Az elmúlt napokról nagy vonalakban annyit, hogy vegyes a mérleg.
Beni beteg. Kezdtünk örülni, hogy javul az orra és a torka, erre kiderült, hogy ráhúzódott a szemére a kórság. Reggel még semmi baja nem volt, estére meg kiderült: kötőhártyagyulladás. :( Ráadásul úgy tűnik, hallani sem hall jól - csak nehogy a füle is begyulladjon -, így hétfőn SZTK. Az biztos, hogy eldugult - doktor megnézte - , de hogy ezen felül van-e valami komolyabb is, amit egy mosatás nem oldana meg, nem tudjuk. Szegény csöppem nagyon nyúzott.
Kaptunk ajándékba egy ülőgarnitúrát. Használt ugyan, de egészen jól néz ki. Fenyőfa keret, benne "L" alakú párnákkal. A nagyobbikban 3, a kisebbikben 2. Egészen kellemes illatgyertyát használhatott az előző tulaj, de azért ez mégsem a mi stílusunk. Majd megkérdezzük a tisztítóban, mit tudnának kezdeni vele. Legrosszabb esetben szét kell bontani a varrást, kivennia tölteléket és kimosni a huzatot, majd újra visszatölteni és varrni. Ezt szeretnénk elkerülni a Patyolattal. Amennyire nem tetszett az ötlet - nem azért, mert használt, hanem mert a két szép bőrfotelünk helyére kerültek -, most már örülök.
Bár nem folytattam a novellámat, de érdemben mégis előrébb vagyok vele, mint pár napja. Az cselekmény alapszála kiegészült, új és talán színesebb elemekkel bővült. Nem tudom, hogy te miként vagy ezzel, de én nem tudok csak úgy leülni és írni. Illetve dehogynem, de az úgysem olyan lesz, mint amit jó szívvel adnék ki a kezeim közül. Nekem zene, nyugalom és egyfajta átszellemülés - nevezheted hangulatnak avagy ihletnek - is kell. Valamint az, hogy amire csak szükségem van háttéranyagként - képek, információk... - a kezem ügyében legyenek. Ha sikerül ezekkel körbebástyáznom magam, képesnek érzem magam alkotni. Ilyenkor burok vesz körül, nem jut el a külvilág az agyamig, s ömlenek belőlem a szavak, mondatok. Azt hiszem időnként mormolni is szoktam a párbeszédek szövegeit, kóstolgatom a mondatokat vagy gesztikulálok és utánzom az elképzelt mozdulatsort. Persze, már amennyire én alkotok a magam egyszerű módján. Se Feist, se Salvatore nem vagyok...
Feleségemmel sikerült néhány nehézséget és kommunikációs gátat feloldanunk. Azt hiszem, újra beleszerettem.
Csodálatos volt Veled, köszönöm! ;D
Beni beteg. Kezdtünk örülni, hogy javul az orra és a torka, erre kiderült, hogy ráhúzódott a szemére a kórság. Reggel még semmi baja nem volt, estére meg kiderült: kötőhártyagyulladás. :( Ráadásul úgy tűnik, hallani sem hall jól - csak nehogy a füle is begyulladjon -, így hétfőn SZTK. Az biztos, hogy eldugult - doktor megnézte - , de hogy ezen felül van-e valami komolyabb is, amit egy mosatás nem oldana meg, nem tudjuk. Szegény csöppem nagyon nyúzott.
Kaptunk ajándékba egy ülőgarnitúrát. Használt ugyan, de egészen jól néz ki. Fenyőfa keret, benne "L" alakú párnákkal. A nagyobbikban 3, a kisebbikben 2. Egészen kellemes illatgyertyát használhatott az előző tulaj, de azért ez mégsem a mi stílusunk. Majd megkérdezzük a tisztítóban, mit tudnának kezdeni vele. Legrosszabb esetben szét kell bontani a varrást, kivennia tölteléket és kimosni a huzatot, majd újra visszatölteni és varrni. Ezt szeretnénk elkerülni a Patyolattal. Amennyire nem tetszett az ötlet - nem azért, mert használt, hanem mert a két szép bőrfotelünk helyére kerültek -, most már örülök.
Bár nem folytattam a novellámat, de érdemben mégis előrébb vagyok vele, mint pár napja. Az cselekmény alapszála kiegészült, új és talán színesebb elemekkel bővült. Nem tudom, hogy te miként vagy ezzel, de én nem tudok csak úgy leülni és írni. Illetve dehogynem, de az úgysem olyan lesz, mint amit jó szívvel adnék ki a kezeim közül. Nekem zene, nyugalom és egyfajta átszellemülés - nevezheted hangulatnak avagy ihletnek - is kell. Valamint az, hogy amire csak szükségem van háttéranyagként - képek, információk... - a kezem ügyében legyenek. Ha sikerül ezekkel körbebástyáznom magam, képesnek érzem magam alkotni. Ilyenkor burok vesz körül, nem jut el a külvilág az agyamig, s ömlenek belőlem a szavak, mondatok. Azt hiszem időnként mormolni is szoktam a párbeszédek szövegeit, kóstolgatom a mondatokat vagy gesztikulálok és utánzom az elképzelt mozdulatsort. Persze, már amennyire én alkotok a magam egyszerű módján. Se Feist, se Salvatore nem vagyok...
Feleségemmel sikerült néhány nehézséget és kommunikációs gátat feloldanunk. Azt hiszem, újra beleszerettem.
Csodálatos volt Veled, köszönöm! ;D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!