Még élek!

Még megvagyok, csak éjszakás műszakban tolom az ipart és fáradt vagyok. Ilyenkor nincs túl sok írhatnékom, elnézést. Majd vasárnap reggeltől szabad vagyok. ;)

A film, amit már említettem

Azt ígértem, írok pár sort egy filmről, amit nemrég sikerült megnéznem. Elmaradt, mert fáradt voltam. Most bepótolnám. Figyelem: ha szeretnéd megnézni, ne olvasd el a mostani bejegyzést!


Őslakó (The Man From Earth)

Alaphelyzet: egyetemi tanár költözik, barátai (kollégái) elmennek hozzá, hogy elbúcsúzzanak. Illetve érdeklődnek, hogy miért is megy el és hová igyekszik. Mert főhősünk ezt nem közölte velük eddig, hirtelen döntött a távozásról.
John - a főhős - először nem akaródzik kötélnek állni, majd elkezd felvázolni egy fikciós helyzetet: milyen lenne ma az az (ős)ember, aki közel 14ezer éve koptatja bolygónk felszínét? Ha 10 évenként mindig odébbállna, hogy ne tűnjön fel másoknak, nem öregszik?!
Kollégái belemennek a dologba, sci-fi regény alapötleteként kezelve a dolgot. Tekintve, hogy van közöttük biológus, történész, irodalmár... stb, könnyedén tudják követni John gondolatmenetét. Aki - nem mellesleg - minden kérdésükre konkrét, vagy éppenséggel kevéssé konkrét, de elfogadható választ tud adni. A tudományos tézisekkel és eredményekkel egybehangzóan. Mindenki úgy véli, hogy a regény megírásához bőségesen elegendő tudásanyaggal rendelkezik főhősünk.
Azonban van egy picinykét zavaró a történetben: John egyes szám első személyben adja elő a történetet. S itt kezdődik az egész film mondanivalója. Mert amit mond, hihető és elfogadott, ám elismeri, hogy tudásának jórészét ő is könyvekből szerezte, s ez akkor is így lenne, ha valóban 14ezer éve élne. Hiszen nem akkor nevezték el a földtörténeti időszakokat, nem akkor adtak nevet a csontokból összeállított emberi csontvázaknak, semmit sem tudtak istenekről, csillagászatról, biológiáról, fizikáról...
Ha John valóban 14ezer éves, semmi bizonyítéka nincsen arra, hogy valóban annyi, amennyinek mondja magát. Nem őrzött meg régi eszközöket, nem emlékszik élete minden pillanatára, nem mindentudó. Amit tud, tanulta. Elmondja, hogy volt beteg, megsérülhet - bár nem hegesedik - és erőszakos halált is halhat.
Kollégái kezdik szkeptikusan kezelni a sci-fi regény teoriát, ám azt sem tudják elfogadni, hogy amit hallanak, igaz. S ezt mindenki a maga habitusa szerint el is mondja, kezeli. Van aki őrültnek nézi Johnt, van akit hajt a kiváncsiság - tudásvágy -, van aki megbotránkozik és fegyvert ránt, de nem használja. Van akinek pedig annyi is elég, hogy amíg főhősünk mesél, addig sem hagyja őket el...
Végül is hallgatják tovább, próbálva belekötni a hallottakba és olyan kérdésekkel bombázva a mesélőt, mint Isten és hit, vagy hagyott-e nyomot a történelemben az élete során. Nem szívesen, de bevallja, hogy megtalálható a Bibliában. S mikor kiderül, hogy milyen szerepet játszott a Szentírásban, elszabadulnak az indulatok. Látva ezt, John enged a nyomásnak és bevallja, hogy valóban egy sci-fi regényről van szó.
Ezzel még nagyobb ellenkezést vált ki, hiszen sértve érzik magukat barátai, hogy ilyen morbid viccet űzött velük. Mikor rávilágít főhősünk, hogy valójában ők kezdték az egész történetet, ő csak épített a szavaikra, lassan mindenki elbúcsúzik a férfitól. Két ember marad vele: egy hölgy, aki évek óta szerelmes belé és egy idős pszichiáter. A nő - természetesen - hisz a férfinak, s szeretné, ha az elkövetkező 10 évet vele tölthetné. Közben kérdezi, hogy milyen álneveket használt az évszázadok során - jelenleg John Oldman -, s mi volt az eredeti neve.
Az egyik álnév megüti a pszichiáter fülét, s pillanatig hitetlenül áll. A felismerés oly erős sokkal éri az egészségében már megrendült és a feleségét gyászoló férfit, hogy szívrohamot kap, s meghal. John szinte összetörik, eddig még sohasem látta a saját gyermeke halálát.
A utolsó képkockákban pedig egyedül indul útnak, de végül enged az emberi érzéseknek, s megvárja a nőt. John nem szupermen, nem tévedhetetlen, nem tökéletes. Csak egy gyarló ember, akinek több idő adatott.


