Ismétlés

Minap beszélgettem két ismerőssel. Pontosabban egy ismerőssel, s az ő társaságában lévő férfiemberrel. Ismerősöm megjegyezte, hogy sokat fogytam. Én meg szégyentelenül bólogattam, s mondtam, hogy így van, 26 kilót már leadtam, remélem lesz ez több is. Erre ismerősöm ismerőse elismerősen megjegyezte, hogy biztosan erős az akaraterőm. Ő, egyébként, hasonló testalkatú volt, mint én. 

Rögtön megszólalt bennem a vészcsengő. Ezt itt és most tisztázni kell! Mondhatni, egy sorstárs áll mellettem, tudnia kell, hogy ez a mondat egy az egyben ostobaság. De amúgy is, egyszerűen rühellem a sablonokat. Persze, nekem is vannak ilyen mintáim, de próbálom irtani őket, ahogy erőmből telik.

Szóval, a vészcsengő kolompolni kezdett, s mielőtt bárki bármit reagálhatott volna, akár csak egy bólintás erejéig, lecsaptam, mint a vadászó vércse.

- Semmivel sem kell több akaraterő, mint ami benned, vagy másban megvan. Ugyanis nem ezen múlik!

Láttam az értetlen pillantásokat, s a hirtelen beálló hosszabb csend is árulkodó volt.

- Nem kell hozzá akaraterő! - magyaráztam tovább - Ez egy ostoba sablon, vagy ha úgy jobban tetszik, hazugság tetőtől talpig. Önmagam ostorozására vagy mentegetésére kiválóan alkalmas gondolat, mondat, de előrébb nem visz, egy milliméterrel sem. Arra, amit én teszek, bárki, mindenki, akárki képes lenne, akaraterőtől függetlenül.

Láttam a hitetlenkedést.

- Egy dolog kell: szeretet. Önmagam elfogadása, az önmagam iránt érzett szeretet. Ez nem akaraterő kérdése, épp ellenkezőleg: a szeretetből meríthetsz erőt. Akaraterőt, ha mindenáron ragaszkodni akarunk ehhez a kifejezéshez. De valójában a szeretet hajt, az a gyökér. Anélkül semmire nem juthatunk, legyen bármilyen erős az akaratunk, ha önmagunkkal szembeni utálattal, haraggal találja szembe magát, ha megfeszül is, veszíteni fog. A szeretet a kulcs, nem az akaraterő. Visszafelé nem működik. Egyszerű példa: ha szereted a feleségedet, nem csalod meg. Nem azért, mert erős az akaraterőd, s így ellen tudsz állni más nők csábításának, hanem mert szeretetet érzel a párod iránt, s meg sem fordul a fejedben, hogy őt (és magadat) megbánts ezzel. Fordítva nem fog működni. Ideig-óráig talán ellen tudsz állni, de az igazi hajtóerő, a szeretet nélkül előbb-utóbb elbuksz. Főleg, ha nem csak hogy nem szereted a másikat, hanem lenézed, megveted, utálod. Ugyanígy működünk önmagunkkal, a testünkkel szemben is. Nem akaraterő kell, hanem szeretet. Mert az generálja, termeli a kitartást. Ne higgy a buta szólamoknak!

Örömmel láttam a megértés fényét a szemében.