egy bukósisak levételben, valamint többször végignéztem sapkakötést, parittyakötést, artériás és vénás nyomókötést, hajszáleres vérzés bekötözését, illetve alkar-, könyök-, felkar- és vállrögzítést.

Elköszönéskor kezet fogtam a mentőtiszttel, üdvözölte a családomat, majd, stílusosan, kéz- és lábtörést kívánt. S mielőtt bármit mondhattam volna, rám szólt, ne köszönjem meg. Bár nem vagyok babonás, de engedelmeskedtem, ki tudja, mikor futunk össze újra, nehogy ez álljon közénk. :D Elmosolyodtam, még egyszer szép estét és kellemes hétvégét kívántam, majd hazavánszorogtam.

Itthon ugyanaz az érzés kerített hatalmába, ami KRESZ oktatás után is. Nem is tudom, hogy nevezzem. Talán a "teatyaúristenhogytanulommegeztvizsgára" megfelelő lesz. Ezért ma az elsősegély könyvre vetem rá magam pitbullként. Meg az internetre, Youtube-on találtam is pár oktató videót. Holnap még foglalkozhatom ezzel, de kedden már vizsga. 

Össze kell kapjam magam, hiszen, meg kell mentsem Gézát! :)

KRESZ stressz

Körülbelül egy hónapja jártam erre utoljára.

Nem azért, mert unom, vagy nem történt semmi. Elfoglalt voltam!

Nem, nem kaptam munkát, nem ez tartott fel.

Történt ugyanis, hogy Krisztám felvetette a gondolatot: mi lenne, ha megtanulnék autót vezetni?

Hm... és megint csak hm... 

Az első gondolatom az volt, hogy ehhez a mondathoz, bizony, elég nagy bizalom kellett. Nem azért, mert béna vagyok, s nem tudom megkülönböztetni a jobb és a bal kezemet, hanem hogy hisz bennem.

- Beülnél mellém? - kérdeztem cselesen.

- Persze! - egy csepp kétkedés sem hallatszott.

Nofene...

Másnap elsétáltam a művelődési házhoz, az egyik autós iskola rendszeresen oda szervez oktatást. Megnéztem a kiírást, már a következő hétre hirdettek tanfolyamot. Felhívtam a tulajdonost, jeleztem a részvételi szándékomat, érdeklődtem, él-e a feltüntetett időpont. Megnyugtatott, jöjjek csak.

A megjelölt napon és időben ott voltam, megbeszéltünk mindent, kifizettem a tandíjat és az első vizsga összegét, meg a tankönyvet. Utóbbiból már volt egy példányom, kölcsön, a szomszéd lánytól, de ha már egyszer leraktam a pénzt az asztalra, elhozom a könyvet is. Naná, majd nem...

Elkezdődött az oktatás, minden kijelölt napon ott voltam, minden percet végigültem, jegyzeteltem, olvastam, tanultam. Krisztával minden nap megbeszéltük az aznapi penzumot. Emellett netes és egyéb gyakorlási lehetőségeket is igénybe vettem: a legtöbbet ez az oldal segített.

Mivel itthon vagyok, napi szinten több órát is tudtam foglalkozni a témával. Mikor hogy alakult. Ez nem azt jelenti, hogy ne mostam, főztem, mosogattam, takarítottam volna. Vagy elhanyagoltam volna a srácokat, Krisztát.

Megvallom őszintén, iszonyatosan nehezen indult a dolog. Mérges voltam, ha nem tudtam egy kérdésre a választ, akkor is, ha azt még nem vettük a tanfolyamon. Ilyenkor utánaolvastam, kutattam, kérdeztem másokat. Krisztám persze nyugtatott, de jól ismer, halottnak a csók. Pitbullként tudok rácsüngni egy témára.

