Okoska IV: A végső megoldás a boot CD

Ismét sikerült feltöltenem két videót a VideoSmart oldalra. Az egyikben folytatom, s egyben befejezem a Paragon Drive Backup 9.0 Express program bemutatását: >>> ITT <<<.

A másikban pedig a GoneIn60s programot mutatom be röviden, mellyel a véletlenül, vagy szándékosan bezárt programjainkat állíthatjuk vissza 60 másodpercen belül: >>> ITT <<<.

Egyszer fent, most meg lent

Harmadik napja kelek 4:10-kor. Kicsit nagyon elfáradok estére, ezért nem erőszakolom rátok az IQ zéró gondolataimat. Ráadásul náthás vagyok. Szerencsére Beni egyáltalán nem, Sebi is csak egy picit. Gusztustalan egy állapot. Konkrétan semmi baja az embernek azon kívül, hogy folyik az orra, viszont semmi életkedve és semmi energiája nincs. Mondjuk a fejem nem fáj, ezt eddig megúsztam. Cserébe viszont kapar a torkom és kicsit ég a légcsövem is.

Látszik, hogy kénytelenek voltunk a 25ezres villanyszámla elszámolást befizetni, s hónap elején még nem tudtuk, hogy mi minden más jön még ilyen meglepetésként. Értsd: nem vettünk elég C-vitamint. No sebaj, nem ez lesz az első takonykór mifelénk, s gyanúm szerint nem is az utolsó.

Viszont van pár jó hír is:

Sebestyén egyre és egyre ügyesebb. Most már kúszik. Jó, a kommandósokat még nem szégyeníti meg, de határozottan képes belőni a célt, s tudatosan afelé mozogni. Mint a kukacok: tekergőzik. :D Ezen felül már profi módon hengergőzik akkor is, ha van valami a kezében, s ugyanilyen könnyedén fordul körbe a pocakján. Érdekli, hogy mit eszünk, kóstolgatni akar, ám legtöbbször undorodva tolja ki a nyelvével az ételt (már amiből kap). Akkor is, ha előtte nyalogatta, s ízlett neki. Úgy tűnik, az étel állagával van gondja, nem az ízével.

Benike a szokásos: Benike. Élénk, pajkos, beszédes, érdeklődő. Mostanában mindig birkózni akar velem is, édesapámmal is. Egyáltalán nem zavarja a súlycsoportbeli különbség, szilárd meggyőződése, hogy csak ő nyerhet. Persze hagyjuk is, főleg a papa. Az én önérzetem ennél nagyobb, fele-fele a győztes meccsek aránya. Egyébként a szokásos kis szeleburdi elvarázsolt professzor. Sokszor kajla - mi úgy mondjuk, hogy gyagyul -, máskor meg csak áll és bámul valami számunkra ismeretlen dolgot. Mondjuk kézmosás, vagy öltözködés közben. Ha ilyenkor szólunk hozzá, látszik, hogy valahol máshol járt éppen.

Kriszta... nehezebb eset. Nincs túl sok időnk beszélgetni ilyenkor. Mármint ha nappalos vagyok. Mikor elmegyek itthonról, még alszik, amikor meg hazaérek, a gyerekekkel játszom, míg készül a vacsora, aztán gyors fürdés és ájulok is az ágyba. Amiről pedig eközben szó esik, nem több, mint a napi események. Fáradt, rajta is látszik. Kijött rajta a szokásos, fűtésszezonban jelentkező porallergia is.

Non plus ultra

Mozgalmas és érdekes, sokszor örömteli napok állnak mögöttünk. Bár ma fogorvosnál voltam - letörött egy kis darab az egyik rágómból -, de még az sem volt annyira rossz, mint elsőre hangzik. Rujder doktornő ügyesen és gyorsan rendbe rakta a beteg agyaramat. Kriszta szerint nem is látszik. Ennyit a kellemetlenségekről.