Szerintem zseniális történet olyan szereplőkkel, akiket én eddig nem nagyon láttam mozifilmben. Kell a megértéséhez bizonyos műveltség, történelmi ismeret és alázat. Igen, alázat, hiszen olyan mértékben áraszt el minket Hollywood az akciókban gazdag, erotikusan izgató, képregényhősök emberfelettiségét életető, öncélúan komédiázó és hazafiságot ránk erőszakoló... alkotásokkal, hogy már hiányérzetünk is támadhatna az Őslakó című film végén. Talán éppen ezért nem is láthattam egyetlen "trailert" sem 2007-ben. Ez az alkotás üdítő kivétel, csak ajánlani tudom!!!

Sógorom, a hős

Végül is egészen jó volt a mai nap. Leszámítom, hogy ment a hasam kissé és fáradt vagyok már a reggeli ébredés óta. Sógoromnak hála, autóval mehettünk apósékhoz. Az évfordulós ebéd és az azt követő órák nagyon kellemesen, jó hangulatban teltek. Beszélgettünk, viccelődtünk. Jól éreztem magam. Apósomtól kaptam egy kést (hallotta a rottweileres sztorit).

Haza is sógorka hozott, aztán a nap hőseként elvitte mindkét bőrfotelt, amire az új ülőgarnitúra miatt már nem tartottunk igényt. Én alig vártam, hogy hazaérjünk, mert még apóséknál felment a vérnyomásom és a pulzusom olyan magasságokba, ahol már komoly érzékelési problémáim támadtak. Meg-megszédültem és olyan furcsa a világ ilyenkor. Távoli, tompa. Szégyen, nem szégyen, nem sokat segítettem Árpinak a cipekedésben. Szerintem szégyen, de most már mindegy. Rosseb a melegfrontba!!!

A végére hagytam az abszolút jó hírt: Beni gyógyul!!! :)

A napokban láttam egy jó filmet, holnap majd írok arról is. Most azonban megcélzom a tisztálkodási helyiséget, vagy ahogyan a művelt magyar mondja: a fürdőszobát. Jó éjt!

Nem az én hetem

Azt hiszem, én is megbetegedtem. Alapban ugye adott a vastagbélfekély, amit vitaminokkal panaszmentesen tartottam. De most történt valami. Benike beteg és úgy tűnik hasonló kórban szenvedünk, mert nekem is folyik az orrom és berekedtem. "Bársonyosan símogató", mély hangom van. Ráadásul a fekély alig várja, hogy kiszúrhasson velem, így nem ért meglepetésként, hogy egyik napról a másikra elkapott a fájó, véres hasmenés. Fáradt vagyok, kedvetlen. Meg még ez az esős, ködös idő is. :S

Holnap megyünk apósékhoz, a 35. házassági évfordulójukat tartjuk meg. Mi visszük a sütit, rendeltünk egy orosz krémtortát, meg majd kérünk hozzá mást is a napi kínálatból. Képzelheted mennyi kedvem van most ehhez... :(

