Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. január 9., péntek

Félidő

Eltelt pár nap, ismét dolgozom, ezúttal éjszakai műszakban. Ma kezdem a harmadik napot, mondhatni: felezek éjfélkor. :)

Egyébként nagyon rossz volt az elmúlt két munkanap. Gyakorta fájt a fejem, s kezdett el "pörögni" a szívem. Értsd: felment a pulzusom a kevéssé egészséges 100/perc körüli értékre. Olyankor nagyon furcsa a világ. Egészen pontosan az, ahogyan érzékelem a környezetemet. Picit belassul, távolivá válik, tompává lesz. Mind képekben, mind hangokban. Kellemetlen közérzet fog el, fáj a homlokom, néha zsibbad a bal kezem kisujja, kézfeje is.

Jobb kezem mutató és középső ujja a nyaki verőeremen, szemem az órán és számolom a 10 másodperc alatti dobbanások számát, majd felszorzom hattal. Ha ez 80 felett van, nyúlok a táskámba, veszem elő a ritmusszabályzó bogyót és ha kell, a fájdalomcsillapítót is. Aztán ledőlök húsz percre.

Egyszer, korábban épp akkor állított be az egyik főnököm, mikor bevettem a gyógyszert és letettem a fejem. Teljesen kiborult, hogy ez munkahely, nem szálloda. Ha még egyszer meglátja,, hogy fekszem, kirúg. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem aludtam. Kérdezheted, miért nem szóltam neki, hogy nem a hátsóm hizlalom. Hidd el, tényleg nem voltam jól. Bólogattam, csak menjen már valamerre.

Úgy döntöttem, nem hallgatok én senkire sem. A második fiam egyik utóneve Sebestyén lesz, ha a fene fenét eszik is. A feleségem majd kitalálja, hogy mi legyen a másik. Tetszik neki a Hunor, a Lehel, az Ármin is. De még nem döntött, lehet hogy egy negyedik vagy ötödik befutó lesz a favorit. Ez innentől az ő dolga.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!