Apropó Kriszta! Kérésére töröltem a Vatera reklámjáról és az abban játszó színésznőről írt bejegyzésemet. Szerinte nem volt méltó a blogom szellemiségéhez. Valahol egyetértek vele... S ha már anyánál tartunk, muszáj megemlítenem, mert kikívánkozik belőlem, hogy egyre jobban, egyre finomabban főz! Nagyon fejlődőképes, s egy pillanatig sem hiszem azt, hogy én adtam volna alább az igényeimet, mivel rendszeresen eszünk édesanyáméknál. Ráadásul kaptam tőle egy mikrofonos fejhallgatót is, mert a régi már elfáradt. Íme:

Genius HS-04SU

Sebestyén egyre gyakrabban áll négykézlábra és ringatja magát előre-hátra. Sajnos még nem sikerült se lefényképezni, se filmre venni a mutatványt. Vagy nem jutott eszünkbe, vagy nem volt elem a gépben, vagy ha mégis odaértünk a a lövésre kész géppel, gyermekünk visszahuppant a hasára. Álló nap vigyorog, kurjongat, s nem átall hangot adni elégedetlenségének, ha egyedül marad pár percre. A szopást körülbelül 5 perc alatt lerendezi, s mehet tovább a játék.

Mindenre figyel, minden érdekli. Kár, hogy egyelőre csak gasztronómiailag vizsgálja a tárgyakat (konkrétan: agyonnyálazza), így rengeteg holmit kénytelen kellően biztonságos távolságból szemlélni. Ez olykor nem tetszik neki, amit meg is értünk, hiszen ki ne érezne olykor olthatatlan vágyat a testvére papucsa után?! :P

Egyébként meglehetősen érzékeny a vizuális ingerekre. Éppen ma történt: játszott a földre terített takarón a nappaliban, míg én egy demót teszteltem a gépen. Szép csendben elvolt, rágcsálta a rágcsálhatóit. Egyszer csak felkiáltott, s nekiállt nyöszörögni, elégedetlenkedni, miközben nézett fel rám. Gondoltam felveszem, majd szépen elalszik az ölemben. A demó úgyis egy mászkálós játéké volt, nem sürgetett sem az idő, sem az ellenfelek. Ám alig, hogy az ölembe vettem, máris feszítette magát a monitor felé, s még hangosabban nyöszörgött. Megfordítottam, hogy lássa a képet. Egy pillanat alatt elhallgatott, bekapta a hüvelykujját és érdeklődve figyelte, mi történik. Egyébként most is itt ül, fél kézzel írom e sorokat. Elég korán kezdi a kis manó, nem?!

Természetesen Benike is ráizzította magát a témára, s bár igazán játszani még nem tudott vele, de gyorsan tanul. Élvezte, hogy irányíthatja a robotot - a főhőst -, aki mászkált, leguggolt, nyújtózkodott, ezt és amazt tett. A játék címe egyébként Machinarum. (A demót online is kipróbálhatod.) Ötletes, humoros, gyönyörű a képi világa, sok agymunkát igényel és eddig nem találkoztam benne durvasággal. Pont a ma divatos lövöm-meghal játékok ellentéte.

Nagyfiúnk teljesen megváltozott a napi vitaminadagjával kapcsolatban. Eddig is bevette, de nem rajongott érte - sokszor bliccelt is volna, ha nem vesszük észre - , ami érthető, brutális íze van annak a löttynek. Egy ideje - pár hete - azonban ő szól, ha este elfelejtenénk. A szülői dicséret csodákra képes! :)

Egy másik örömhírrel ma reggel szembesültem. A VideoSmart honlapját böngésztem, mikor a főoldalon ezt vettem észre:


Az egyik alkotásom toplistás! :D Jó, az utolsó, de akkor is ott van az 5 legkedveltebb videó között! A "Bőrátültetés, avagy Okoska ismét alkotott" bejegyzésemben erről a művemről beszéltem. Itt az ideje, hogy felfrissítsd az emlékeidet... ;)

Update (nov. 12.): már a harmadik a videóm! :D

Már öt éve "rókázunk"!

