Nagyot ugrottunk

Szombat este van, már tele pocakkal és fürdés után huppantam le kedvenc székembe, hogy leírjam az elmúlt két nap krónikáját.

Kezdjük az elején!

Pénteken, napközben jött a hír, hogy Kriszta munkahelye és a bank megegyezett a kölcsön és a szerződés sorrendjében, jövő hét elején mehetünk aláírni. Aztán, nemsokára rá, a banki hitel szerződését is és ezt követően, pár napon belül, mehetünk a közjegyzőhöz is. Hogy is mondjam, olyan lesz a jövő hetünk is, mint egy jó húsleves: sűrű. Meg november utolsó hete is, ahogy látom.

Aztán, körülbelül délután két óra felé, befutott István, hogy folytassa a festést. Pörgött a munka, őszinte leszek, mert nem szégyellem, de képtelen vagyok felidézni, mi mindent csinált meg három óra alatt. Olyan ez az ember, mint egy gép. Mint egy teljes fordulaton pörgő búgócsiga.

Valamikor István után nem sokkal megérkezett a vizes is, aki, ígéretéhez híven, felpattintotta a falra a mosogató, a mosógép és a mosogatógép kiállásait, illetve az új szennyvízcsövet is kiépítette a szükséges három beömlővel. Volt vésés, fúrás, hőlégfúvás, flexelés, csavarozás és ragasztás. Végül elkészült, s még váltottunk pár szót a további, kisebb munkákról, majd mindenki ment a maga útjára.

Engem várt a közgyűlés. Kevesen voltunk. Ahhoz képest, hogy milyen súlyú döntést kellett meghozni, nagyon kevesen, alig 40%. Mindegy, megszavaztuk, amit meg kellett, s megkértek, idén tartsak még egy közgyűlést, mert szeretnék alaposan megismerni az új, immár hivatásos közös képviselőt, illetve volna még ez-az, amit szeretnének eldönteni 2019. január 1-e előtt. Mondtam, leghamarabb karácsony előtt, valamikor, ha ragaszkodnak hozzá. Egyébként nagyon marasztaltak, biztattak, hogy tegyem le a szükséges vizsgákat és jöjjek vissza hivatásosként. Jól esett, de nagyon nem kívánkozom a bokszzsák szerepébe.

Körülbelül 18:45-kor végeztünk a társasház ügyeivel. Megvacsorázott a család, majd 19:15 körül befutott Csabi barátom, hogy játszunk egy laza zombis partit. Amit, egyébként, a kooperatív játékokra oly' jellemzően, az utolsó körben buktunk el, nem sikerül összeszerelnünk a helikoptert, amivel megszökhettünk volna a zombik elől. Gyakorlatilag lerohantak és felfaltak minket... Ha jól megy, vasárnap este újrázunk, remélem, most nem harapnak ilyen nagyot belénk! ;)

Mondhatnád persze, hogyne mondhatnád, hogy mi a bánatnak kellett még nekünk másfél-két óra játék és beszélgetés egy ilyen nap után, ahelyett, hogy hamar lepihentünk volna. Hogy is mondjam egyszerűen? Igen, fáradtak voltunk, de már nagyon kellett, hogy kiszakadjon az agyunk az állandó "mikor, mit, hogyan", "lakás, bank, szerződés", "szakemberek, alapanyagok, számlák", "előkészítés, takarítás, pakolás" témák közül. Jobb, mintha marnánk egymást, vagy üvöltenénk a srácokkal, netán innánk.

Apropó, ital: péntek délelőtt ki kellett mennem nagybátyámhoz, segítettem neki a mobiltelefonos adategyeztetésben. "Cserébe" kaptam négy sütőtököt, másfél liter vörösbort és 4,5 (négy és fél) liter körtepálinkát. :-O Még nem tudom, mit kezdek ennyi alkohollal.

Szombat reggel István és segédje, Józsi bá' (aki most jött először, de nem utoljára) már a háznál voltak, mire mi odaértünk. Mivel a kulcsot még péntek este odaadtuk nekik, ez nem volt meglepő. István tempója halálos, de az öregebb se sokban maradt el mögötte. Amit a lakással műveltek, az valami csoda volt. A konyhát, a lenti WC-t, előszobát, a nappalit, a lépcsőházat, a fenti előszobát, a hálószobánkat és a fürdőt, valamint a lakószintek összes csövét puccba vágták a mai napon.

Délelőtt Kriszta barátnőjének párja, Péter és az ő sógora elvitték az útban lévő faanyagot, amik nagy része nekünk felesleges, régi és/vagy nagyon koszos, de a lakásban hagyott bútorokból származott, valamint egy ágyazható kanapét, így felszabadult a leendő gyerekszoba is. Ez a két srác, valami brutálisak. A gyerekszoba erkélyéről az egyik leadta a cuccokat a nappali erkélyén állónak, majd mindenki egy szinttel lejjebb ment és immár az utánfutóba pakolt, aki lent állt. Embertelen, amit műveltek. Tudom, hogy az utóbbi években sokat vesztettem izomerőből, de fénykoromban sem tudtam volna fentről egyedül leadni vagy fogadni egy ágykeretet. 

István és Kriszta pillanatok alatt lefóliázta a kiürített szobát, majd a két festő berobbant ide is. Az akasztotta meg őket, hogy elfogyott minden festék, amit ide szántunk. Hétfőn reggel kell vennem 15 liter fehér Hérát, az elég lesz a második rétegre és a srácok által kért színes falakra is. Ez lesz a hétfői program. Meg, elvileg, jön a vizes is.

Aztán kedden villany leolt, jön Kriszta öccse és kiráncigálja a falból a régi vezetékeket, hogy immár rézbelűeket húzzon be helyettük. Meg külön áramkörre tegyen ezt-azt. Meg minden mást, ami árammal kapcsolatos és úgy éreztük, kell. Vagy egyszerűen szükséges, mert a biztonságunkat szolgálja.

Készítettem pár fotót a jelenlegi állapotokról, de ami telefonon még elment, monitoron borzalmas. Majd inkább azt mutatom meg, mikor kész lesz, mielőtt költözünk.