Döntetlen

Tegnap összepakoltuk a családot: nagyfiú, kisfiú, asszony, ember, babakocsi, csereruha, innivaló... stb. Átmentünk az út túloldalán található buszmegállóba és lementünk az óvárosba a helyi járattal. Mivel sikeresen kicsuktam magam az e-bankunkból - kell nekem megjegyezhetetlen jelszavakat használni -, nem tudtuk, hogy megérkezett-e már a párom pénze a számlára. Emellett ugyebár kellett új jelszó is. ^^

Vásárlást terveztünk, a legjobb és legolcsóbb törlőkendőt (BabyTime) a Pennyben lehet kapni. Nincs benne illatanyag - vagy minimális -, ellenben kamillás és 80 db található egy csomagban. A pontos árát hirtelen nem is tudom, valahol 300-400Ft között van. Amikor csak lemegyünk a Pennybe, veszünk 5-6 csomaggal, az jó ideig elég. Aranyeres panaszoknál is tökéletes megoldás.

Természetesen még nem jött meg a pénz... Sors - Család 1:0

Ezenfelül Krisztinek alá kellett írnia valami papírokat a munkahelyén, az adójával kapcsolatban. Bennem csak annyi maradt meg ebből, hogy kapunk vissza. :) (1:1) Szerettünk volna elmenni a Szekeres bababoltba is, ahol vettük a kocsit, de nem hoztuk el a garanciajegyet, hogy kitölthessék. (2:1) Majd legközelebb. Az első alkalom dátumát, mikor kihoztuk a törpöst kocsiban, úgyis tudom.

De vissza Kriszti munkahelyére, az önkormányzat műszaki osztályára: Sebestyénnek osztatlan sikere volt. (2:2) Persze a fiatal úr erre rá is játszott. Jó szokásához híven idegenek előtt olyan jó fiú volt, mintha nem is ő lenne ő. Nézelődött, mosolygott Kriszti főnökére - okos kisfiú - , gügyögött, durrantgatott a pelusba - ezt persze már nekem... A kollégák megállapították, amit mi is mondunk: a két gyerekünk nagyon hasonlít egymásra. Akkor ez most már hivatalos... Érteeeed, hivatalos, mert a hivatalban mondták?! Érteeeed? Hagyjuk... :D

Mire hazaértünk kicsit elromlott az idő. Beni is elfáradt. Teszem hozzá büszkén: ő is nagyon jó fiú volt, szépen rajzolgatott, beszélgetett, amíg az öccsét csodálták. Hiába na, apja vére. :)

Reggel 8 órakkor ébredtünk egy nehéz éjszaka után. Úr Isten, nemsokára itt vannak apósék! Öltözködés és sprint le a boltba ásványvízért a fröccshöz. Már amennyire lehet vágtázni egy kómás 4 és fél éves gyerekkel, aki ragaszkodott hogy jöhessen és vegyünk kakaóscsigát. Bevásároltunk, hát ki jön szembe a bolt bejáratánál: Kriszti édesanyja. Ez azt jelenti, hogy a papa már nálunk van.

Mondtuk a mamának, hogy ha igyekszik a vásárlással, megvárjuk. Úgyis ott ácsorgott egy szép mén a bolt mellett, a gazdája a közeli tanyák valamelyikéről vele jött bevásárolni. Parkoló, parkoló, gyep, fa, ló... Érdekes látvány volt. :) Mama persze nem maguknak vásárolt, hanem nekünk. (2:3) Bírom az öregeket! Jutalmul unokázhattak kicsit. :D


Mindig rácsodálkozom, hogy az idősebbek mennyire tudják értékelni az életet, a fiatalok meg mintha épp eldobni igyekeznének maguktól. Papának bearanyoztuk a napját ezzel a párpercnyi babázással... Remélem, még sokáig velünk lesznek a szüleink!

Még itt voltak apósék, mikor unokatestvérem felhívott, hogy leszedik a redőnyeiket, ha kell, olcsón megszámítják. Átmentem, lemértem, majd hazajöttem, megnéztem az ablaktokjainkat. WTF?! Hogy az a csámpás... Az intelligens panelprogramos "szakemberek" rátolták az új ablakaink külső keretére a hungarocellt és az új vakolatot. Kemény másfél centiméter maradt a fal széltől. Értsd: ha nem szereltettél akkor redőnyt, mikor felrakták az új héjat a háztömbre, már nem is szereltess soha! (3:3)

A végére egy sokkoló képet hagytam. Aki ezt a látványt kibírja, méltó a lovagi címre. (A Brit királyi családnál tessék kopogtatni, nyugodtan lehet rám hivatkozni. :P ) A kép címe: Túlsúly.

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)