Tudom, sokaknak nagyon fáj, de nemsokára itt a tanévkezdés, s bár úgy tűnhet, ez, nekünk, szülőknek a fellélegzés ideje, valójában elég sok fejfájást okoz. Nem csak azért, mert egy vagyon, főleg két gyerekkel, hanem mert az ember hozzászokik, hogy a srácok itthon vannak, kéznél, biztonságban. Most pedig közeledik az idő, mikor reggelente újra el kell engednem a kezüket. Vége a lustálkodós reggeleknek, kezdődik a katonás(abb) napirend, mikor nincs pardon, ébredni, öltözni, indulni kell. S kezdődik a napi 8 órás magány is...
De addig még van pár nap, ne lovaljam bele magam, igaz?! :)
Ott fejeztem be, hogy kaptam egy nagy leckét az élettől. Türelmet, alázatot. Egyáltalán nem bánom és félelmet sem ébresztett bennem. Sőt, valahogy nagyobb magabiztossággal ülök a volán mögé, mint korábban. Nem, nem hiszem magamról, hogy jól vezetek, de tudom, hogy jobban, mint korábban.
Hétvégén ismét elugrottunk a strandra (nincs messze, pár perc séta), ám a rövidre tervezett lubickolás (11 óra felé haza szoktunk jönni, délután megyünk vissza, 15 óra után) ezúttal nem is lett olyan rövid. Nem akaródzott hazamenni, így végül ott ebédeltünk, s egészen 14 óráig kint maradtunk. (Akkor is csak amiatt jöttünk haza, mert nem volt gyógyszerem.) Meg is kapott mindenkit a napfény. Mostanra kellemes barnasággá szelídült, olyan "jó színünk" van, de volt egy-két nap, mikor kellemetlen volt, ha hozzáértem a vállamhoz, combomhoz. Később kimentünk még, de már érkezett a 20-ára ígért rossz idő, fújt a szél, gyorsan hűlt a levegő.
Vasárnap édesanyámnál vendégeskedtünk, alaposan belakmároztunk. Hétfőn bevásároltunk pár dolgot az iskolai listából. Kriszti függönyanyagot is választott, a szülői házba kért sógorom új sötétítőket. Sajnos ezt szerdán cserélni kellett, mert a gyári adatlaphoz képest rövidebb volt (150-es helyett 140-es volt). A boltban szó nélkül cserélték, sűrű bocsánatkérések közepette. Az új anyag még jobb is, szerintem.
De előtte, még kedden, elgurultunk a közeli Decathlonba. Cipők, ruhák, többségük iskolába, más részük nekünk, felnőtteknek. Kaptam két melegítőalsót, egy ingpólót, zoknikat... Srácoknak cipők, pólók, nadrágok, zoknik... Sebi vett magának a tájolót, Beni meg egy fejlámpát. Ott voltunk vagy 3 órát, el is fáradtam, pedig még nem is mentünk át a szomszédos Müllerbe, ahol írószereket vettünk, meg az Aldiba, ahonnan egy kis uzsonnával leptük meg magunkat.
Még odafelé történt, hogy a visszapillantóban észrevettem egy Opelt, nagyon jött, majd beállt mögénk. Nem vagyok teljes mértékben tisztában a szakkifejezésekkel, de "tolt", vagy tolni szeretett volna. Én viszont sosem engedem főúton 90 fölé a sebességet, most sem gyorsítottam. Igaz, nem is pöccintettem oda a féknek, hogy észhez térjen, nem vagyok olyan típus, aki szeret bosszút állni, vagy önkéntes rendőrködni. Figyeltem a mozgását, de nem csináltam ügyet abból, ahogy mögöttünk jött. Teljesen tisztában voltam azzal is, hogy mikor vágott ki mögülünk irányjelzés nélkül, majd kezdte igazán nyomni, egy olyan szakaszon, ahol épelméjű ember nem csinált volna ilyet. Szépen levettem a lábam a gázpedálról, mert láttam, hogy nem fog beférni, majd mikor nyilvánvalóvá vált, hogy még ez kevés, finoman fékeztem egy rövidet. S hogy mit nyert ezzel a veszélyes manőverrel? Körülbelül 8-10 másodpercet. Utána utolért egy kisteherautót, ami mögül már nem látott úgy ki, mint mögülünk, így jó darabon kísérte. :P
Hazafelé beugrottunk Kriszti rokonaihoz, vittünk nekik két doboznyi üres üveget (méhészkednek), cserébe kaptunk egy telit, mennyeien finom akácmézzel töltve. Srácok kicsit macskázhattak, kutyázhattak, galambokat nézhettek, míg mi beszélgettünk.
Ma pszichológusnál voltam, meg sétáltunk, s közben bevásároltunk, legyen mit főzni holnap. Terveink szerint húsleves lesz, meggyszósz és rizs, illetve pirított dara. Nagy kedvenc mindegyik, az egész család örömmel fogadta az ötletemet. A húst már feldaraboltam, Kriszta befűszerezte, holnap csak oda kell rakni.
Majdnem elfelejtettem!
Egészségügyi téren van egy-két változás, újdonság. Egyrészt, a vastagbelem nagyon jól viselkedik, elkényeztet. Semmi vérzés, semmi fájdalom, pedig nem kímélem, elég sok rostos ételt ettem mostanában. Másrészt, vettünk egy gerincvédő és tartásjavító hevedert. Egész más lett a világ, ahogy egyenesebb tartásra kényszerít. Csak oda kell figyelni rá, mert hajlamos kidörzsölni a bőrt, nem lehet egész nap fent, 1-2 óra után le kell venni. Póló fölé kéne felvenni, vagy atlétát venni alá. Az időjárásra tekintettel ez is elérkezik nemsokára. De összességében sokkal jobban vagyok, s ezt a gyógyfürdőben kapott kezelésnek, valamint annak tudom be, hogy lelkiekben sokkal pihentebb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Utóbbiban teljesen biztosan közrejátszik, hogy Krisztám kivett két hét szabadságot, így sokkal több időt tudtunk együtt tölteni.
Egy férfinak is fontos, hogy szeretve érezze magát, legyünk akármennyire is az erősebbnek nevezett nem tagjai. Szükségünk van az erőre, amit ez ad, hogy újra és újra képesek legyünk felfogni a családnak szánt pofonokat, hogy újra és újra fel tudjunk állni, hogy újra és újra támaszok lehessünk a bajban, hogy újra és újra a hátunkra vehessük a lemaradókat, a gyengélkedőket. Csak úgy tudunk önmagunkból adni, ha előtte kapunk is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!