Némileg mániákussá váltam, WC-n, fürdőben, este, reggel a KRESZ könyvet bújtam, a szabadidőmben meg tesztsorokat töltöttem ki. Emlékszem, a legelső végeredménye 75% volt. Ez még az előtt volt, hogy akár csak egy oktatáson részt vettem volna, vagy akár csak egy sort is olvastam volna. Bosszantott, meg bizakodtam is. Aztán, ahogy egyre több és több dolgot értettem meg, úgy kúszott feljebb ez a mutató, míg a végére 95+% lett.

Nemsokkal ezután a végére értünk az elméleti tananyagnak is, az iskola számítógépein kezdtünk el gyakorolni, a vizsgaprogramhoz hasonló szoftverrel. Ott is hoztam ezt az eredményt. Volt a programon belül egy olyan kérdéssor is, ami nem 55 feladatot tartalmazott, hanem 90-et. Barátságosan csak "Nem szokták tudni" listának nevezték el. A végén már csak azt nyomtam, s nem nyugodtam, míg ott is a konstans 95% környékét el nem értem.

Aztán elérkezett a vizsga napja: október 11-e, 9:30. Krisztám elkísért Szekszárdra. Hagyomány nálunk, hogy ha fontos esemény történik valamelyikünk életében, a másik ott van mellette, ha máshogy nem, kísérőként. Lelki támaszként, én mindig is így fogtam fel.

Elég korán érkeztünk, 9 óra felé, így várnunk kellett. A tanfolyamtársak - már aki akkorra volt behívva - többsége is megérkezett hamarosan, s mindenki elmerülten nézett ki a fejéből. Nem tudom, ki mire gondolhatott, én próbáltam kiüríteni a fejemet. Reggel ugyanis arra ébredtem, hogy kavarog a KRESZ az agyamban, s nem tudok semmit sem. Krisztám szerint ez természetes és jó jel. Köszi...

Fél tíz előtt pár perccel felmehetünk, lepakoltunk, egyesével behívtak minket, adategyeztetés, majd elfoglaltuk a kijelölt számítógépeket. Ma már nem papíron, hanem érintőképernyős PC-ken folyik a vizsga. Némi magyarázat után - hogyan működik a szoftver, mikor mi a teendőnk - nekiugorhattunk a kérdéseknek. Ekkor körülbelül 9:40-45 lehetett. Én nem néztem hogy hanyadik kérdésnél tartok, csak nyomtam a szerintem helyes válaszokat. Kettőnél komolyabban el kellett gondolkodom, az egyiknél pár másodperc után a tovább gombot nyomtam. Ezt, az utolsó megválaszolt kérdés után visszaadta a gép, s addigra bizonyossá vált bennem, mit fogok rá válaszolni.

Az első, amin elgondolkodtam, hogy előzni tilos táblánál szabad-e lovaskocsi előzni. Itt kissé leblokkoltam. Kapásból az igent nyomtam volna, de elbizonytalanodtam. Aztán belezavarodtam. Végül, igazból magam sem tudom miért, a nemet nyomtam meg. Vagyis, de, az jutott eszembe - tudom, hülyeség, de ekkor ez járt az agyamban -, hogy a lovak élőlények...

A második az volt, hogy milyen típusú fékrásegítő van a személyautókban. Itt, valamiért, nem tudom, miért, de a buszok ugrottak be. Ennél nyomtam a továbbot. Aztán mikor visszakaptam, pár másodperc után a vákuumost nyomtam.

A végső mérleg: 74 pont a maximális 75-ből. Igen, a lovak miatt. :)

Mikor aláírtam a jegyzőkönyvet, 10:00 volt. Elsőnek végeztem. A vizsgabiztos gratulált, elmondta, hogy gyors és szép munka volt. Kezet fogtunk, szép napot kívántunk egymásnak, aztán lementem Krisztámhoz, az előtérbe. Állítólag világítottak a fogaim, úgy vigyorogtam. :D

Később, több olyan emberrel is beszéltem, akik napi szinten vezetnek autót. Szerintük, még ha a szabály meg is engedi, lovaskocsinál, a lovak miatt, nagyon körültekintőnek kell lenni. Egyikük azt is kiemelte, hogy ahol előzni tilos van, ott nem véletlenül van előzni tilos, inkább lassan, de biztonságban...

