Az új családtagunkkal kapcsolatos történet margójára két érdekes esemény, még péntekről, de jobbnak láttam külön rögzíteni. Mindjárt megérted, miért.
Ha emlékszel még, említettem, volt egy másik ember is, előttünk, aki megnézte a kocsit, de anélkül nem akarta megvenni, hogy ne mutatta volna meg a párjának, aki, tulajdonképpen, vezette volna a későbbiekben.
Az eladónk felesége elmesélte, hogy pénteken, kora reggel megjelent a kapuban az úr, hogy jött a Kalosért. Mondták neki, már eladták. Mire a férfiember ránézett az udvaron parkoló kocsira, s megkérdezte, kifizették-e már az árát. Mondták neki, hogy még nem, de délután jönnek érte. Férfiember nem értette, hogy mégis "hozomra" miként lehet eladottnak tekinteni a kocsit. Mosolyogva felhívták a figyelmét, hogy ez egy kisváros, itt mindenki ismer mindenkit, itt nincsenek ilyen gondok. Férfiemberünk akkor elkomorult, s követelte, hogy adják meg a telefonszámomat, majd ő felhív, hogy biztos kell-e nekünk az autó, mert ő többet is adna érte... Erre, persze, nem volt hajlandó a hölgy, de felajánlotta, hogy felírja a számát, s ha mégis meggondoljuk magunkat, felhívja őt. Végül, ha jól tudom, egy Suzukit vitt el, mert párjának kellett egy autó. Drágább volt, mint a miénk, de ha kellett, kellett...
A másik történet a szemünk előtt játszódott le. Épp a papírokat írtuk, mikor csörgött a hölgy telefonja. A Kalos után érdeklődtek. Nem tetszhetett neki a válasz, mármint, hogy eladták, mert rákérdezett újra, de csak megerősítést nyert, amit először is hallott, miszerint, eladták az autót, most írjuk a papírokat. Erre káromkodott egy kedveset a hívó fél, s lecsapta a telefont. Eladónk felesége meg nézett értetlenül a készülékre. Mi meg rá.
Estére, mikor hazaértünk, a kocsi lekerült a hirdetési oldalról, a már említett Suzukival együtt.
Most meg várom a délutánt, jöjjön Csabi, megnézzük az olaj- és ablakmosó szintjét, leguruljunk tankolni, s megbeszéljünk ezt-azt, mit és hol vegyek, neki mi vált be. Ha jól megy, holnap irány Zoli barátom rokona, Bonyhádon, megjavíttatom a jobb hátsó központiját. Nincs közel, de gyakorolni ideális, mivel az út felét, Szekszárdig, már ismerem. Ja, az ajtónyitó izébe (távirányító?) ne felejtsek el elemeket venni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!