56 óra

Két napja elkezdtem az éjszakás műszakot, letelt a gyöngyélet. Szerda reggel 6 óra körül ébredtem fel, este 17 óra előtt elmentem dolgozni. Bevallom őszintén, a munkahelyen kétszer 1 órácskára elbóbiskoltam - hajnali fél 3 és 5 között -, majd reggel fél hétre itthon is voltam. Gyors reggeli, fürdés, pakolás és mentünk az oviba Benivel. Aznapra csoportkirándulást szerveztek az óvónénik a cseresznyési lovasházba (lovaspuszta?).

Eligazítás, majd kocsikba be és indulás. Talán negyed óra volt az út, igaz, jó része földúton. Sok bizalmam nem volt a dologhoz, mivel nagyon hűvös volt és szemerkélt az eső. De úgy voltam vele, ha csak annyit tehetünk, hogy lovakat nézünk és simogatunk, Beninek már megérte.


Gyors reggeli - saját - után egy kis beszélgetés, körbekukkantás, majd nemsokára előhozták a két lovat, amire felülhettek a kicsik, illetve előállt a lovaskocsi is, amivel a 30 perces tájlátogatást lehetett megejteni. Bölcs apuka lévén, úgy döntöttem, meghagyjuk a bátraknak a kocsikázást, ázzanak ők. :) Majd ha visszajöttek, úgyis elmesélik a dolgot, aztán eldöntjük, hogy felülünk-e mi is.

Beni is így látta legjobbnak, mivel a lovaglásra kirendelt állatok felé húzódott, oly sikeresen, hogy negyediknek tehette meg a 2 perces sétát - 400Ft áron, ami azért picit húzós, de az élményt meg kell fizetni. Ráadtam a kabátját is, nehogy átázzon a pulcsija. Amikor leszállt, máris közölte, hogy "mégegyszerapa!". Így aztán mikor a kocsi visszaért a legbátrabbakkal - bőrig áztak -, mi ismét elsunnyogtuk a felszállást. Igaz, akkor már kevéssé esett, de bíztam az égi összeköttetésben, hogy lesz ez még jobb is. Így mi a harmadik, egyben az utolsó csoportba soroltuk magunkat.

Beni tátott szájjal nézte, ahogy a többiek lovagoltak, teljesen be volt sózva, hogy mikor kerül rá ismét a sor. Szerencsénk volt, még a második kocsi visszaérkezése előtt felülhetett arra lóra is, amelyiken még nem ült. Újabb 2 perc, újabb 400Ft, de látni kellett volna a mosolyát, a csillogó szemecskéit. Megfizethetetlen, minden másra ott a MasterCard. :D


Végül visszaért a második kocsikázó csoport is, nem volt már hová bújni. Bátor apuka - mármint én - előre ült, a hajtó mellé. Így aztán én kaptam az áldást, mikor a lovak egy-egy emelkedő után kiengedték a felesleges levegőt a hátsó testnyílásukon. Egyébként gyönyörű állatok voltak. Nem vagyok oda a lovakért - semmi olyasmiért nem, ami nagyobb nálam -, de tényleg szép állatok voltak. Szinte pontosan 30 percet voltunk az erdős területen. Hatalmas élmény volt, pláne, ha alaposan felöltözött (volna) az ember, egyébként fázott. :P

A gyerek hátul énekelgettek anyukájukkal - Benire egyik csoporttársa édesanyja vigyázott -, viccelődtek, kiabáltak. A saját fiaimon kívül a törpösökért sem vagyok oda, de ez jó volt. :) Az utazás zárásaként kaptam egy jó nagy adag lósz*rt - nem fizikai kontaktusra gondolok, csak épp pont az előttem húzó ló döntött úgy leszállásunk előtt, hogy megtisztel ezen intim esemény látványával.

Minden kisgyereket leemelt két apuka, a fiam viszont közölte: "Nem kell segíteni!" Egyedül lemászott a kocsinak támasztott pár fokos létrán. Igaz, csupa kosz lett a keze, de úgyis kézmosással folytatódott a program. Külön büszkeséggel tölt el, hogy senki nem szólt a hajtóhoz az utazás végén, egyedül az én fiam ragaszkodott ahhoz, hogy odamenjünk a bácsihoz és megköszönjük neki az utazást.

Gyors pisilés, kézmosás és indulás az étterembe. Közepes minőségű makaróni és egy kis jégkrém. Egyéni meggyőződésem szerint ez utóbbira az ég adta egy világon semmi szüksége nem volt az átfázott bandának, de ekkor már mindegy volt. Beninek rendszeresen folyott az orra, fújnunk kellett - meg azóta is. Pedig egész nap minimum 3, de inkább 4 réteg ruha volt rajta. Igaz csak felül.


Ebéd után egy kis játszótér - fa játékok között -, majd lassan mindenki hazaindult. Mindketten alaposan elfáradtunk. Bár én már kezdetben is fáradt voltam, mire hazaértünk, már 29 órája voltam ébren (31, ha nem számolom a 2*1 óra bóbiskolást). Bedobtam magam az ágyba pár falat ebéd után - kint csak Beni ebédelt, majd 16:20-kor párom ébresztett (ismét aludhattam 2 órát).

Öltözködés, indultam dolgozni... Nem árulok zsákbamacskát: megint elbóbiskoltam, ezúttal 2*1,5 órára. Meg mikor hazértem, akkor aludtam kb 3 órát. Ha ügyesen összeadod, könnyen rájöhetsz: tegnapelőtt reggel 6 óta mostanáig kb 10 órát aludtam. S hogy ne legyenek illúzióid: ma is megyek dolgozni. Úgyhogy be is fejezem. :P Jó éjt!

(A jogi közleményért görgess a lap aljára!)