Tanulópénz

Ismét jól elfáradtam. Ma fejeztem be a negyedik nappalos műszakomat, még holnap megyek. De nagyon kiszipolyoz a hajnali 4 órás ébredés. Hol van már a fiatalságom, amikor még 6 óra alvás elég volt?! Még egy nap, aztán végre kialhatom magam. :)

Párom levitte Benit tegnap a fül-orr-gégészetre. Azt mondják mindketten, hogy nagyon kedves volt a személyzet, várniuk sem kellett. Elmagyaráztak mindent, szépen bántak és beszéltek velük. Igen, ez valóban az az egészségügy, amikor partnernek, épeszű embernek tekintik a beteget, nem egy darab húsnak. Amikor nem csak a baját akarják megszüntetni, hanem futja egy mosolyra, kedves szóra kérés és pénz nélkül. Nem tudom kik voltak ott, de köszönöm nekik!

Fiam nagyon bátor volt. Szó nélkül tűrte, míg kipucolták a füleit, s csak egy kicsit nyöszörgött, mikor az orrából is kiszívták a váladékot. Orrmelléküreg gyulladása van szegénykémnek. Ez jó és rossz hír is egyben. Jó, mert mégsem arcüreg gyulladás. Ugyanakkor rossz is, hiszen egy későbbi megfázáskor ebből akár az is lehet. Kapott gyógyszert, cseppet. Persze ezeket már jóval kevesebb bátorsággal fogadta itthon. Ha megmakacsolja magát, egy háború a szemébe cseppenteni az egyébként nem irritáló gyógyszerét. A másikat még csak-csak beszedi, de biztos ami biztos alapon közölte, hogy nem finom.

Végezetül egy dühítő dolog, melyet vehetek tanulópénznek is. Borsófőzeléket szeretnénk holnap enni, így ma munkából jövet bementem a Pluszból átalakított Sparba. A mélyhűtött termékeket megcélozva egyből feltünt, hogy mindenhová nagy betűkkel kiírták milyen Sparos termék akciós, ám egyikből sem lehet egyetlen zacskónyival, doboznyival... találni az egész üzletben. Persze a más márkanév alatti termékek árcímkéje jóval kisebb, ha egyáltalán megtalálható. Vettem két zacskó Iglo zöldborsót, aminek természetesen sehol nem láttam az árát. Gondolom nem volt hely a nem létező, de akciós Spar termékek árai mellett. :/

Szóval vettem két zacskóval, gondoltam annyival nem lehet ez sem több. Tévedtem. Az akciós árra már nem emlékszem, csak arra, amit akkor láttam, mikor megnéztem, hogy mi a bánatra fizettem annyit... Nos, egy Iglo 750 grammos fagyasztott zöldborsó 699Ft. Párom szerint majd' a duplája a Sparosnak. A pofátlanság netovábbja!!! Nem az ára, hanem hogy nem írják ki, én hülye meg kénytelen-kelletlen megveszem, mert ezt kaptam házi feladatként. Mint később kiderült, vehettem volna mást is, csak példa volt a borsófőzelék. A hangsúly a főzeléken volt. :S

Sebaj, holnap bemegyek megint. Ha ugyanazt találom, mint ma, lefotózom, aztán elkérem a Vásárlók Könyvét és küldök egy szép emailt is a Fogyasztóvédelemnek. Természetesen fotómelléklettel.

Január idusa + 1

Az elmúlt napokról nagy vonalakban annyit, hogy vegyes a mérleg.

Beni beteg. Kezdtünk örülni, hogy javul az orra és a torka, erre kiderült, hogy ráhúzódott a szemére a kórság. Reggel még semmi baja nem volt, estére meg kiderült: kötőhártyagyulladás. :( Ráadásul úgy tűnik, hallani sem hall jól - csak nehogy a füle is begyulladjon -, így hétfőn SZTK. Az biztos, hogy eldugult - doktor megnézte - , de hogy ezen felül van-e valami komolyabb is, amit egy mosatás nem oldana meg, nem tudjuk. Szegény csöppem nagyon nyúzott.

