Non plus ultra

Mozgalmas és érdekes, sokszor örömteli napok állnak mögöttünk. Bár ma fogorvosnál voltam - letörött egy kis darab az egyik rágómból -, de még az sem volt annyira rossz, mint elsőre hangzik. Rujder doktornő ügyesen és gyorsan rendbe rakta a beteg agyaramat. Kriszta szerint nem is látszik. Ennyit a kellemetlenségekről.

Apropó Kriszta! Kérésére töröltem a Vatera reklámjáról és az abban játszó színésznőről írt bejegyzésemet. Szerinte nem volt méltó a blogom szellemiségéhez. Valahol egyetértek vele... S ha már anyánál tartunk, muszáj megemlítenem, mert kikívánkozik belőlem, hogy egyre jobban, egyre finomabban főz! Nagyon fejlődőképes, s egy pillanatig sem hiszem azt, hogy én adtam volna alább az igényeimet, mivel rendszeresen eszünk édesanyáméknál. Ráadásul kaptam tőle egy mikrofonos fejhallgatót is, mert a régi már elfáradt. Íme:

Genius HS-04SU

Sebestyén egyre gyakrabban áll négykézlábra és ringatja magát előre-hátra. Sajnos még nem sikerült se lefényképezni, se filmre venni a mutatványt. Vagy nem jutott eszünkbe, vagy nem volt elem a gépben, vagy ha mégis odaértünk a a lövésre kész géppel, gyermekünk visszahuppant a hasára. Álló nap vigyorog, kurjongat, s nem átall hangot adni elégedetlenségének, ha egyedül marad pár percre. A szopást körülbelül 5 perc alatt lerendezi, s mehet tovább a játék.

Mindenre figyel, minden érdekli. Kár, hogy egyelőre csak gasztronómiailag vizsgálja a tárgyakat (konkrétan: agyonnyálazza), így rengeteg holmit kénytelen kellően biztonságos távolságból szemlélni. Ez olykor nem tetszik neki, amit meg is értünk, hiszen ki ne érezne olykor olthatatlan vágyat a testvére papucsa után?! :P

Egyébként meglehetősen érzékeny a vizuális ingerekre. Éppen ma történt: játszott a földre terített takarón a nappaliban, míg én egy demót teszteltem a gépen. Szép csendben elvolt, rágcsálta a rágcsálhatóit. Egyszer csak felkiáltott, s nekiállt nyöszörögni, elégedetlenkedni, miközben nézett fel rám. Gondoltam felveszem, majd szépen elalszik az ölemben. A demó úgyis egy mászkálós játéké volt, nem sürgetett sem az idő, sem az ellenfelek. Ám alig, hogy az ölembe vettem, máris feszítette magát a monitor felé, s még hangosabban nyöszörgött. Megfordítottam, hogy lássa a képet. Egy pillanat alatt elhallgatott, bekapta a hüvelykujját és érdeklődve figyelte, mi történik. Egyébként most is itt ül, fél kézzel írom e sorokat. Elég korán kezdi a kis manó, nem?!

Természetesen Benike is ráizzította magát a témára, s bár igazán játszani még nem tudott vele, de gyorsan tanul. Élvezte, hogy irányíthatja a robotot - a főhőst -, aki mászkált, leguggolt, nyújtózkodott, ezt és amazt tett. A játék címe egyébként Machinarum. (A demót online is kipróbálhatod.) Ötletes, humoros, gyönyörű a képi világa, sok agymunkát igényel és eddig nem találkoztam benne durvasággal. Pont a ma divatos lövöm-meghal játékok ellentéte.

Nagyfiúnk teljesen megváltozott a napi vitaminadagjával kapcsolatban. Eddig is bevette, de nem rajongott érte - sokszor bliccelt is volna, ha nem vesszük észre - , ami érthető, brutális íze van annak a löttynek. Egy ideje - pár hete - azonban ő szól, ha este elfelejtenénk. A szülői dicséret csodákra képes! :)

Egy másik örömhírrel ma reggel szembesültem. A VideoSmart honlapját böngésztem, mikor a főoldalon ezt vettem észre:


Az egyik alkotásom toplistás! :D Jó, az utolsó, de akkor is ott van az 5 legkedveltebb videó között! A "Bőrátültetés, avagy Okoska ismét alkotott" bejegyzésemben erről a művemről beszéltem. Itt az ideje, hogy felfrissítsd az emlékeidet... ;)

Update (nov. 12.): már a harmadik a videóm! :D