Már egy ideje gondolkodtam, hogy leírjam-e, de a tegnapi nap úgy döntöttem, megteszem. Párommal a Lidl nevű, nem rég nyílt üzletben vásároltunk. A boltban egy polcot külön a Ferrero cég remekeinek áldoztak. Erről jutott eszembe minden és ez az oka a mai bejegyzésnek is.
Életem egy korábbi, rövid szakaszában csökkent munkaképességűeket alkalmazó cégnél dolgoztam. A fekélyem okán 50%-os voltam, de később, mivel nem mentem el a felülvizsgálatra, ezt nem hosszabbították meg.
Egy rövid ideig tehát hivatalosan is "félember" voltam, még ha nem is kaptam semmiféle rendszeres szociális vagy egyéb juttatást senkitől sem. Akárhol voltunk feleségemmel segítséget kérni, mindenhol falakba ütköztünk. Az önkormányzattól kaptunk időnként - talán félévente - pár ezer forintot. Pedig nem voltunk túl jó anyagi helyzetben, párom GYES és GYED pénzéből éltünk hárman, ami akkor kb. 80ezer forint volt. Ebből kellett ellátni az akkor még csecsemő fiúnkat és önmagunkat is. Mit mondjak, ha a szüleink nem segítettek volna, éhen halunk.
Szóval ebben a helyzetben jelentkeztem az egyik helyi cégnél, mely csökkent munkaképességű embereket foglalkoztatott és foglalkoztat is a mai napig. A Kinder JOY tojásokba csomagoltunk játékokat. Hivatalosan ugye egy nem egészséges ember nem dolgozhat 8 órát, így mi is csak 7 órát és 50 percet voltunk a munkahelyünkön. Ebből le kell még vonni - ha jól emlékszem - összesen 20 perc szünetet. Ergo, napi 7 és fél óra.
A feladat így nézett ki: széles asztalok egymás mellett sorokban, mellettük kétoldalt székek. Ha jól emlékszem 16 tojás volt egy "íven" - amit később daraboltak különállókra -, így 16+1 (a +1 a sor végi meo-s) ülőalkalmatosság volt egy sorban. De lehet hogy rosszul emlékszem és csak 14, de végül is mindegy... Középen nagy kosarakban a játék alkatrészek és az összeszerelési útmutató papírok. Én először egy kék kisautót rakosgattam 7 és fél órán keresztül, úgy, hogy pár másodperc alatt az összes alkatrészt és papírt úgy kellett a tojásba helyezni, hogy az ne lógjon ki, ne legyen púpos - belesüllyedjen a tojás peremének síkjába. Később egy Frankeinstein szörnyet, majd a jégkorszakos mamutok közül a lányt.
A mamutlányt bízták rám (balról az első).
Na az még egy szép produkció volt. Eredetileg minden mamut lány be volt csomagolva nylon zacskóba, amiben még egy összeszerelési útmutató is volt. Ezt úgy kellett pillanatok alatt felbontani, hogy ne repüljön szanaszét a műanyag és ne tépjem el a mellékelt papírt se. Ha ez megvolt, a színes és a figyelmeztetéseket tartalmazó papírt is, majd ezeket a műanyagokat is bele a tojásba és tovább tolni a soron, hogy a következő ember is belerakhassa a saját játékát.
Emlékszem, órákat töltöttünk el a párommal itthon is, hogy a színes papírokat hajtogattuk. Tudod, amin azt láthatod, hogy még milyen egyéb játékokat találhatsz a tojásokban. Csak azért, hogy másnap ne nekem kelljen munka közben még azt is megcsinálnom.
Így nehéz érzékeltetni, de hidd el, ha 7 és fél órán keresztül kellene ilyen monoton és nagyon megerőltető munkát végezned, te sem lennél sokáig vidám. Betegebb lennél pár hónap után, mint mikor odakerültél. Bár eleinte még jókat beszélgettünk, meséltünk egymásnak munka közben, de egyre gyakrabban szóltak ránk, hogy a kezünk járjon, ne a szánk. Ehhez még add hozzá a főnökasszony állandó kiabálását, amikor valakit valamiért lehordott, megalázott mások előtt. Vagy csak úgy kiabált valamiért, sokszor fogalmunk sem volt miért. Plusz, hogy boldog legyél, a minél nagyobb haszonért a tél kellős közepén egészen finoman lejjebb vették a gázzal működő fűtést (7 és fél órát ültünk a hidegben). Aztán meg morogtak, hogy miért fázunk meg, öltözzünk fel.
Apropó megfázás! Bár hajhálót és köpenyt kellett viselnünk, de az a kutyát nem zavarta, hogy valaki betegen jött dolgozni. Az a munkavállaló baja, nem a cégé. Ott ültünk - és ülnek most is - taknyosan, köhögve, lázasan és raktuk a játékokat, amit Ti gyanútlanul a gyermekeiteknek adtok oda...
Ennek fényében ajánlom figyelmedbe a Ferrero minőségpolitikáját:
A Ferrero a minőséget mindenekfelett szem előtt tartva végzi összes tevékenységét. Szigorú minőségbiztosítási rendszert alkalmaz az egész világon. A vállalat kizárólag olyan gondosan megválasztott alapanyagokat használ, amelyek megfelelnek a beszállítókkal szemben támasztott szigorú minőségi elvárásoknak, ezen túl felügyeli a teljes termelési folyamatot. Követi és ellenőrzi a termék útját egészen a fogyasztóig, ezáltal biztosítja, hogy a termék változatlan minőségben jusson el az üzletekbe.
(http://www.ferrero.hu/ferrero.php)
Azt kérdezed, mennyit kerestem ezzel a sz@r munkával. Le merjem írni? Nettó 40ezret, kemény magyar valutában. Mivel teljesítményben voltunk - mindig a mi sorunkba kerültek az újoncok -, a jobban teljesítő soroknál volt aki megkapta az 50-60 ezret is. De ezért a plusz pénzért eszement tempót kellett produkálniuk az amúgy is beteg embereknek. De a muszáj nagy úr, nekem is. Közben úgy tönkrement a gerincem a rossz minőségű székek miatt, amiken ülnünk kellett - vagy állnunk az asztal mellett -, hogy miután felmondtam, két hónapig gyógytornára jártam. Ennyi idő kellett, hogy éjszaka ne arra ébredjek, széthasad a derekam. Bár tény, a bal lábam - ami a gerincem miatt egyre jobban fájt és zsibbadt - a mai napig kissé érzéketlenebb, gyengébb és bizonytalanabb, mint korábban.
Mikor felmondtam, hatalmas kő gördült le a szívemről. Feleségem egyetértett velem, azt mondta inkább legyünk megint rosszabb anyagi helyzetben, mint hogy még jobban megbetegedjek és még több gyógyszerre, kezelésre legyen szükségem. Ez volt 2006 márciusában. Novemberig megint nem volt munkám, akkor kerültem oda, ahol most dolgozom. Itt sem keresek annyit, hogy szétszakadna a pénztárcám - kicsivel többet, mint a fent írt keresetem dupláját -, de a két hely között ég és föld a különbség.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!