Krisztám mondta is: nekem a te vizsgaeredményed 100%-os. ;)

Hétvégén elsősegély tanfolyam, jövő héten vizsga abból is.

S ebben a pillanatban hívott az iskola tulajdonosa, hogy megkérdezze, melyik gyakorlati oktatót választom.

Egyéb híreink: húgyhólyag gyulladásom van, antibacit szedek. Lórúgás erejű. Sebi és Beni sorba hozzák a jó eredményeket, jegyeket az iskolából. Hála istennek, jól vannak, csak fáradtak. Sebi immár kap tízórait és uzsonnát is, az önkormányzat észhez tért, észlelték a törvényi kötelezettségüket. Krisztám meg, édes drága asszonykám, teszi, amit most tennie kell: dolgozik. Fáradt, de nem felejti el egyszer sem megköszönni, hogy rendben tartom a háztartást. Szeretem!

Majdnem elfelejtettem: -27,5 kilogramm! 

Ismétlés

Minap beszélgettem két ismerőssel. Pontosabban egy ismerőssel, s az ő társaságában lévő férfiemberrel. Ismerősöm megjegyezte, hogy sokat fogytam. Én meg szégyentelenül bólogattam, s mondtam, hogy így van, 26 kilót már leadtam, remélem lesz ez több is. Erre ismerősöm ismerőse elismerősen megjegyezte, hogy biztosan erős az akaraterőm. Ő, egyébként, hasonló testalkatú volt, mint én. 

Rögtön megszólalt bennem a vészcsengő. Ezt itt és most tisztázni kell! Mondhatni, egy sorstárs áll mellettem, tudnia kell, hogy ez a mondat egy az egyben ostobaság. De amúgy is, egyszerűen rühellem a sablonokat. Persze, nekem is vannak ilyen mintáim, de próbálom irtani őket, ahogy erőmből telik.

Szóval, a vészcsengő kolompolni kezdett, s mielőtt bárki bármit reagálhatott volna, akár csak egy bólintás erejéig, lecsaptam, mint a vadászó vércse.

- Semmivel sem kell több akaraterő, mint ami benned, vagy másban megvan. Ugyanis nem ezen múlik!

Láttam az értetlen pillantásokat, s a hirtelen beálló hosszabb csend is árulkodó volt.

- Nem kell hozzá akaraterő! - magyaráztam tovább - Ez egy ostoba sablon, vagy ha úgy jobban tetszik, hazugság tetőtől talpig. Önmagam ostorozására vagy mentegetésére kiválóan alkalmas gondolat, mondat, de előrébb nem visz, egy milliméterrel sem. Arra, amit én teszek, bárki, mindenki, akárki képes lenne, akaraterőtől függetlenül.

Láttam a hitetlenkedést.

- Egy dolog kell: szeretet. Önmagam elfogadása, az önmagam iránt érzett szeretet. Ez nem akaraterő kérdése, épp ellenkezőleg: a szeretetből meríthetsz erőt. Akaraterőt, ha mindenáron ragaszkodni akarunk ehhez a kifejezéshez. De valójában a szeretet hajt, az a gyökér. Anélkül semmire nem juthatunk, legyen bármilyen erős az akaratunk, ha önmagunkkal szembeni utálattal, haraggal találja szembe magát, ha megfeszül is, veszíteni fog. A szeretet a kulcs, nem az akaraterő. Visszafelé nem működik. Egyszerű példa: ha szereted a feleségedet, nem csalod meg. Nem azért, mert erős az akaraterőd, s így ellen tudsz állni más nők csábításának, hanem mert szeretetet érzel a párod iránt, s meg sem fordul a fejedben, hogy őt (és magadat) megbánts ezzel. Fordítva nem fog működni. Ideig-óráig talán ellen tudsz állni, de az igazi hajtóerő, a szeretet nélkül előbb-utóbb elbuksz. Főleg, ha nem csak hogy nem szereted a másikat, hanem lenézed, megveted, utálod. Ugyanígy működünk önmagunkkal, a testünkkel szemben is. Nem akaraterő kell, hanem szeretet. Mert az generálja, termeli a kitartást. Ne higgy a buta szólamoknak!