Kaptunk ajándékba egy ülőgarnitúrát. Használt ugyan, de egészen jól néz ki. Fenyőfa keret, benne "L" alakú párnákkal. A nagyobbikban 3, a kisebbikben 2. Egészen kellemes illatgyertyát használhatott az előző tulaj, de azért ez mégsem a mi stílusunk. Majd megkérdezzük a tisztítóban, mit tudnának kezdeni vele. Legrosszabb esetben szét kell bontani a varrást, kivennia tölteléket és kimosni a huzatot, majd újra visszatölteni és varrni. Ezt szeretnénk elkerülni a Patyolattal. Amennyire nem tetszett az ötlet - nem azért, mert használt, hanem mert a két szép bőrfotelünk helyére kerültek -, most már örülök.

Bár nem folytattam a novellámat, de érdemben mégis előrébb vagyok vele, mint pár napja. Az cselekmény alapszála kiegészült, új és talán színesebb elemekkel bővült. Nem tudom, hogy te miként vagy ezzel, de én nem tudok csak úgy leülni és írni. Illetve dehogynem, de az úgysem olyan lesz, mint amit jó szívvel adnék ki a kezeim közül. Nekem zene, nyugalom és egyfajta átszellemülés - nevezheted hangulatnak avagy ihletnek - is kell. Valamint az, hogy amire csak szükségem van háttéranyagként - képek, információk... - a kezem ügyében legyenek. Ha sikerül ezekkel körbebástyáznom magam, képesnek érzem magam alkotni. Ilyenkor burok vesz körül, nem jut el a külvilág az agyamig, s ömlenek belőlem a szavak, mondatok. Azt hiszem időnként mormolni is szoktam a párbeszédek szövegeit, kóstolgatom a mondatokat vagy gesztikulálok és utánzom az elképzelt mozdulatsort. Persze, már amennyire én alkotok a magam egyszerű módján. Se Feist, se Salvatore nem vagyok...

Feleségemmel sikerült néhány nehézséget és kommunikációs gátat feloldanunk. Azt hiszem, újra beleszerettem.
Csodálatos volt Veled, köszönöm! ;D

Szeretem az állatokat: La Pantera Rosa!

(Alábbi írásomat a Netidők című rádióműsor nem hivatalos rajongói blogján tettem közzé eredetileg, ám itt is megállhatja a helyét. Végtére is velem történt, anno egy hónapja.)

Még december hónap elején kaptam édesanyámtól egy, a nevére kiállított PoP Kedvezményprogram Kártyát (körülbelül 1500-1700 ponttal), amit 2008 végéig vagy a helyi T-Pontban vagy interneten lehet levásárolni. "Jó, hogy ma még csak december 7-et írunk!" - gondoltam mikor odaadta.

Persze az ország villamos energiájának 40%-át előállító városban miért is lenne ilyen T-Pont?! Sebaj, felmegyek a megadott webcímre. Rögtön az arcomba ugrik, hogy ha bármit is akarok, regisztráljak. Na jó... bár érdekes, ha egy CD-t, vagy DVD-t veszek valahol - mert itt ezeket lehet megvenni -, a kutya nem kéri se a személyimet, se mást. Jó, nem kukacoskodom, regisztrálok. Az alig olvasható képes ellenőrzőkód - CAPTCHA - miatt sikerül is úgy tizenkettedszerre. Itt elment az életemből fél óra... De végül az email címemre érkezik az aktivációs levél. OK, boldogság.

Vissza a honlapra, beírom a kódjaimat ééééééés... nem enged be. Elvileg nem jól adtam meg vagy a jelszavamat, vagy az email címemet. Akarom megváltoztatni? Hogyne, minden vágyam! Azonban, miután nem tudtam sehogyan sem belépni, egyik böngészővel sem, ráböktem erre a lehetőségre.