"2009. november 9-én ünnepli 5. születésnapját a Firefox, a Mozilla világszerte elismert böngészője. 2004 óta a Firefox több száz millió felhasználó számára biztosított egyre jobb böngészési élményt, valamint forradalmasította az internetezéssel kapcsolatos gondolkodásunkat. A lapkezelés, a felugró ablakok tiltása, a gyors könyvjelzőkezelés, az intelligens címsor és a privát böngészés csak ízelítő azon funkció közül, amelyek igazán népszerűvé tették a Firefox böngészőt.

A magyar felhasználók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy elmondhatják: nem jelent meg úgy Firefox, hogy ne használhatták volna anyanyelvükön."

A folytatás itt olvasható!

Udvartartásom

Ma még megyek éjszakára dolgozni, aztán ismét 5 nap szünet. Remélem a jövő héten végre eljutok a fogorvosomhoz. Ráharaptam egy egészségtelenül kemény mogyoróra, s ennek az egyik kisőrlőm látta kárát, letörött róla egy darab. Nem fáj, de fog, ha nem törődöm vele.

Sebikénk egyre gyakrabban áll négykézlábra, s egyre tovább képes tartani magát. A nagyszobában - nappali, ha úgy jobban tetszik - leterítettünk egy használaton kívüli takarót, hogy azon játszhasson. Aztán megtoldottuk egy szivacsszőnyeggel, amin különféle figurák találhatók, kivehetők, szétszedhetők. Most már ott tartunk, hogy hiába ez is, úgyis legurul valamerre. Ha van valaki a szobában, akkor ahhoz, ha nincs, akkor az ajtó felé. Hol az egyik bútor alól szedjük ki, hol a küszöbről visszük vissza.

GPS nélkül nehéz navigálni

Most épp egy vastagabb, vízhatlan csomagolópapírral játszik: gyűri, birkózik, zörög, takarózik és nagyon élvezi.

Sebi és a csomagolópapír (jobb alul a szivacsszőnyeg)

Benikét kis baleset érte. Bár egész jól biciklizik, ez nem jelenti azt, hogy néha nem találkozik az édes anyafölddel. Most éppen az orra bánta. Ne ijedj meg, nem vészes, csak még fitosabb lett a horzsolásoktól. Természetesen nem szeretnék ilyen témájú képet feltölteni ide, így egy tegnapi fotót osztok meg veletek. Este készült, én már dolgoztam, itthon meg cincogtak az egerek.

Beni herceg

A másik cincogó cincogi:

Kriszta, az anyakirálynő

Rólam - természetesen - ilyen fotót felesleges készíteni és közzétenni. Egyrészt, mert itthon így is, úgy is én vagyok a király - és szerény is vagyok -, másrészt ilyen képeket legutóbb a Kékfényben láttam. :-D

H1N1 vs. Háziorvos: 1:0

Pár perce hívott fel az unokatestvérem, azt kérdezte, hogy mi beoltatjuk-e Benit a H1N1 védőoltással. Diplomatikus válaszként megkérdeztem, hogy az óvodában talán már osztogatják a papírt a szülőknek? Megtudtam, hogy még nem, de hamarosan elkezdik.

Elmondtam neki, hogy ha rajtam múlik, nem adatom be a gyereknek a vakcinát, mert az azt körülvevő kommunikáció minősége, a hosszútávú teszteletlensége és az alapvető bizalmatlanságom az ismeretlennel szemben azt mondatja velem, hogy ne!

Megérdeklődtem, hogy a háziorvosukkal beszélt-e már. Igen, de okosabb nem lett tőle. Ugyanis a háziorvos kitérő választ adott. A kérdésre, hogy be kell-e oltatni, érdemes-e beoltatni a gyerekeket, azt találta válaszolni a mélyen tisztelt háziorvosuk, hogy se igent, se nemet nem mondhat, ez a szülő döntése. Nem vállalhat és nem is vállal felelősséget, sem azért, ha beadja és baj lesz, sem azért, ha nem adja be és baj lesz. De mégis, valami információ az oltásról? Válasz: "Nézze a TV-t!"

Ez aztán gyermekorvos a javából! A média csatornáin keresztül meg azt kapjuk, hogy milyen kevesen igénylik, s milyen sok a féligazság és tévedés az oltással kapcsolatban. Így ne tessék csodálkozni...

Esti mese Beni módra