Örömmel láttam a megértés fényét a szemében.

Étlap

A mai fogyasztásom százon. :D

Reggeli:
- főtt májas hurka (hentesnél vásárolt), körülbelül 5 cm-es darab
- 4-5 darab savanyú uborka (3-6 cm-es példányok)
- egy szelet trappista sajt (háromszög alakú, körülbelül fél centi vastag)
- egy pohár mézes tea

Tízórai:
- egy pohár mézes tea
- két szem gála alma

Ebéd:
- egy egész csirkecomb sütve
- zöldséges rizs
- 4-5 darab savanyú uborka (3-6 cm-es példányok)
- 4 dl meggyes sör

Uzsonna:
- 3 szelet kókuszos keksztekercs
- két szem gála alma

Vacsora:
- tányér bolognai spagetti

Megjegyzés: mondtam, hogy teafüggő vagyok! ;)

Figyelmetlenség

Szégyen vagy sem, de egy pillanatra ellankad a koncentrációm, s a -25 kg úgy robogott el mellettem, nyomát se láttam. Jelenleg -26 kg-nál tartok (még nem kerek, de alig van híja).

Mégis, hogyan csinálod?

Szinte minden héten megkapom ezt  a kérdést. Ha nem én, akkor rokonaim. Mit mondjak? Hogy ott a blogom, olvasd el?! Van itt más is, nem csak életmódváltás, nem biztos, hogy ezek érdekelnek másokat is.

Hogyan csinálom? Megpróbálom összefoglalni. Nem, most nem kezdem el elölről. Csak címszavakban:

1.) Szeresd magad! A nap 24 órájában önmagaddal vagy összezárva.

2.) Rakj rendet az emlékeid között, találd meg azt a pontot, amikor kisiklott a táplálkozásod! Szabadulj meg a sablonoktól!

3.) Légy türelmes önmagadhoz! Felfelé is fokonként jöttél, lefelé se akarj zuhanni.

4.) Légy őszinte magadhoz, ne keress kifogásokat! Nézz szembe a hazugságaiddal!

5.) Légy kész megbocsátani önmagadnak az elhibázott lépéseket! Még senkit sem szidtak jobbá.

6.) Légy kész elfogadni a tested üzeneteit és hagyni, hogy dolgozzanak benned! Ne félj az éhségtől, jó barát!

7.) Bízz, higgy az erődben, önmagadban, abban, hogy a cél elérhető számodra is! Mindenkinek az.

8.) Légy büszke minden apró eredményedre! Ne szégyellj fürdeni a dicséretekben! A sajátodéban se!

9.) Ne torpanj meg, ha nem látsz látványos változást, légy kitartó, minden apró lépés számít!

10.) Ha megtorpansz, ha úgy érzed, nem megy, vagy kisiklott valami, lépj vissza az 1. pontra! Nincs semmi baj, ez teljesen természetes!

Igazából ennyi az, amit útravalóként ITT és MOST adhatok.  De minden egyéntől függ, hiszen mindenkinek a saját útját kell bejárnia. Változhat a sorrend, a pontok elnevezése, tartalma, akár az egész teljesen máshogy nézhet ki a saját listádban. Ez nagyon, nagyon, nagyon rendben van. Te te vagy, egyéniség, individuum, önálló galaxis, saját univerzum. A te tested, a te lelked. Ismerd meg! ;)

De akkor mégis, hogyan csinálom?

Érdekel, komolyan?

Nincs egy konkrétan meghatározható stratégia, vagy módszer benne. Egy dolog biztos, s ezt te is megteheted: jelentősen csökkentettem a szénhidrátbevitelt. 

Nem, nem csak a cukrot, hanem a szénhidrátot általában. A pékárukat egy az egyben kihagyom. Ha mégis ennék kenyeret, akkor az extrudáltat veszem magamnak. Három szelet már bőséges reggeli májkrémmel, szalámival... stb. 

