Többet nem tudok

Erősebb, mint én

Hol is kezdhetném ennyi idő után... újra... Hallgatok a többségre (egyhangúan megszavaztam), egyenesen bele a közepébe.

Sebestyén szerdán megkapta a másfél éves korban kötelezően beadandó védőoltását. Nem, nem ment el az eszem és még számolni is tudok, tényleg a másfél éves oltásról van szó, amit még tavaly novemberben kellett volna beadatnunk. Sebestyén azonban tudta, hogy mi a dörgés, s az oltásra kijelölt napokra - vagy előtte - orrfolyatós, köhögős, hőemelkedéses betegségeket produkált. Aztán ahogy elmúlt a kritikus nap, ő is meggyógyult. S ez így ment mostanáig.

Persze, nekünk is feltűnt, hogy csúszunk, csúszkálunk, csúszkálgatunk, de különösebben nem vettük a szívünkre, hisz egyrészt az orvosunk is látta, hogy a gyerek folyamatosan "szimulál", másrészt korábban, azazhogy régebben ezt az oltást valami 3 éves kor környékén adták be. Így aztán villámcsapásként ért minket a levél, amit pár hete dobtak be a ládánkba, melyben az ÁNTSZ felhívta szíves szülői figyelmünket, hogy amennyiben a kijelölt napon - indokolatlanul - nem jelenünk meg az orvosi rendelőben és oltatjuk be Sebestyént, szankciókra számíthatunk. Konkrétan pénzbírságra.

Namármostugyebárna... értem... illetve érteni vélem a fenyegetés értelmét, csak hát... hogy is mondjam... Miért jó az az ÁNTSZ-nek, ha nincs pénzünk nevelni a gyermekeinket? Nem mellesleg amúgy is kamionszám hordtuk haza a gyógyszereket, ami a jelenlegi árak mellett nem egyszerű pénzügyi manőverekbe kényszerített minket.

Mindegy, beoltattuk a kicsit, s nagyon büszke vagyok rá! Mármint fiús apaként. Sebike csendben, de kissé megilletődötten tűrte, hogy az orvos megvizsgálja, majd hanyatt fektettem. Napok óta mondtam neki, hogy szurit kap, a combjába. Ezt most megismételtem, megsimogattam a fejét, mondtam neki, hogy itt van anya is, apa is, szeretjük. Majd a védőnő lefogta a térdeit, én meg a karjait. Felkészültem, hogy most jön a visítás, kapálózás...

Ehhez képest Sebestyén nyugodtan feküdt, miközben a orvos beleszúrta a tűt a combjába, s még akkor is, mikor elengedtük. Majd egyszer csak megszólalt, elég zavartan:
- Készen vagok?
Összefutott a könny a szemeimben.

Feketében

Régen nem írtam... több, mint egy hónapja... Március közepén is túl vagyunk már... ez pedig azt jelenti, hogy Ő most jött volna, ha nem hagyott volna itt minket... Emiatt nem volt kedvem blogolni.

Kicsimi

"Ha tudni akarod, milyen ember vagy, nézd meg a gyermekeidet!" - tartja a mondás.

Abban a szerencsében van részünk, hogy két fiúnk is eleven tükörként mutatja a valóságot. Segítenek, hogy lássuk, miben kellene fejlődnünk. Most a kisebbik tükörképből osztanék meg párat:

Benjámin egy műanyag sámlin (stokin) ülve szokta fel- és levenni a lábbelijét. Egyik nap viszont a két gyerek egyáltalán nem az eredeti funkciójának megfelelően használta a bútordarabot: ide-oda rakosgatták, tologatták, felborították, zörögtek vele. Kriszta megunta, hogy nem fogadnak szót, nem teszik vissza a helyére, így elvette és felrakta a szekrény tetejére. Sebestyén felháborodva közölte anyjával:
- Nem a tiéd, bátuszé!

Ma reggel Sebestyén az íróasztalhoz szeretett volna ülni, de Krisztám éppen az asztal mellett állt, így nem fért oda még azután se, hogy ledobta párom hátizsákját a székről. Két kis kezével tolni kezdte anyja lábait és rákiabált:
- Menjél mál innen!

Megkértem a fiúkat, hogy legyenek kedvesek összepakolni maguk után a játékokat. Már majdnem végeztek, mikor Sebestyén észrevette az ülőgarnitúrán az egyik mesekönyvüket, amiből Krisztám mesélt nekik. Fogta és lerakta a földre, majd büszkén közölte:
- Odatettem!
- Ügyes voltál, de inkább rakd vissza!
Sebestyén nézett rám egy pillanatig, majd lehajolt és nagyot sóhajtva visszadobta az ágyra a könyvet.
- Akkoj odatettem! - mondta és otthagyott.


Mindenki saját maga vonhatja le a tanulságokat, nem kommentálom. :P

Még több Kindle

Ahogy már korábban ígértem is, készítettem pár fotót a Kindle-ről természetes, szórt (szobai) napfényben is. Ezeket teszem most közzé.

Az eszköz egy házi készítésű tokban látható az első két képen. Krisztám készítette egy régi kemény kötéses könyv borítójának felhasználásával. Kellett hozzá még fekete öntapadó tapéta, pár centi vastagabb gumiszalag, pár kemény és vastag papírlap (olyan, mint a könyvborító) és ragasztó.

