Sűrűsödnek a napok.
Az elmúlt hónap vége még nem is annyira, bár heti több alkalommal voltam kezeléseken, s ahogy erőmből telt, elláttam a házimunkát. Krisztáméknál viszont tényleg egyre gyarapodnak az ügyek, egyre jobban szorít a cipő négy ügyintézőre. Egyelőre állják a sarat, de épp a héten a felel csapat kiesett, s kettejükre maradt az a munka, ami már négynek is bőven adott elfoglaltságot. Ráadásul hosszú hét volt.
De ne szaladjunk előre!
A múlt hónap végét erős várakozással éltük meg, nagyon vártuk a lakáskulcsot, hogy elkezdhessük az átalakítást, felújítást. Nem kell eszement dolgokra gondolni: festés, villanyszerelés, asztalos munka... olyasmik, amik minimumok egy ilyen esetben. Vagy azért, mert élet- és egészségvédelmi szempontból fontosak, vagy azért mert másként nem férnek be a mostani holmijaink. Hála istennek a rokoni és baráti körben készséges szakemberek vannak, egyedül egy kisebb vizes munkára nem találtunk még hozzáértőt. De remélünk, bízunk, hiszünk!
Közben újabb papírt kellett leadni a banknál, ezúttal annak igazolásaként, hogy Kriszta megkapta a munkáltatói hitelt és a cég beleegyezik a második ranghelybe, valamint az ügyvédjük már érkeztette is a földhivatalba a szerződést. Persze, mikor máskor menne szabadságra az ügyintézőnk, majd az ő helyettese is, mint mikor ezt intéznünk kéne? Mindegy, beadtuk, s ki nem találnád, mi van: igen, várunk.
Kikapcsolódásként elég sokat játszunk, nem csak a társasjáték klubban, hanem itthon is. Meghívunk klubtagokat és egy egész estén át szórakoztatjuk egymást és magunkat. Csabi barátom, javaslatomra, rendelt két kooperatív játékot (nem gondoltam, hogy mindkettőt megveszi, de nagyon megtetszettek neki): a Holtak tele: Válaszútont és a Tiny Epic Zombi vérfürdőt. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért mindkettőt, azt válaszolta, rájött, hogy neki a kooperatív játékok a legjobbak. Nem hiába vagyunk barátok. :)
Mielőtt nekiállnál fanyalogni, meg fújogni, meg szemedet forgatni, hogy mindkettő zombis és hogy miért pont ilyet játszanak felnőtt emberek, meg ilyenek nincsenek is... stb. Szóval, mielőtt ilyesmit tennél, javasolnék valamit: nézd meg az átlag internethasználót a Facebook előtt ülve. Na, most mondd, hogy nincsenek ilyen lények és most húzd az orrod, hogy mivel töltjük az időnket barátaink körében! Köszönöm.
Mi egy magyar fejlesztésű játékra tettük rá kezeinket: az Igen?-re. Nem csak a kooperatív partikat, de a beszélgetős, egymásra hangolódós játékokat is szeretjük. Az első játék után úgy érezzük, jó lóra tettünk. :)
De vissza a lakáshoz: november 6-án végül kézhez kaptuk a kulcsokat. Aznapra hívtuk anyósomat és Kriszta öccsét, hogy látogassanak meg minket, így a villanyszerelőnk a kellemest a hasznossal "áldozata lett". Felmérte az lakás állapotát, felírta, mit szeretnénk, ehhez mi kell. Közben a tulajdonos és én körbejártuk a mérőórákat és mindegyiket lefotóztuk. Egyedül a bojler éjszakait áramát mérőt nem tudtuk, mert késő délután még nem kapta meg a központi jelet.
Csütörtökön délután már a festővel pakoltam be az első körben szükséges holmikat a lakás alatti garázsba. Elvileg holnap reggel kezdünk, le kell ragasztani a fóliát a szobákban, el kell kezdeni kijavítani a falakat (csavarok helye, ablakok körüli hibák...) és még ezernyi más, amit majd ő mond. Hogy meddig fogom bírni a tempóját, fogalmam sincs, de ott lesz a családom is, remélem, elegek leszünk István munkabírásához. Bár nincs kétségem afelől, hogy mi előbb kidőlünk, mi ő.
Pénteken, klub után, Csabi barátommal elugrottunk a lakáshoz és szépen megkértem, segítsen becsavarni az izzókat a foglalatokba. Jóval magasabb nálam, nekem székre vagy létrára kellett volna állnom, ő megoldotta enélkül. :)
Ma, szombaton délelőtt, Kriszta dolgozott, én itthon tartottam a frontot, srácok suliban voltak. Aztán hazajött párom és némi rákészülés után kettecsként elgurultunk az új lakáshoz, hogy kitakarítsunk, kiszellőztessünk.
Estére ígérte magát húgom párja is, ő az asztalos a családban. Felmérte a konyhát, kitaláltuk, hogy fér majd be mindenünk, illetve felírta a javítani valókat is. Készíttetünk vele két ágykeretet is, mert a mostani fekhelyünk a nappaliban fog jó szolgálatot tenni, a hálónkban viszont még nincs min nyugovóra hajtani a fejünket. Nem biztos, hogy rögtön matrac is lesz hozzá, egy ideig talán még a nappaliban alszunk majd, a régi ágyunkon.
Magam sem hittem volna, hogy mennyit számít egy kis felsöprés, felmosás, némi fertőtlenítő, szagtalanító lemosás. Egész más lett a levegő, egész más érzés lett hozzányúlni a konyhapulthoz vagy a csaphoz. Krisztám egy hős volt. Míg én egy szobával végeztem, ő megcsinált hármat és két előszobát.
Kezdem szebben látni a jövőt, mint eddig. Kezdem látni az otthont a csupasz falak között. Már csak egy vízvezeték szerelő kell és minden rendben lesz költözésig. Mert a végső feladat az lesz majd ebben a sorban.
De addig még meg kell tartanom egy közgyűlést, terveim és a meghívó szerint 16-án. El se hiszem, hogy vége lesz végre ennek is.
1 megjegyzés:
ÓÓÓÓ Drukkolok Neked, Nektek... :)
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!