Kenyérfélék helyett rengeteg zöldségfélét (paprika, paradicsom, kígyóuborka, savanyúságok), gyümölcsöt (alma, banán, barack, körte) eszem, emellett trappista sajtot, tejfölt, kefirt fogyasztok.

Persze, ha olyan étel van, amihez tésztát eszünk, nem finnyáskodom. De nem kell púpos tányérnyit enni! Apropó, adagok: nincs repeta. Egy adag és kész. Ha finom, később is finom lesz. Hagyok időt a testemnek, tegye a dolgát.

S abból se csinálok gondot, ha éppen a zsíros kenyeret kívánom meg. Eszek és kész. Nem három szelettel, s nem kéttenyérnyi adagot! A hagyma meg hadd fogyjon, pusztítsa a kórokozókat! :P

Nasi sincs! Te kis huncut! :D

Sok folyadékot iszom, minimum 3 litert. Legfőképp vizet, de mivel teafüggő vagyok, azt sem hagyom ki. Ebbe, feldolgozott cukor helyett, némi mézet rakunk (a többiek is ezt isszák) a citromlé mellé.

Mivel a sok folyadék egyet jelent a rengeteg vizelettel, oda kell figyelni a só- és ásványi anyag bevitelre. Ezt multivitaminnal és mezei konyhasóval oldom meg. Tudod: NaCl. A már említett tejfölbe, kefirbe ideális. Vagy csak natúr: kávéskanálnyi a nyelvemre és egy-két pohár vízzel leküldve a pocakba.

Kis kitérőként jegyzem meg, hogy igen, először-másodszor nagyon fura. Nem mondanám, hogy undorító, vagy gusztustalan... stb., de furának fura. Pedig, a só a legfontosabb a víz mellett, ha a táplálkozásról és a szervezetünk kiegyensúlyozott működéséről van szó. Szinte mindenre kihat. Csak pár példa a sóhiány tüneteiből: fáradtság, ingerlékenység, izomgörcsök, koncentrációzavar, fejfájás, gyakori vizelés, gyorsabban öregedő bőr, gombásodás...

Egyszerűen megállapítom, hogy van-e elég só a szervezetemben. Gondolj arra, mikor teleeszed magad, s még tukmálják az ételt. Már gondolni se tudsz rá, képtelen lenné lenyelni bármit is, de csak kínálgatják. Ha eszel is, nem esik jól. Pont így vagyok a sóval is. Kávéskanálnyi a nyelvemre és pár másodpercnyi szopogatás. Mint a cukorkát. Ha nem érzem azonnal az ízét, vagy épp igen, de kellemesnek érzem,  már megy is rá egy-két pohár víz.

A só egyik legbarátibb szokása, hogy megköti a vizet. Ezzel lehetővé teszi, hogy a szervezetünk optimálisan működjön, mindenhová jusson megfelelő mennyiség ebből az éltető elemből. Persze csak akkor, ha iszunk is. Mondjuk, aki megfelelő mennyiségű sót és vitaminokat, valamint ásványi anyagokat eszik, ezzel nem lehet gondja, kivéve, ha kifejezetten szomjaztatja magát. Sóra, vitaminra, legfőképp a C-re, egyszerűen muszáj inni.

A másik jó szokása, s ebben szintén kéz a kézben jár a vízzel, hogy csökkenti az éhségérzetet. Nem arról beszélek, hogy evés helyett sós vizet iszom. Arról beszélek, mikor este úgy érzem vacsora után 1-2 órával, hogy éhes vagyok. Nem, nem vagyok, az agyam tudja. Valójában szomjas vagyok, s ha nem akarok éjjel rengeteget WC-re mászkálni, nem nyelhetek le egy vödör vizet, hogy csökkentsem ezt az érzést. Ilyenkor jól jön a só-víz kombináció.

