Nem eszik olyan forrón

Kedd este van, túl vagyunk az első villanyszereléses napon.

De nem akarok nagyon rohanni, haladjunk időrendben.

Vasárnap, 18-án, családostól gurultunk el leendő otthonunkba. Vittük a porszívót, mert a két fotelt, amit a srácok meg akartak tartani, a tőlünk telhető módon ki kellett tisztítani. Illetve, a srácoktól telhető módon, mert közöltük velük, hogy ha kell a két fotel, akkor tessék melózni érte, vele. ;) Megtették, amit tudtak, majd lefújták mindkét bútort textilfrissítővel. Határozottan kellemesebb beléjük ülni.

Hétfőn ismét egy melós nap várt ránk. Krisztám a munkahelyén állt helyt, én a gyógyfürdőben szenvedtem. Jó, hivatalosan lazítottam, de voltál te már izomcsomókkal a hátadban egy igen erős kezű masszőr "karmai" között? Nos, ha nem, akkor elárulom: az bizony fáj. Ugyanis a csomókat szét kell nyomni. Aztán vízalatti torna, majd tangentor. Nem tudom, mi van a tornamedence vízében, de mindig elálmosodom és rám tör a fáradtság torna közben.

Ebéd után sikerült olcsón vennem egy mosogatót és csaptelepet együtt. Kiállítási darabok húgom párjának konyhastúdiójában, így a mosogatót ingyen, a csaptelepet beszerzési áron megkaptuk. Nem kétmedencés a mosogató, hanem csepptálcás, de ajándék lónak nem nézzük semmijét sem.

Délután a szokásos menetrend: István jött, látott és festett. Közben befutott a vizes szakemberünk is, akitől a korábbi szennyvízbekötésről kérdeztem, s így derült ki, hogy a cső pár centivel arrébb van, mint eredetileg terveztük. Nem esett kétségbe, némi véséssel, majd hőlégfúvózással és ragasztással  betoldotta a szükséges méretű csövet. Aztán következett a mutatvány: ami a jelenlegi tulajdonos szerint "csak egy betétcsere", a valóságban háromnegyed órás masszív szakmunka volt. Ugyanis a házon belüli főelzáró olyan régi típusú volt, hogy már nem lehet hozzá betétet kapni. Az újabb típusú ránézésre ugyan jó, de belül nem ugyanaz a méret, természetesen. Maradt a flexelés, és a szükségmegoldás.

Mutatom:

A bal oldalon látható szelep romlott el, s így lehetett kiváltani a legegyszerűbb módon. Igen, valóban nem szép, de a lényeg az, hogy működik. Most már nem kell minden egyes alkalommal az aknába mászkálni, ha el kell zárni az egész lakásban a vizet. Megkértem a szakemberünket, hogy a csövet eredetileg védő piros műanyag szivacsos anyagot - bal képen látszik egy kis darabja - rakja vissza a csőre szerelés után. Ő még körbe is szigszalagozta, természetesen pirossal. :)

Ezután felmentünk a fürdőbe, ahol egy WC tartályt felszereltettünk vele. Eredetileg egy egyszerű szelep látta el az öblítéshez szükséges vízzel a fajanszt, de olyan magasan volt, hogy Sebestyén nem érte fel. A szomszédok biztosan örültek a fúrónak este 6 után, de muszáj volt, innen is bocsánat. Az se lett túl szép, mert igen szűk volt a hely és rögtönözni kellett, de elfelejtettem lefotózni. Nem is baj. Az is működik, ez a lényeg.

Végül megbeszéltük a vizessel, hogy ha meglesz a konyhabútor a mosogatóval és a fürdőszobai csaptelepek is megérkeznek, újra kihívjuk, hogy ezeket a  munkákat is elvégezze. Akkor fizetjük majd ki, most csak az anyagköltséggel számoltunk el. Zárásként a konyha bekötésnél kijavította a vésés utáni állapotot olyan mértékig, hogy a festők könnyedén elfedhessék a munka nyomait.

S elérkeztünk keddhez, a mai naphoz.