Azt hiszed? Igen? Jól hiszed! "Nem létező Email!" A hajam letettem hirtelen. Biztos, ami ziher, visszanéztem újra a fiókomban lapuló levelet: "A regisztrált Email cím: [email címem]" Akkor ez most regisztrált vagy nem regisztrált cím? Megpróbáltam újra belépni, nem sikerült. Egy csöppet bepipultam. Egész kulturált hangnemben megírtam a felkínált címre a problémámat és úgy voltam vele, hogy akkor ennyi.

Azonban nem, láss csodát december 23-án (7-én írtam le a panaszom!) érkezett egy rövid üzenet a fiókomba a Levelezési Képviselőtől. Elnézést kért és közölte - most figyelj, mert én finom magyarsággal összef..tam a bokámat - hogy "Online felületünk még fejlesztés alatt áll."! Kérlek, most olvasd vissza az első bekezdésben található vastagon szedett részt! Köszönöm!

Nézzük csak: 2008 december 31-ig lehet levásárolni a pontjainkat, de december 23-án még fejlesztés alatt áll az ehhez szükséges honlap... Ugye csak én vagyok helikopter???

Nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek. Azt hiszem ordítottam, mert az a biztos. Beírtam újra a szükséges webcímet és immár bejelentkezhettem a korábban "nem is regisztrált" címemmel. Hosszas válogatás után kinéztem magamnak egy BonBon albumot. Igaz, 2400 HUF, de egye fene, egyszer élünk, majd kifizetem a különbözetet anyunak. Mert ugye én kis naiv azt hittem, hogy ha 2008-at írunk, akkor a rendszer van olyan rugalmas, hogy levonja a pontokat, majd a fennmaradó összeget ráterheli a telefonszámlára, amihez a Kártyát rendelték. De nem... Jó, felteszem a kezem, a hülye én vagyok, ezt biztosan "nem lehet megcsinálni". (Kedvenc mondatom a programozóktól.)

Vissza a kályhához. Kérdem páromat, ő mit szeretne... Eljutunk Sting - Brand New Day albumához. Tíz dal, ha jól emlékszem 990 pontért. Ideális. Beírom a szükséges kódokat a kártyáról, immár letölthetem. Végigkattintgatom, lehúzom. WMP betölt, zene indul... vagy mégsem. Előbb töltsem le a licenszt! Jó, a bánat ott egye meg, letöltöm. Elfogadom, hogy összesen 2 számítógépen tárolhatom egy időben, csak szakadó esőben és fejenállva hallgatom... ilyesmi. Hmm, pedig már épp azon agyaltam, hogy feltöltöm az összes létező torrent oldalra. Ahonnan - teszem hozzá csendesen - mindenféle vakarózás és licenszelés nélkül maximum fél óra alatt hozzájutottam volna. De legyen, a sánta csigáját neki, legyen: 3-2-1 múkodj... vagyis licensz!

Elmondom hogyan működik ez, mert látom, értetlenül nézel. Szóval, katt a hallgatni kívánt dalra, ekkor felugrik egy ablak. Adjam meg a belépéshez szükséges kódjaimat: email, jelszó. OK, megadom, katt a Letölt gombra. Egy pillanat, siker! De jó, akkor végre az enyém az album. Katt újra a dalra, hadd szóljon a Desert Rose. Aztán vége és a gyanús csend fogad. Megnézem már, mi a görcs... hát a következő dalhoz is töltsem le a licenszt! Áááááááááááá...

Számoljunk csak: 1 katt a dal, 1 katt az email cím beírásához, emailt beírom, 1 katt a jelszóhoz, jelszót beírom, 1 katt a Letöltés ikonra, 1 katt az ablak bezárásához... Ezt szorozd fel tízzel! Plusz egy-kettő-három, ha elrontom... Azt hiszem ekkor már üvöltöttem. Azt a maradék szutykos 500-600 pontot kenjék a hajukra! Már csak azért is, mert az akciós albumok egy részét képtelenség elérni: többek között hibaüzenettel köszöntött Santana is.

Szeretem az állatokat, főleg a rózsaszín párducot!