Hölgyeim, a végére hagytam az aduászt! Mit gondolnak, mivel árthatnának a legtöbbet a narancsbőrnek? Igen... ;)

Naponta ötször étkezem, kisebb adagokat, mint korábban. Körülbelül 2-3 hét és a szervezet átáll, a gyomor kezd összébb húzódni, csökken a szervezetben a gombák mennyisége, s így csökken az édességek utáni vágy is. Éhen halnak, hogy őszinte legyek.

Majdnem elfelejtettem: olajos magvakat is rendszeresen fogyasztok! Mogyorót, tökmagot, szotyit. Reggelire, tízóraira, uzsonnára, gyümölccsel párosítva, ideális választások lehetnek. Igen, kitaláltad, sósan! :D

Látod, semmi trükk. Némi odafigyelés, némi változtatás az étrendben. Nem kell hozzá kifutni, kitornázni a lelked, csak megfelelő mennyiséget és minőséget enni, inni. Élni az életed.

Utószó: Tisztában vagyok vele, hogy az általánosan elfogadott álláspont szerint a só káros és túl sokat eszünk belőle. A fentiek az én egyéni megfigyeléseimet tartalmazzák. Emellett orvosokkal beszélgettem és online előadásokat hallgattam. De én magam semmiféle egészségügyi végzettséggel nem rendelkezem. Amit leírtam,  saját tapasztalataim és az említett beszélgetések, előadások alapján írtam. Ezért nem biztatok senkit sem arra, hogy ugyanazt tegye, vagy egye, amit én.

Tervek, álmok, eredmények és kaja

Először is, hadd kezdjem egy jó hírrel: -24 kg! Bizony, bizony, megvan a kitűzött cél fele. Jó, nem igaz, nincs kitűzött cél, egyszerűen csak egészségesebb akarok lenni. De ettől függetlenül ami tény, az tény: nagyon büszke vagyok magamra! :D

Szerdán voltam orvosnál, a szokásos vasamért, s akkor méredzkedtem. Ugyanaz a mérleg, havi szinten egy alkalom. Ellenőrzésként, szigorúan, nem sorvezető gyanánt! De gondolkodom egy fürdőszobain is. Tudod, teljesen tudományosan oldanám meg: elmennék korán reggel az orvosomhoz, megmérném magam nála, majd hazamennék és megmérném magam a saját mérlegen is. Így kiderülne, mennyi a két mérleg közötti különbség, s már könnyedén kikalkulálható lenne az új mérlegen is a "valós" érték.

Ma reggel mondta is Krisztám, hogy a pocakom már csak jelzés értékű. Nem kis csúsztatás, de hálás vagyok neki. Ami viszont szintén tény, hogy kiléptem a tükörtojás klubból. Tudod, amikor már akkor a hasad, hogy csak tükörből látod a tojásaid. Sőt, megerősítést nyert a sejtésem is, miszerint, a fogyás együtt jár bizonyos testrészek hosszának növekedésével is. Férfiaknál! ;)

Önbizalommal felvértezve úgy döntöttem, Kriszta rábeszélése nyomán, hogy nekiugrok a jogosítványnak. Jövő héten keresek egy oktatót, vagy iskolát. Könyvem már van, online tesztet is töltöttem már ki. Nulla tanulással, annyi tudással, ami az évek alatt rám ragadt gyalogosként, utasként, biciklisként. Kapásból dobtam 75 métert százalékot. Megbuktam, hogyne buktam volna meg, de kezdésnek jó. Aztán csináltam még párat, hoztam ezt a szintet. Kicsit olvastam a KRESZ könyvből (főleg a fogalmak rész megy nehezen a fejembe), azóta fele-fele arányban bukok és megyek át. Attól függ, milyen a kérdéssor. Mondhatsz, amit akarsz, szerintem biztató. Aztán majd kiderül.

Ugyanezen önbizalomtól hajtva jelentkeztem egy állami álláshirdetésre is. Még új fotót is raktam az önéletrajzomba. A jelentkezési határidő augusztus 31-e volt, 29-én kaptam egy levelet, hogy betöltötték az állást. Kicsit néztem, aztán leesett: már megvolt, kit vesznek fel, csak kötelező volt meghirdetni. De legalább várták volna meg az 1-jét... Jó lett volna, nyugis melónak látszott és fizette volna a TB-met, amit, jelenleg, más híján, nekem kell állnom.

