Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz! (Márai Sándor)

2009. március 15., vasárnap

"Talpra magyar..."

Bocsássuk előre, mielőtt jobban belelendülnél: antiszociális ember vagyok. Avagy ha úgy jobban tetszik: bunkó. E bejegyzésem sem szól másról, szóval kedves olvasóm, most még elkattinthatsz innen!

Késő, de ne mond, hogy nem szóltam...

Szerte az országban és határain kívül emberek százezrei és milliói ünnepelnek, emlékeznek 1848. március 15-re. Kokárda, beszédek, koszorúzás, múltidézés, politikai összeröffenések és összezördülések... Fővárosunkban meg ismét egy csipetnyi balhé: "hazafias tüntetők vs. idegenszívű rendőrség".

Nem zavar túlzottan egyik sem. Szoktam volt mondani: nem a tettek, hanem az ideológia számít - igazán. Mindezek mögött pedig egy történelmi esemény áll, kiknek akkori résztvevőit ma nemzeti hősként tartjuk számon.

Nekem csak egyetlen szerény kérdésem volna: ha a magyarok ugyanazt tették, amit az osztrákok és a később bevonuló orosz csapatok - egy idegen hatalom katonáit ölték és ölették meg hadtesteikkel - mennyivel jobbak azoknál???

A haza védelme, tudom, ez az ideológia. A végeredményt tekintve: ha az osztrák és orosz csapatok tagjai és vezetői mészárosok és tömeggyilkosok voltak, akkor a magyarok is azok voltak. A tábornokok, a közkatonák, a költők és a politikusok egyaránt. Ki ezzel, ki azzal, de ölt és pusztított - az ideológia nevében.

Hát ünnepeljetek és emlékezzetek...


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése


A megjegyzések moderálás után kerülhetnek ki a blogba!