A mai bejegyzés nem ígérkezik túlontúl összefüggőnek. Rengeteg gondolat kering - ahogy Karinthy mondta, s elnézést kérnék tőle a csonka idézetért - "a koponyám körül".
Hol is kezdhetném?!
Először beszámolnék arról, hogy alakulgat a novellám. Bár folyamatosan csiszolgatom, reszelgetem, hegesztgetem, de elmondható, hogy az első fejezetként szolgáló 7 oldal már szinte teljesen kész. Akiknek eddig megmutattam, egészen jóra értékelték. Természetesen sem a tehetségem, sem a képem bőrvastagsága nem elegendő ahhoz, hogy egy lapon említsem magam példaképeimmel. Így azt hiszem örök elégedetlenségemmel és csalódásommal nézek szembe, mikor vissza-visszaolvasom, amit le mertem írni.
Úgy érzem, kissé nehézkes a stílusom és középszerűek a mondataim. Sokszor szembetalálom magam azzal, hogy pontosan tudom - látom - mit akarok elmondani, érzékeltetni, de nem találom hozzá a megfelelő szavakat, kifejezéseket. Mintha egy festő palettájáról hiányozna az egyik alapszín. Túl régen olvastam igazán értékelhető és élvezhető irodalmat...
De legalább annyit elértem, hogy míg korábban ilyenkor begörcsöltem - s gyakran végleg abba is hagytam a történetet -, ma már inkább felállok a gép elől, mással foglalkozom. Aztán ha kialakult, kiforrta bennem magát a szavak tömkelege, visszaülök, s kellő alázattal beismerve korlátozottságomat, úgy írom le a gondolataimat, ahogyan azokat leginkább elfogadhatónak tartom. Legfeljebb később kicsit finomítom, fűszerezem avagy hígítom. Így készül már egy hete ez a 7 oldal (ami eredetileg 5 volt) is.
Most pedig egy huszáros vágással szakítok az önsajnálat és kritika gondolatkörével. Bizonyítandó, hogy annyira mégsem vagyok reménytelen, megosztanám Veletek életem 30 évének rövid mondatokba préselt tapasztalatát. Figyelem, Okoska bölcsességeinek kivonatos verziója következik!
Egyes számú bölcsesség: "A ruha alatt minden ember meztelen!"
Ne, ne keress mélyenszántó igazságot szavaimban! Nem azt fogalmaztam újra, hogy nem ruha teszi az embert, vagy hogy alapvetően egyformák vagyunk (születésünkben és halálunkban). Semmi ilyesmit. Egyszerűen megállapítottam, hogy a ruha alatt meztelen vagy te is és mindenki más is. Ha nem hiszed, ellenőrizd! ;)
Kettes számú bölcsesség: "Nem a tett, hanem az ideológia jelenti a valós veszélyt!"
Ebben a gondolatban aztán már van spiritusz... illetve spanyolviasz! Mert hogy feltaláltam, ahhoz nem férhet kétség. :P Ám ha igazán belegondolsz, meglátod az igazságot az alagút végén... Vagy az inkább odaát lenne???
Hármas számú bölcsesség: "Az ember fél a másságtól. Sajátjától is, s inkább beáll abba a csordába, mely üldözi a kiszemeltek másságát. Mert retteg attól, hogy kiderül: ő is állhatna ott."
Ha akarod érted, ha nem akarod, nem érted. Nem magyarázom. Dönts el, Te mennyire félsz!
Négyes számú bölcsesség: "Nincs az az emberi hülyeség, amit ne lehetne felülmúlni!"
Kell ezt magyarázni? Itt ülsz és azt olvasod, amit írok... :D
Ötös számú bölcsesség: "Miért legyen az élet egyszerű, ha lehet bonyolítani is?!"
Talán nem véletlen, hogy - ha jól emlékszem -, ez először egy családi bevásárlás közben jutott eszembe... :) Azóta már sokszor, sokféle helyzetben mentett meg e gondolat a türelmetlenség és felesleges idegeskedés átkától.
