Return to Paradise

"OK Space bird, prepare all systems for landing.
All systems ready for landing.
40000 feets…
7000 feets…
5000 feets…
Touch down.
Welcome to paradise!"

(Imperio: Return to Paradise)

Szombat hajnalban érdekes élményem volt: mikor kinyitottam a tartózkodó ajtaját, hogy a felkelő napban gyönyörködhessek, megpillantottam valamit. Először azt hittem, rosszul látok. A második gondolatom pedig az volt, hogy visszamegyek és becsukom az ajtót.

Egy róka állt az ajtótól körülbelül 3 méterre, s engem nézett. Megvakarta az oldalát a hátsó lábával, de továbbra is nézett. Én meg álltam a küszöbön, s azt találgattam, vajon veszett-e a ravaszdi, hogy ennyire nem fél. Aztán tett egy lépést jobbra, majd balra, majd ismét jobbra, végül elsétált balra. Gondolom a Dunához igyekezett inni vagy kacsákra vadászni, s pont akkor ment volna el a tartózkodó mellett, mikor kiléptem onnan. Így inkább megkerülte az épületet. Mosolyogva öltöztem fel, ilyen közelről még életemben nem láttam rókát, pláne nem kerítés vagy üvegfal nélkül.

Ahogy mentem ki az iparterületről a buszmegálló felé, mozgást vettem észre a fűben. Egy róka, tudatosult bennem, mikor előttem olyan 10-15 méterre átment az úton a rőt bundájú. Megálltam, figyeltem. Mivel felőle fújt a szél, észrevétlen maradtam. Láttam, hogy a buszmegállóhoz elég közel eltűnik a föld alatt. Lassan odasétáltam, s láttam, amikor a nőstény eltűnt a magas fűben, ám ott maradt az üregnél két kis csomag. Két kis róka! Szerettem volna lefényképezni őket a telefonnal, de észrevettek és visszabújtak az üregbe. Kicsit még közelebb mentem, s megtaláltam egy széttépett fácán maradványait. Szerencsés, ügyes vadász!

Olyan lélekemelő élmény volt... Délután, mikor mentem vissza dolgozni, óvatosan közelítettem meg a buszmegállót, s meglett a jutalmam: a nőstény és a két kölyök kint feküdt az üreg mellett. Napoztak, játszottak. Sajnos a reggel barátságos szél most nem nekem kedvezett, de így is elég közel jutottam ahhoz, hogy alaposan megnézhessem az állatokat. Képet készíteni most sem tudtam. A kicsik befutottak a lyukba, a nőstény meg gyakran hátrafordulva szaladt arrébb. Gondolom figyelte, hogy nem bántom-e a kölyköket, talán igyekezett elcsalni.

Kicsit eltávolodtam, s vártam. A nőstény ugyan eltűnt, de pár perc múlva megjelent az üreg bejáratánál két kicsi fekete-vörös fül, majd kibújt a tulajdonosuk is: a kisebbik kölyök (a másik se sokkal nagyobb, de ez most lényegtelen)! Leült, vakarózott és nézelődött. Talán volt köztük 8-10 méter. Mire felemeltem a telefonom, visszabújt. Ravasz... :D

Nagyon jó érzés volt ilyen közel kerülni hozzájuk. Az már csak hab volt a tortán, mikor egy nyúl sétált el a nyitott tartózkodó ajtaja előtt, majd nem sokkal rá egy fácánkakas és mögötte egy tyúk. Tegnap meg végre láttam egy gólyát is közelről. Ott repült el a közelben egyikük.

Sajna őzet és kék vércsét még nem láttam idén, de remélem, hogy ami késik, nem múlik. Amit nem várok, azok a sirályok. Ocsmány népség. A fehérnyakú varjak legalább hasznot hoznak, pusztítják a kagylókat. Igaz, a széttört héjat otthagyják a betonon - röptükben leejtik a kagylót az útra, hogy összetörjön -, kolléga kapott már emiatt defektet. A hattyút viszont sajnálom. Szerencsétlen fel-alá cirkál az övcsatornában, elpusztult a párja, nem igazán leli a helyét...