A hétvége igen kurtára, furcsára sikerült. Bár, ha máshonnan nézem, elég hosszúra.
Úgy indult, hogy a helyi vízmű céges bulit tartott a strandon pénteken, egészen éjfélig zenélt egy felfogadott banda. Mivel, mint korábban is mondtam, pár percre lakunk onnan, egészen addig egy percet sem aludtam emiatt.
Szombaton igyekeztem ugyan kipihenni magam, de kevés sikerrel jártam. Fürödtünk volna egy kicsit, de, sajnos, a belépő árát egy régi ötezressel akartuk kifizetni (valahogy megmaradt és senkinek nem tűnt fel, hogy ez még a régi), így nem engedtek be, visszamenni meg már nem volt energiám, a többiek meg nem akartak nélkülem menni. Este aztán a közeli kocsma idült alkoholistái törzsvendégei szórakoztattak. Ha már aludni nem tudtunk, beszélgettünk Krisztámmal. A vendéglátóegység valamikor éjfél után 2 órával zárt, mi 3 óra felé aludhattunk el. Hogy aztán reggel arra ébredjek, indulni kell a már tegnapra is ígért pancsolásba. Ebédelni hazajöttünk, azzal a tervvel, hogy majd 15 óra felé visszamegyünk, s ott leszünk záróráig, vagy amíg bírjuk.
Nem sokkal azelőtt, hogy készülődni kezdtünk volna, felhívott édesapám (a munkahelyéről), hogy nagybátyám rosszul van, ha tudok, menjek el hozzá, s ha kell, vigyem el orvoshoz. Nagybátyám egy közeli faluban lakik, közigazgatásilag a városomhoz tartozik, de csak főúton megközelíthető. Krisztával összekaptuk magunkat, srácok átmentek édesanyámhoz. Mikor kiértünk, nagybátyám már a kapuban várt. Láthatóan fájdalmai voltak. Besegítettük a kocsiba, megkérdeztem, mi a gond, s mivel ő már beszélt az orvosával, megcéloztuk a sürgősségit, Szekszárdon.
Nem részletezem, este hat után értünk haza, nagybátyám lent maradt a kórházban. Azt beszéltük meg az orvosával, hogy ha másnap reggelig javul az állapota, a beavatkozás, amit kapott, eredményes lesz, másnap hazajöhet. Ha nem, viszünk neki csereruhát és minden mást, ami több napra kellhet.
Annyit még megemlítenék, hogy nekitolattam a kórház udvarán egy kis oszlopnak. Tudod, az a fajta, amit építkezéskor raknak ki és kifeszítik rájuk, közéjük a szalagot, hogy munkaterületről van szó. Na, egy ilyet nem vettem észre. Szerencsére Azúr nem sérült nagyon, kisebb felszíni, majd megoldom. Akkor viszont nagyon megijedtem, mondtam is Krisztának, hogy "Összetörtem a kocsit!". Kipattant, megnézte, megnyugtatott, hogy nem. Majd hozzátette, nagyon szeretetteljesen, kedvesen, hogy ennyire fáradtan nem csoda, ha hibázok, sokkal inkább az csoda, hogy csak ennyit. Benéztem, ez van, se mentegetőzéssel, se önostorozással nem megyek már semmire.
Itthon aztán láttuk a srácokon, hogy kicsit savanyú az arcuk a délutáni pancsolás hiánya miatt, így összekapartuk magunkat (halálosan fáradt voltam már), s kimentünk a strandra. Egészen záróráig áztattuk magunkat a lemenő nap fényében.
Tegnap reggel, hétfőn, Krisztám már ment dolgozni. :( Srácokat átküldtük édesanyámhoz, én meg, úgy fél kilenc felé, már lent voltam édesapámmal Szekszárdon. Szerencsére jól reagált nagybátyám szervezete a beavatkozásra, így vizit után, a zárójelentéssel a kezében, hazajöhetett. Tízre már én is hazaértem.
Abban maradtunk édesapámmal, hogy délután kettő felé kimegyek nagybátyámhoz, segítek leszedni az utolsó barackokat, uborkákat, tököket, majd haza is hozom őket, hadd dolgozzon velük édesanyám. Próbáltam aludni, de eljutottam arra a pontra, hogy már annyira fáradt voltam, nem tudtam elaludni, akárhogy feküdtem, kényelmetlen volt. Ráadásul valaki szerelt valami gépet is a közelben, brümmögött, zörgött. Meg a szomszéd utcában lakó gyerekek is rajcsúroztak a közeli játszótéren, parkban. Zakatolt a szívem, fájt a fejem. Enni is alig ettem, pár barackot, egy kis szőlőt. Ittam, ami belém fért és próbáltam egyszerűen csak pihenni.
Délután leszedtük a gyümölcsöket, ellenőriztük nagybátyámat, apu hozott neki enni is. Fáradt szegény, de egyébként jól van. Elhoztam a leszedett barackot, szőlőt, uborkát, tököt, s abban maradtunk, édesapám kimegy kora reggel, megnézi nagybátyámat, meg ami elmaradt, megcsinálja, aztán ha kell segítség, szól.
Este, úgy hat óra felé beájultam az ágyba (előtte bevettem egy Frontint, ekkor már nem érdekelt semmi, csak aludni akartam). Az egyik szomszéd nem sokkal később (mikor máskor?) keresett, majd a telefonom is zenélt, de azt csak kinyomtam, nem érdekelt. Valamikor este tíz felé felébredtem, hogy piszkosul éhes vagyok. Krisztám közben lerendezte a srácokat, már aludtak, mint a bunda. Kaptam egy kis vacsorát, fogat mostam és már arra sem emlékszem, hogy visszafeküdtem az ágyunkba.
Reggel hatkor ébredtem, sokkal kipihentebben. Főztem egy iszonyat erős teát, most azt kortyolgatom, miközben megosztom veled az életem.
Szép jó reggelt! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!