Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. január 24., szombat

Sógorom, a hős

Végül is egészen jó volt a mai nap. Leszámítom, hogy ment a hasam kissé és fáradt vagyok már a reggeli ébredés óta. Sógoromnak hála, autóval mehettünk apósékhoz. Az évfordulós ebéd és az azt követő órák nagyon kellemesen, jó hangulatban teltek. Beszélgettünk, viccelődtünk. Jól éreztem magam. Apósomtól kaptam egy kést (hallotta a rottweileres sztorit).

Haza is sógorka hozott, aztán a nap hőseként elvitte mindkét bőrfotelt, amire az új ülőgarnitúra miatt már nem tartottunk igényt. Én alig vártam, hogy hazaérjünk, mert még apóséknál felment a vérnyomásom és a pulzusom olyan magasságokba, ahol már komoly érzékelési problémáim támadtak. Meg-megszédültem és olyan furcsa a világ ilyenkor. Távoli, tompa. Szégyen, nem szégyen, nem sokat segítettem Árpinak a cipekedésben. Szerintem szégyen, de most már mindegy. Rosseb a melegfrontba!!!

A végére hagytam az abszolút jó hírt: Beni gyógyul!!! :)

A napokban láttam egy jó filmet, holnap majd írok arról is. Most azonban megcélzom a tisztálkodási helyiséget, vagy ahogyan a művelt magyar mondja: a fürdőszobát. Jó éjt!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!