Mint bizonnyal tudod, június 30-án megszűnik a köznyelvben szocpolnak (és félszocpolnak) nevezett támogatási forma. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha a hónap végig beér az igénylésünk az államkincstár felé, azt a jelenlegi jogszabályok alapján kötelesek elbírálni. Elvileg meg kell kapjuk a félszocpolt, ami esetünkben 750ezer forint.
Már jó előre beszereztünk minden papírt, csak az adókártyát vártuk, ami múlt héten meg is érkezett, így ma reggel megcéloztuk a K&H helyi kirendeltségét. Sajnos szakadt az eső és kellemetlenül hűvös volt az idő, így busszal kellett lemennünk. Pedig nagyon sétálhatnékom volt. Seráfütty...
Bár Sebestyén indulás előtt megtöltötte a pocakját - elvileg ugyebár, mert a szintjelző születésekor sem működött már, s nem is garanciális alkatrész -, mégis körülbelül negyedórányi várakozás után jelezte, hogy ő most akkor szeretne repetázni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor is.
Vakaróztam, hogy mi legyen, s végső kétségbeesésünkben arra jutottunk, hogy a sarokba fordítunk egy széket - egy nagy és dús növény felé -, majd így szopizik a picur. Ám nem így történt. Az egyik alkalmazott odalépett hozzánk és mosolyogva, kedvesen mondta, hogy a bejárat melletti helyiségben - alapban a biztonsági őr helye - szoptathat párom. Anya és az ordító szerelvény jobbra el, Beni és én meg beültünk az ügyintéző hölgyhöz.
Gyors papírtöltögetés, fénymásolás éssssss... Benike bejelentette, hogy pisilnie kell. Akkor most mi legyen? De még végig sem gondoltam, ugyanaz a hölgy, aki az előbb is segített, már mondta is a fiamnak, hogy menjen vele, elviszi a WC-re. Pikk-pakk lerendezte a gyereket. Végeztünk, Sebi is befejezte a szopit - illetve elaludt a cicin és nem ébredt fel, mikor levette anya -, öltöztünk és sprint ki a zuhogó esőbe, a szemben álló kínai "szaküzletbe".
Nem tudom mi ütött ma az emberekbe, de a boltban is kenyérre lehetett volna kenni az alkalmazottakat. Jöttek-mentek, hoztak-vittek, kerestek-kutattak, beszélgettek velünk, épp csak körbe nem csókoltak. Beni a végén még egy műanyag kisautót is kapott a pénztáros hölgytől - valószínűleg a tulaj rokona lehetett, ha nem maga az egyik tulaj.
Az eső miatt ugyan felfelé is busszal jöttünk - Sebike itt is repetázott, a hátsó sorban -, a bringámat sem tudtam felavatni az időjárás miatt, de ott egye a bánat. Ez egy igazán jó nap volt, köszönjük! :D
Már jó előre beszereztünk minden papírt, csak az adókártyát vártuk, ami múlt héten meg is érkezett, így ma reggel megcéloztuk a K&H helyi kirendeltségét. Sajnos szakadt az eső és kellemetlenül hűvös volt az idő, így busszal kellett lemennünk. Pedig nagyon sétálhatnékom volt. Seráfütty...
Bár Sebestyén indulás előtt megtöltötte a pocakját - elvileg ugyebár, mert a szintjelző születésekor sem működött már, s nem is garanciális alkatrész -, mégis körülbelül negyedórányi várakozás után jelezte, hogy ő most akkor szeretne repetázni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor is.
Vakaróztam, hogy mi legyen, s végső kétségbeesésünkben arra jutottunk, hogy a sarokba fordítunk egy széket - egy nagy és dús növény felé -, majd így szopizik a picur. Ám nem így történt. Az egyik alkalmazott odalépett hozzánk és mosolyogva, kedvesen mondta, hogy a bejárat melletti helyiségben - alapban a biztonsági őr helye - szoptathat párom. Anya és az ordító szerelvény jobbra el, Beni és én meg beültünk az ügyintéző hölgyhöz.
Gyors papírtöltögetés, fénymásolás éssssss... Benike bejelentette, hogy pisilnie kell. Akkor most mi legyen? De még végig sem gondoltam, ugyanaz a hölgy, aki az előbb is segített, már mondta is a fiamnak, hogy menjen vele, elviszi a WC-re. Pikk-pakk lerendezte a gyereket. Végeztünk, Sebi is befejezte a szopit - illetve elaludt a cicin és nem ébredt fel, mikor levette anya -, öltöztünk és sprint ki a zuhogó esőbe, a szemben álló kínai "szaküzletbe".
Nem tudom mi ütött ma az emberekbe, de a boltban is kenyérre lehetett volna kenni az alkalmazottakat. Jöttek-mentek, hoztak-vittek, kerestek-kutattak, beszélgettek velünk, épp csak körbe nem csókoltak. Beni a végén még egy műanyag kisautót is kapott a pénztáros hölgytől - valószínűleg a tulaj rokona lehetett, ha nem maga az egyik tulaj.
Az eső miatt ugyan felfelé is busszal jöttünk - Sebike itt is repetázott, a hátsó sorban -, a bringámat sem tudtam felavatni az időjárás miatt, de ott egye a bánat. Ez egy igazán jó nap volt, köszönjük! :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!