Kora reggel érkezett sógorom, gyorsan elgurultunk a házhoz, megmutattunk neki mindent, majd én levittem Krisztámat a munkahelyére. Mivel sógorom azt mondta, egyelőre nincs szüksége segítségre, én hazamentem, hogy megírjam a közgyűlési jegyzőkönyvet. Mosogatás, egy adag ruha a mosógépbe, aztán gépelés ezerrel. Alig végeztem, hívott sógorom, hogy ha tudok, menjek, segítségre volna szüksége.

Mint kiderült, az előző tulajdonos által használt kábelcsatornák túl vékonyak voltak ahhoz, hogy a padlóba lehessen rakni őket, így megroppantak és a bennük található kábeleket, amiket ki kéne cserélni, olyan kegyetlen szorosan körbeölelték, hogy se ki, se be. Ráadásul a kábelek többsége össze volt olvadva, helyenként meg voltak égve. Eszméletlen szerencse, hogy eddig nem égett le a ház.

Mivel arra se időnk, se kedvünk, hogy kivésessük a falból és padlóból a kábeleket, más megoldást kell találni. Ezen, illetve egyéb, ház körüli dolgokon gondolkodtunk, ezekről beszélgettünk, mígnem elérkezett az ebédidő. Lementem Krisztáért, visszafelé beugrottunk az egyik helyi gyorsétterembe, ahol még reggel rendeltem ebédet három főre. Elhoztam azt is, majd hármasban körbeültük a WC tartály dobozát, s azt asztalként használva megebédeltünk a félig-meddig kész leendő hálószobánkban.

Ebéd közben tudtam meg, hogy mégsem írjuk alá holnap a munkáltatói hitelünk szerződését a bankkal, ugyanis, bár Kriszta munkahelye átutalta a pénzt az OTP-nek, de az OTP csücsül a pénzen, így hiába várja a takarékszövetkezet, hogy az megérkezzen hozzájuk.

Ebéd után csörgött a telefonom, megérkezett a két belső párkány, amit rendeltem a konyhába és a hálószobába. Ebéd után ismét legurultam a városba, s elhoztam ezeket is.

Nem sokkal később befutott István, aki a leendő gyerekszoba színes falait kente le egy rétegben. Mivel a srácok nem tudtak megegyezni a színben, az egyik fal kék lesz, a másik zöld. A nyílászárók fala minden helyiségben fehér, akárcsak a mennyezet, így legalább arról nem volt vita. :)

Sógorom, István kérésére, szerette volna visszaállítani a gyerekszoba világítását, de kiderült, valamelyik kábel a kihúzási kísérletek közben megsérülhetett, így ez ma már almás volt. Sebaj, megoldottuk a telefonommal: míg István kente a mennyezet és a fal találkozásánál a színt, én világítottam a készülékemmel. Ennyi jutott mára, csörgött István telefonja, mennie kellett.

Összepakoltuk a személyes holmikat, lehúztuk a redőnyöket, elzártam a vizet és bezártuk az ajtókat. Az első nap, mikor délután 5 előtt hazaértünk. De csak azért, hogy azonnal vihessük Sebestyént a fül-orr-gégészetre. Az uszodai testnevelés órák után mindannyiszor begyullad a füle, ezért akartuk megnézetni egy szakorvossal. Ugyanis az iskola nem fogadja el a felmentést a háziorvostól. A szakorvos megnyugtatott minket, semmi baja a gyerek fülének, mehet úszni. A gyulladás sem biztos, hogy az uszoda miatt lobban fel újra és újra, de ha megismétlődne, hozzuk vissza a srácot.

Holnap nincs az a pénz, hogy egy rozsdás szeget is keresztbe tegyek a házon. Délelőtt kezelésekre megyek, kora délután Csabi barátomnak segítek némi irodai munkával, utána elmegyek Sebestyénért az iskolába. Beni nyelvtanversenyre megy, majd kultúrprogram várja a művelődési házban. Egy szó mint száz, holnap sógorom és Kriszta testvéri napot tarthatnak.

Én meg talán egy este nem remegek a fáradtságtól.