Vallom-más

Hol is kezdjem? Azt hiszem, az utóbbi időben kissé kimerültem idegileg. Talán, mert nem alszom (alszunk) eleget Sebike miatt. Vagy azért, mert folyamatosan újabb problémákat kell megoldanom (megoldanunk), pihenő nélkül. Esetleg azért, mert Krisztivel egyáltalán nincsen időnk egymásra. De lehet, hogy mindezek vagy még valami más is, nem tudom.

Azt érzem, hogy egyáltalán nem egy hullámhosszon sugározzuk a jelzéseinket egymás felé. Hiányzik a feleségem, s még akkor is, ha szörnyen hangzik: igen, féltékeny vagyok a kisebbik fiamra! Úgy érzem, egyedül vagyok egy terem közepén, mindenfelől erős reflektorokkal világítanak meg, s egyre csak szól a mantra: segíts... csináld... vigyázz rájuk... old meg... szorítsd össze a fogad... kötelességed... feladat... ne így... hozd ide... büfiztesd... tisztába kell tenni... fürdővíz... hozz a boltból... viseld el... te vagy a férfi... vidd le a játszótérre... apa gyere ide... ne úgy fogd... öltöztesd fel jobban... hol a cumi... mesélj nekem... ... ... ...

Apa vagyok, immár kétszeresen is. Két fiam van, habozás nélkül odaadnám értük az életemet is. De közben ember is vagyok, korlátokkal és azzal az ősi ösztönnel, hogy szeressenek. Természetesen most gondolhatod azt, hogy hiszen hozzám fordulnak, ha baj van; s ha öröm éri őket, nekem mondják el. Igazad is van, tudom. Az eszemmel tudom jól.

A szívem mégis magányos. Fáj, mert hiányzik neki az ölelés, a simogatás, a becézés...

Bocsánat.


Demjén-Menyhárt: Hiányzol

Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol...

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...

Ref.:
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...

(vokál)

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol...
Még hiányzol...
Úgy hiányzol...