A hatos számú vagy nem jut eszembe, vagy nincs is. De ne szomorkodj, nem lettél semmivel sem szegényebb! :D
Hol is kezdhetném?!
Először beszámolnék arról, hogy alakulgat a novellám. Bár folyamatosan csiszolgatom, reszelgetem, hegesztgetem, de elmondható, hogy az első fejezetként szolgáló 7 oldal már szinte teljesen kész. Akiknek eddig megmutattam, egészen jóra értékelték. Természetesen sem a tehetségem, sem a képem bőrvastagsága nem elegendő ahhoz, hogy egy lapon említsem magam példaképeimmel. Így azt hiszem örök elégedetlenségemmel és csalódásommal nézek szembe, mikor vissza-visszaolvasom, amit le mertem írni.
Úgy érzem, kissé nehézkes a stílusom és középszerűek a mondataim. Sokszor szembetalálom magam azzal, hogy pontosan tudom - látom - mit akarok elmondani, érzékeltetni, de nem találom hozzá a megfelelő szavakat, kifejezéseket. Mintha egy festő palettájáról hiányozna az egyik alapszín. Túl régen olvastam igazán értékelhető és élvezhető irodalmat...
De legalább annyit elértem, hogy míg korábban ilyenkor begörcsöltem - s gyakran végleg abba is hagytam a történetet -, ma már inkább felállok a gép elől, mással foglalkozom. Aztán ha kialakult, kiforrta bennem magát a szavak tömkelege, visszaülök, s kellő alázattal beismerve korlátozottságomat, úgy írom le a gondolataimat, ahogyan azokat leginkább elfogadhatónak tartom. Legfeljebb később kicsit finomítom, fűszerezem avagy hígítom. Így készül már egy hete ez a 7 oldal (ami eredetileg 5 volt) is.
Most pedig egy huszáros vágással szakítok az önsajnálat és kritika gondolatkörével. Bizonyítandó, hogy annyira mégsem vagyok reménytelen, megosztanám Veletek életem 30 évének rövid mondatokba préselt tapasztalatát. Figyelem, Okoska bölcsességeinek kivonatos verziója következik!
Egyes számú bölcsesség: "A ruha alatt minden ember meztelen!"
Ne, ne keress mélyenszántó igazságot szavaimban! Nem azt fogalmaztam újra, hogy nem ruha teszi az embert, vagy hogy alapvetően egyformák vagyunk (születésünkben és halálunkban). Semmi ilyesmit. Egyszerűen megállapítottam, hogy a ruha alatt meztelen vagy te is és mindenki más is. Ha nem hiszed, ellenőrizd! ;)
Kettes számú bölcsesség: "Nem a tett, hanem az ideológia jelenti a valós veszélyt!"
Ebben a gondolatban aztán már van spiritusz... illetve spanyolviasz! Mert hogy feltaláltam, ahhoz nem férhet kétség. :P Ám ha igazán belegondolsz, meglátod az igazságot az alagút végén... Vagy az inkább odaát lenne???
Hármas számú bölcsesség: "Az ember fél a másságtól. Sajátjától is, s inkább beáll abba a csordába, mely üldözi a kiszemeltek másságát. Mert retteg attól, hogy kiderül: ő is állhatna ott."
Ha akarod érted, ha nem akarod, nem érted. Nem magyarázom. Dönts el, Te mennyire félsz!
Négyes számú bölcsesség: "Nincs az az emberi hülyeség, amit ne lehetne felülmúlni!"
Kell ezt magyarázni? Itt ülsz és azt olvasod, amit írok... :D
Ötös számú bölcsesség: "Miért legyen az élet egyszerű, ha lehet bonyolítani is?!"
Talán nem véletlen, hogy - ha jól emlékszem -, ez először egy családi bevásárlás közben jutott eszembe... :) Azóta már sokszor, sokféle helyzetben mentett meg e gondolat a türelmetlenség és felesleges idegeskedés átkától.
A hatos számú vagy nem jut eszembe, vagy nincs is. De ne szomorkodj, nem lettél semmivel sem szegényebb! :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!