A metódus egész egyszerű volt: miután a régi könyvből már amúgy is kijött a tartalom (amit amúgy sem olvastunk soha), adott volt a Kindle tok külseje. Krisztám a vastag papírlapokon "körberajzolta" a Kindle-t, majd kivágta a formát. Ha jól emlékszem, 3 rétegen kellett megismételnie, hogy kellő vastagságot kapjon. Emlékeim szerint a legfelső rétegen kivágott annyi helyet, hogy kényelmesen elérhessem a lapozógombokat a jobb hüvelyujjammal.

Kissé sajnálom, hogy nem jutott eszembe megkérni, hogy alul, a bekapcsológombnál is hasonló módon járjon el, de végül is csak egy kicsit kell megemelni a Kindle jobb alsó sarkát, hogy hozzáférjek. Talán majd egyszer rábeszélem az átalakításra (vagy a következő toknál jobban átgondolom a dolgot). De végül is nem olyan zavaró ez a kis hiba, s nem is párom tehet róla, ő mindent megtett.

Szóval, vissza a gyártáshoz: párom a közepétől megszabadított vastag lapokat egymásra rétegezve összeragasztotta, a legfelső alatt rögzítette a gumiszalagokat is. Az egészet bevonta a tapétával, ahogy korábban a könyvborítót is. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg nem feketét szerettem volna, de a boltban épp nem volt olyan, ami tetszett volna, így maradtunk a konvencionális megoldásnál. Ezután a bölcsőként szolgáló, lapokból összeállított keretet kétoldalú ragasztóval rögzítette a könyvborító belsejére, majd összecsukta és egy éjszakára leterhelte (berakta pár vaskos kötet alá).

Másnap reggel pedig belehelyezte a Kindle-t és kész. Köszönöm neki, sokat fáradt vele!

Sajnos a fekete tapéta eszement módon gyűjti az ujjlenyomatokat, de ezek könnyedén letörölhetők. A képek készítésekor szándékosan nem takarítottam le a foltokat, így láthatja ország és világ: használom az e-olvasómat! :-D

Terveim között szerepel, hogy a borító külső oldalára - díszítésként - valamilyen szép, szürkeárnyalatos képet ragasztok (mondjuk Royo egyik ceruzarajzát), amit aztán bevonok átlátszó matricával. Esetleg lamináltatom és úgy ragasztom fel. Belül pedig a szükséges személyes adataimat tüntetem fel.

Szétnyitva, belülről

Bölcsőben

Angol szöveg (egy ingyenes kiadványból)

Konfigurációs menü

Összefoglalva: lehet, hogy nem túl szép, lehet hogy sufnitunning, de nekem tökéletesen megfelel: védi az e-olvasómat.

U.i.: A képeken (főleg a harmadikon) a világos foltokat a fényképezőgépről visszaverődő napfény okozza, nem hardverhiba. A színkülönbségekért szintén a napfény felelős (és én, mert nem figyeltem eléggé a felhőkre). Emellett jól látható a lencsék miatt fellépő torzulás is (domborúnak tűnik a Kindle).

Beni teremtésműve

Kezdetben alkotta Beni az eget és a földet: elővett egy papírlapot és színes ceruzákat.

Majd ezt mondta Beni: "Legyen a papíron fa! És legyen a fán termés is!" És ez így is lett.

Beni hozzákezdett a fa és a termése megalkotásához: a fa törzséhez, hogy erős alapja legyen, majd a levelekhez, hogy táplálják a fát. Majd a termést alkotta meg, hatalmas zöld gyümölcsöt alkotott, s elnevezte azt szőlőnek.

S látá Beni, hogy itt valami nagyon nem jó, de most már mindegy. Mondá: "Na... az én butaságos szőlőm, fán termik!"

Így lett este és reggel: harminchatodik nap.

Majd ezt mondta apa (alias én): "Ezt blogolnom kell!" És ez így is lett...

Volt, van

Jelentem tisztelettel, ma délelőtt kicsi feleségem átvehette az új Kindle-t. Az UPS-nél egy tüneményes hölgy segítségét sikerült véletlenül megszereznem (ő vette fel a telefont), mindenben segített, így mind az új, mind a régi Kindle két nap alatt megjárta a maga útját. A hibás eszközöm már Louisville-ben dekkol. Bár az még nem a célállomás (Lexington-ban van a szerviz), de már az Amazon egyik "lerakata", vagy mije. Innen is köszönöm S. Mariann kedvességét!

Emellett kiemelt köszönet illeti Krisztámat is, amiért gyorsan alkalmazkodni tudott a futár időbeosztásához (miközben egy kevéssé beteg Benike nagyfiú, s egy betegebb Sebike kisfiú lógott a nyakán)... Ráadásul meleg vacsorával, süteménnyel, teával és mosollyal fogadott. Tényleg nem tudom, miből van ez a nő, de csodálom az erejét, s örülök, hogy mellettem van!

Most pedig következzék Ő, aki miatt ez az egész hercehurca volt! Hölgyeim és uraim, van szerencsém bemutatni a Csaba's Kindle-t!

Még dobozban

Naná, hogy Kína! :-P

Itt nyílik

Biztonságban (alul-felül karcgátló fólia)

1st boot (automatikus az USB csatlakoztatás után)

Fincsi áram USB-ről

Agatha Christie, mint képernyővédő

Méretarány

Bár jól látható a kijelző minősége (szerintem szépek a betűk, a képek), de a napokban készítek olyan fotókat is, ahol pár olvasnivalón keresztül mutatom be, mit láthat a felhasználó, ha erre az eszközre szavaz. Sajnos, az időjárás nem kedvez a vaku nélküli képeknek, vakuval meg... :-/

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a családban gyakori beszédtéma volt a Kindle, mint hogy már Sebestyén is hangosan kiabál, ha meglátja a kezemben, vagy a képeken: "Nínl!"