Van más nagy hírem is! Elkezdődött a suli. Bizony, Sebi elsős lett, Beni meg felsős.

Az iskola kapujában

Sebi első benyomásai jók. Tetszenek neki a tanító nénik, második nap már feladatlapot is töltöttek ki. Körberajzolós, színezős. Azt mondta, mindent megtalált, mindent jól csinált. De az ének órát unta, azokat a dalokat tanulták, amit ők óvodai ballagásra is gyakoroltak, heteken át.

Beni nem túl beszédes. Eddig nincs baj, az új osztályfőnök közvetlennek, kedvesnek hat. Fiatal, azt mondják, lelkes, de tud rendet tartani. Bár Benire csak ritkán volt panasz, akkor sem súlyos dolgokért, remélem, hogy minden rendben lesz.

Ajándékként megkaptuk a könyvek árát tartalmazó kimutatást és csekket. Tudom, Sebi ingyen kapja, de az angolt nem, mert az nem kötelező tantárgy. Lényegtelen az összeg. Nem kevés, de ki tudjuk fizetni.

Ami viszont nagyon felnyomta a vérnyomásomat, az az volt, hogy az önkormányzat döntése alapján, mostantól a diétás étrenden lévő gyerekek nem kaphatnak az iskolától tízórait és uzsonnát. Csak ebédet. Ne kérdezd, mi az oka, egy Noé előtti helyi rendeletre hivatkoznak. Amit ugye, meg is lehetne változtatni, de minek... 

Szerencsétlen szülő hiába akarja kifizetni az amúgy drágább étkezést, nem engedik. Inkább csomagoljon minden nap, a gyerek meg aszalja a táskájában a kajáját. Az iskola meg nem biztosíthat hűtőt. Ergo, röviden: az ételallergiás gyerek nem kapja meg ugyanazon feltételeket, nem egyenrangú polgára a városnak és hazánknak, mégis kötelessége az iskolában maradni délután négyig. Aki ezt kitalálta, megszavazta és jónak tartja, annak innen küldök egy szívlapátot, szeretettel.

Jövő héten felkeresek pár képviselőt. Levélben, emailben, telefonon, személyesen, kit hogy sikerül. Kicsit verem az asztalt, mert ez nem korrekt. Elsősorban a gyerekekkel szemben nem az.

S ha már kaja:

Tepsis fasírt

Igen, én sütöttem. Nem először csinálok ilyet, de ennyire fura még sosem volt. Az íze jó, srácok is, Kriszta is eszi, mint kacsa a nokedlit, de a bal felső részen az a lyuk... Mindegy, ha ki szeretnéd próbálni, leírom az összetevőket: darált hús, zsemle, tojás, fűszerek (só, bors, fokhagyma, apróra vágott zöldség zöldje, őrölt pirospaprika). Arányok: 1 kg húshoz kell 1,5 zsemle és 3 tojás. Persze, a zsemlét lehet kenyérrel is pótolni, illetve a tojásból sem kötelező a kétszeres mennyiség, le lehet menni akár 1:1-re is. A képen látható tepsis fasírt 2 kg sertéslapockából, 3 zsemléből és 6 tojásból készült. Ha szereted, nyugodtan rakhatsz bele apróra vágott vöröshagymát is, elrontani nem fogod. ;) Mikor kiveszed a sütőből, öntsd le róla a húslevet. Vagy a lefolyóba, vagy újrahasznosításra, ízlés kérdése. Így nem ázik el a hús, miközben hűl.

Én nem eszek hozzá kenyeret, épp elég van benne. Viszont nagyon szereti a friss paprikát, paradicsomot, savanyú uborkát, céklát, citromos teát, sört. Egy kétujjnyi darab bőséges tízórai, uzsonna. Kis körettel még ebéd is lehet, de vacsorára csak jó emésztésűeknek javallnám. Tömör, laktató.