Vastag vonal

Ahogy ígértem, visszatérek az autós témára. Azért írom külön, mert, bár Bikal felé történt, de attól hangulatban mindenképpen különbözik.

Hú... Akkor kezdjünk bele.

Nem egyszerű, mert olyasmiről van szó, amire egyáltalán nem vagyok büszke, sőt! De muszáj kiírnom magamból. Aztán hogy te mit gondolsz róla, a te dolgod. Nálamnál jobban úgysem ítélhetsz el.

Nem tudom, hol voltunk pontosan, valahol Bonyhád és Bikal között.

Egy traktor kanyarodott elénk, épp a földre tarthatott, fel volt szerelve valamilyen eszközzel, ott ringott előttünk a sok veszélyes fémeszköz. Nem a jármű sebessége zavart, hanem ezek látványa.

Enyhe bal kanyar volt, pici emelkedővel.

Kikukkantottam a traktor mögül, néztem a távolságot, néztem az utat. Úgy láttam, tiszta minden, elég hely is idő áll rendelkezésemre, a belátható távolságban nem jött szemben senki.

Visszapillantóban minden rendben.

Felpörgettem Azúrkát, kiraktam az irányjelzőt és nyomtam a gázt.

Mikor a traktor mellé értem, megjelent szemből egy fekete autó. És nagyon jött...

Se időm, se helyem nem volt, hogy beférjek a traktor elé, a korábbi helyemet meg már elfoglalta egy másik autó, de mindegy is volt, ugyanannyi idő, vagy még több lett volna, mintha befejeztem volna az előzést.

A traktoros meg veszettül nyomta a dudát.

Kriszta szerint a fekete autó sofőrje mutogatott, vagy gesztikulált. Én nem őt figyeltem.

Jobbra traktor, nincs se hely, se idő megelőzni, se fékezve visszasorolni. Ha vészfékezek, vagy csattanunk a feketével, vagy nem.

Egyetlen pillanatra megnyomtam a féket, majd kormány balra, irány az utat és a szántóföldet elválasztó füves terület.

A fekete autó elzúgott mellettünk, a traktoros még mindig dudált. A visszapillantóból ellenőriztem, hogy senkinek nem lett semmi baja, sem kocsin belül, sem azon kívül, majd fékezés nélkül, de körülnézve és indexelve visszatereltem az autót az útra.

Senki nem jött utánunk, nem dudált le, nem integetett, nem hívott rendőrt rám. De nem ez volt a furcsa. Hanem hogy a kocsiban végig néma csend uralkodott, se Kriszta, se a gyerekek nem adtak ki egy hangot sem. Mint utólag megtudtam páromtól, mikor észrevettem a fekete autót, kicsúszott a számon egy "Ó, b+!", de ezen felül semmi.

Fent írtam, hogy nálam jobban nem ítélhetsz el. S ez igaz is. De miután ezen túlléptem, rájöttem, nincs miért ostoroznom magam, nincs értelme. Arra koncentrálok, hogy kaptam egy iszonyatosan nagy és fontos leckét, ráadásul piszkosul olcsón.

Ahogy Zoli barátom mondta egyszer régen: behúzhatok egy újabb vonalat a rutin mellé. Ez most egy nagyon vastag vonal...