Udvartartásom

Ma még megyek éjszakára dolgozni, aztán ismét 5 nap szünet. Remélem a jövő héten végre eljutok a fogorvosomhoz. Ráharaptam egy egészségtelenül kemény mogyoróra, s ennek az egyik kisőrlőm látta kárát, letörött róla egy darab. Nem fáj, de fog, ha nem törődöm vele.

Sebikénk egyre gyakrabban áll négykézlábra, s egyre tovább képes tartani magát. A nagyszobában - nappali, ha úgy jobban tetszik - leterítettünk egy használaton kívüli takarót, hogy azon játszhasson. Aztán megtoldottuk egy szivacsszőnyeggel, amin különféle figurák találhatók, kivehetők, szétszedhetők. Most már ott tartunk, hogy hiába ez is, úgyis legurul valamerre. Ha van valaki a szobában, akkor ahhoz, ha nincs, akkor az ajtó felé. Hol az egyik bútor alól szedjük ki, hol a küszöbről visszük vissza.

GPS nélkül nehéz navigálni

Most épp egy vastagabb, vízhatlan csomagolópapírral játszik: gyűri, birkózik, zörög, takarózik és nagyon élvezi.

Sebi és a csomagolópapír (jobb alul a szivacsszőnyeg)

Benikét kis baleset érte. Bár egész jól biciklizik, ez nem jelenti azt, hogy néha nem találkozik az édes anyafölddel. Most éppen az orra bánta. Ne ijedj meg, nem vészes, csak még fitosabb lett a horzsolásoktól. Természetesen nem szeretnék ilyen témájú képet feltölteni ide, így egy tegnapi fotót osztok meg veletek. Este készült, én már dolgoztam, itthon meg cincogtak az egerek.

Beni herceg

A másik cincogó cincogi:

Kriszta, az anyakirálynő

Rólam - természetesen - ilyen fotót felesleges készíteni és közzétenni. Egyrészt, mert itthon így is, úgy is én vagyok a király - és szerény is vagyok -, másrészt ilyen képeket legutóbb a Kékfényben láttam. :-D