Igen, valóban régen írtam. Nappalos műszakban voltam, esténként már nem volt kedvem fáradtan azon mélázni, hogy milyen fáradt vagyok.
Persze olyan eszement sok dolog amúgy sem történt velem, velünk. Beni végre ment oviba, úgy néz ki nem csak az a gond, hogy viszonylag nagy az orrmandulája, hanem valamiféle allergiás reakció is az állandó orrdugulás. Okosodik, ügyesedik, egyre többet tanul. Nagyon kíváncsi, ma azzal szorított sarokba, hogy milyen fém a mágnes? Mondtam neki, hogy általában vasból készítik. De ő arra is kíváncsi volt, hogy miként működik. Uhhhh... Nah most légy okos, magyarázd el a kémiát és a fizikát egy 4 évesnek. Megpróbáltam, vagy sikerült, vagy nem. Megítélni nem tudom, az biztos csak, hogy végighallgatott, bólintott és elment játszani.
Annyira jólelkű kis vackor, hogy az nem igaz. Kedves, barátságos, nem sikerült még önzést felfedeznem benne. Ha kap valamit, azonnal megosztja velünk, még akkor is, ha úgy elfogyna az a csoki, rágó vagy bármi ilyesmi. Úgy tud örülni az ajándékoknak - most nem a nasikról beszélek. Csillog a kis szeme, mutogatja, magához öleli, nézegeti, szinte extázisban van, mikor kibontjuk. Tudom, nem szép dolog, de akarva-akaratlanul is összehasonlítom más gyerekekkel, s keveset találok olyat, mint ő. Nem arról beszélek, hogy okos, vagy hogy szép, vagy ilyesmi. Arról beszélek, hogy nem erőszakos, nem tukmálja rá magát az emberre, nem tudálékos.
Sajnálom azokat a gyerekeket, akik ilyenek, mert eszement módon idegesítők - legalább is számomra, de ahogy látom, a párom is így érez. Beni korához képest érdeklődőbb és okosabb is - orvosi vélemény, nem csak szubjektív szülői -, de ehhez nem társul a sokszor megfigyelhető gyermeki okoskodás és idegcincáló kérdezősködés. Csak akkor kérdez, ha tényleg érdekli valami és nem tudja a választ. Egyébként figyel, és követeztet. Maximum velünk megerősítteti, javíttatja a fejecskéjében megszületett végeredményt.
Szerencsére azért ő sem tökéletes, de majdnem... Hiába, az én fiam, valószínűleg többnek és jobbnak látom, mint amilyen. Engedtessék meg, hogy ez így is maradjon. ;)
Persze olyan eszement sok dolog amúgy sem történt velem, velünk. Beni végre ment oviba, úgy néz ki nem csak az a gond, hogy viszonylag nagy az orrmandulája, hanem valamiféle allergiás reakció is az állandó orrdugulás. Okosodik, ügyesedik, egyre többet tanul. Nagyon kíváncsi, ma azzal szorított sarokba, hogy milyen fém a mágnes? Mondtam neki, hogy általában vasból készítik. De ő arra is kíváncsi volt, hogy miként működik. Uhhhh... Nah most légy okos, magyarázd el a kémiát és a fizikát egy 4 évesnek. Megpróbáltam, vagy sikerült, vagy nem. Megítélni nem tudom, az biztos csak, hogy végighallgatott, bólintott és elment játszani.
Annyira jólelkű kis vackor, hogy az nem igaz. Kedves, barátságos, nem sikerült még önzést felfedeznem benne. Ha kap valamit, azonnal megosztja velünk, még akkor is, ha úgy elfogyna az a csoki, rágó vagy bármi ilyesmi. Úgy tud örülni az ajándékoknak - most nem a nasikról beszélek. Csillog a kis szeme, mutogatja, magához öleli, nézegeti, szinte extázisban van, mikor kibontjuk. Tudom, nem szép dolog, de akarva-akaratlanul is összehasonlítom más gyerekekkel, s keveset találok olyat, mint ő. Nem arról beszélek, hogy okos, vagy hogy szép, vagy ilyesmi. Arról beszélek, hogy nem erőszakos, nem tukmálja rá magát az emberre, nem tudálékos.
Sajnálom azokat a gyerekeket, akik ilyenek, mert eszement módon idegesítők - legalább is számomra, de ahogy látom, a párom is így érez. Beni korához képest érdeklődőbb és okosabb is - orvosi vélemény, nem csak szubjektív szülői -, de ehhez nem társul a sokszor megfigyelhető gyermeki okoskodás és idegcincáló kérdezősködés. Csak akkor kérdez, ha tényleg érdekli valami és nem tudja a választ. Egyébként figyel, és követeztet. Maximum velünk megerősítteti, javíttatja a fejecskéjében megszületett végeredményt.
Szerencsére azért ő sem tökéletes, de majdnem... Hiába, az én fiam, valószínűleg többnek és jobbnak látom, mint amilyen. Engedtessék meg, hogy ez így is maradjon. ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!