Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2011. február 10., csütörtök

Még több Kindle

Ahogy már korábban ígértem is, készítettem pár fotót a Kindle-ről természetes, szórt (szobai) napfényben is. Ezeket teszem most közzé.

Az eszköz egy házi készítésű tokban látható az első két képen. Krisztám készítette egy régi kemény kötéses könyv borítójának felhasználásával. Kellett hozzá még fekete öntapadó tapéta, pár centi vastagabb gumiszalag, pár kemény és vastag papírlap (olyan, mint a könyvborító) és ragasztó.

A metódus egész egyszerű volt: miután a régi könyvből már amúgy is kijött a tartalom (amit amúgy sem olvastunk soha), adott volt a Kindle tok külseje. Krisztám a vastag papírlapokon "körberajzolta" a Kindle-t, majd kivágta a formát. Ha jól emlékszem, 3 rétegen kellett megismételnie, hogy kellő vastagságot kapjon. Emlékeim szerint a legfelső rétegen kivágott annyi helyet, hogy kényelmesen elérhessem a lapozógombokat a jobb hüvelyujjammal.

Kissé sajnálom, hogy nem jutott eszembe megkérni, hogy alul, a bekapcsológombnál is hasonló módon járjon el, de végül is csak egy kicsit kell megemelni a Kindle jobb alsó sarkát, hogy hozzáférjek. Talán majd egyszer rábeszélem az átalakításra (vagy a következő toknál jobban átgondolom a dolgot). De végül is nem olyan zavaró ez a kis hiba, s nem is párom tehet róla, ő mindent megtett.

Szóval, vissza a gyártáshoz: párom a közepétől megszabadított vastag lapokat egymásra rétegezve összeragasztotta, a legfelső alatt rögzítette a gumiszalagokat is. Az egészet bevonta a tapétával, ahogy korábban a könyvborítót is. Itt jegyzem meg, hogy eredetileg nem feketét szerettem volna, de a boltban épp nem volt olyan, ami tetszett volna, így maradtunk a konvencionális megoldásnál. Ezután a bölcsőként szolgáló, lapokból összeállított keretet kétoldalú ragasztóval rögzítette a könyvborító belsejére, majd összecsukta és egy éjszakára leterhelte (berakta pár vaskos kötet alá).

Másnap reggel pedig belehelyezte a Kindle-t és kész. Köszönöm neki, sokat fáradt vele!

Sajnos a fekete tapéta eszement módon gyűjti az ujjlenyomatokat, de ezek könnyedén letörölhetők. A képek készítésekor szándékosan nem takarítottam le a foltokat, így láthatja ország és világ: használom az e-olvasómat! :-D

Terveim között szerepel, hogy a borító külső oldalára - díszítésként - valamilyen szép, szürkeárnyalatos képet ragasztok (mondjuk Royo egyik ceruzarajzát), amit aztán bevonok átlátszó matricával. Esetleg lamináltatom és úgy ragasztom fel. Belül pedig a szükséges személyes adataimat tüntetem fel.

Szétnyitva, belülről

Bölcsőben

Angol szöveg (egy ingyenes kiadványból)

Konfigurációs menü

Összefoglalva: lehet, hogy nem túl szép, lehet hogy sufnitunning, de nekem tökéletesen megfelel: védi az e-olvasómat.

U.i.: A képeken (főleg a harmadikon) a világos foltokat a fényképezőgépről visszaverődő napfény okozza, nem hardverhiba. A színkülönbségekért szintén a napfény felelős (és én, mert nem figyeltem eléggé a felhőkre). Emellett jól látható a lencsék miatt fellépő torzulás is (domborúnak tűnik a Kindle).

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!