Hol is kezdhetném ennyi idő után... újra... Hallgatok a többségre (egyhangúan megszavaztam), egyenesen bele a közepébe.
Sebestyén szerdán megkapta a másfél éves korban kötelezően beadandó védőoltását. Nem, nem ment el az eszem és még számolni is tudok, tényleg a másfél éves oltásról van szó, amit még tavaly novemberben kellett volna beadatnunk. Sebestyén azonban tudta, hogy mi a dörgés, s az oltásra kijelölt napokra - vagy előtte - orrfolyatós, köhögős, hőemelkedéses betegségeket produkált. Aztán ahogy elmúlt a kritikus nap, ő is meggyógyult. S ez így ment mostanáig.
Persze, nekünk is feltűnt, hogy csúszunk, csúszkálunk, csúszkálgatunk, de különösebben nem vettük a szívünkre, hisz egyrészt az orvosunk is látta, hogy a gyerek folyamatosan "szimulál", másrészt korábban, azazhogy régebben ezt az oltást valami 3 éves kor környékén adták be. Így aztán villámcsapásként ért minket a levél, amit pár hete dobtak be a ládánkba, melyben az ÁNTSZ felhívta szíves szülői figyelmünket, hogy amennyiben a kijelölt napon - indokolatlanul - nem jelenünk meg az orvosi rendelőben és oltatjuk be Sebestyént, szankciókra számíthatunk. Konkrétan pénzbírságra.
Namármostugyebárna... értem... illetve érteni vélem a fenyegetés értelmét, csak hát... hogy is mondjam... Miért jó az az ÁNTSZ-nek, ha nincs pénzünk nevelni a gyermekeinket? Nem mellesleg amúgy is kamionszám hordtuk haza a gyógyszereket, ami a jelenlegi árak mellett nem egyszerű pénzügyi manőverekbe kényszerített minket.
Mindegy, beoltattuk a kicsit, s nagyon büszke vagyok rá! Mármint fiús apaként. Sebike csendben, de kissé megilletődötten tűrte, hogy az orvos megvizsgálja, majd hanyatt fektettem. Napok óta mondtam neki, hogy szurit kap, a combjába. Ezt most megismételtem, megsimogattam a fejét, mondtam neki, hogy itt van anya is, apa is, szeretjük. Majd a védőnő lefogta a térdeit, én meg a karjait. Felkészültem, hogy most jön a visítás, kapálózás...
Ehhez képest Sebestyén nyugodtan feküdt, miközben a orvos beleszúrta a tűt a combjába, s még akkor is, mikor elengedtük. Majd egyszer csak megszólalt, elég zavartan:
- Készen vagok?
Összefutott a könny a szemeimben.
Sebestyén szerdán megkapta a másfél éves korban kötelezően beadandó védőoltását. Nem, nem ment el az eszem és még számolni is tudok, tényleg a másfél éves oltásról van szó, amit még tavaly novemberben kellett volna beadatnunk. Sebestyén azonban tudta, hogy mi a dörgés, s az oltásra kijelölt napokra - vagy előtte - orrfolyatós, köhögős, hőemelkedéses betegségeket produkált. Aztán ahogy elmúlt a kritikus nap, ő is meggyógyult. S ez így ment mostanáig.
Persze, nekünk is feltűnt, hogy csúszunk, csúszkálunk, csúszkálgatunk, de különösebben nem vettük a szívünkre, hisz egyrészt az orvosunk is látta, hogy a gyerek folyamatosan "szimulál", másrészt korábban, azazhogy régebben ezt az oltást valami 3 éves kor környékén adták be. Így aztán villámcsapásként ért minket a levél, amit pár hete dobtak be a ládánkba, melyben az ÁNTSZ felhívta szíves szülői figyelmünket, hogy amennyiben a kijelölt napon - indokolatlanul - nem jelenünk meg az orvosi rendelőben és oltatjuk be Sebestyént, szankciókra számíthatunk. Konkrétan pénzbírságra.
Namármostugyebárna... értem... illetve érteni vélem a fenyegetés értelmét, csak hát... hogy is mondjam... Miért jó az az ÁNTSZ-nek, ha nincs pénzünk nevelni a gyermekeinket? Nem mellesleg amúgy is kamionszám hordtuk haza a gyógyszereket, ami a jelenlegi árak mellett nem egyszerű pénzügyi manőverekbe kényszerített minket.
Mindegy, beoltattuk a kicsit, s nagyon büszke vagyok rá! Mármint fiús apaként. Sebike csendben, de kissé megilletődötten tűrte, hogy az orvos megvizsgálja, majd hanyatt fektettem. Napok óta mondtam neki, hogy szurit kap, a combjába. Ezt most megismételtem, megsimogattam a fejét, mondtam neki, hogy itt van anya is, apa is, szeretjük. Majd a védőnő lefogta a térdeit, én meg a karjait. Felkészültem, hogy most jön a visítás, kapálózás...
Ehhez képest Sebestyén nyugodtan feküdt, miközben a orvos beleszúrta a tűt a combjába, s még akkor is, mikor elengedtük. Majd egyszer csak megszólalt, elég zavartan:
- Készen vagok?
Összefutott a könny a szemeimben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!